maga az egész közösség, mely
eddig mintegy 320 MM-díjat, s közel 1.000 Ex Libris Díjat, történelmi díjat,
emlékdíjat, emlékszobrot adományozott, utóbbiakat főleg Herenddel közösen.
Páratlan emberekhez, közösségekhez fordulhattunk a díjak által jelképezett
elismerő kézfogással. 2012-ben – mint minden évben – eggyel magasabb szintre
lépünk. Kiemelem azt, hogy új lépésként:
-mintegy 300 közösséghez, főleg
középiskolákhoz juttatjuk el ajándékba a Rákóczi
ballada filmjét, zenéjét.
-megemeljük az Ex Libris Díj átadásának léptékét, s
Magyarországon kívül Erdély három nagy régiójában, továbbá Felvidéken,
Délvidéken, Kárpátalján önálló kuratóriumok döntenek az Ex Libris kiterjedt
ajándékozásáról 5 éven át.
A 25 évét ünneplő A Magyar Művészetért Díj a következő
évtizedben visszanyeri régi fényét, jelentőségét anyagi értelemben is kiemeljük
a többi közül, s munkánk erős jelképévé tesszük.
A 2010-ben megalakult Magyar Művészek Köre Közhasznú Egyesület
nagyobb szerepet játszik majd közös céljaink követésében. Az eddig a közvetlen
finanszírozást megvalósító Magyar Művészetért Kft. pedig hamarosan visszaveszi
régi alapfunkcióját, s „G
Marketing&Média Kft.” néven ismét főleg gazdasági stratégai
elemző-tanácsadó szerepet játszik, s mint eddig, bevételei jelentős részéből
finanszírozza céljainkat.
Számítunk azokra a barátainkra,
akik az elmúlt évtizedben éppen a gazdasági marketing területén kialakított
szakmai szerződések révén járultak hozzá anyagi forrásaink gyűjtéséhez..
Számítunk az egyéni adományokra, melyek szerepe újra megnő. (Az elmúlt években kizárólag
magunk biztosítottuk a pénzügyi hátteret.)
Amikor hamarosan megfogalmazzuk 2012-es tervünket, azzal egyben
megvetjük működésünk újabb, min. egy évtizedre szóló alapjait, biztonságát. Ez
akkor is garantált, ha magunkra maradunk. Nem jó érzés azonban egyedül menni az
úton, ha ott lehetnének velünk barátaink is, beleértve pénzügyi támogatásukat.
Kell minél több ember hathatós segítsége, jobb volna úgy, mint így, a mostani néhány
jó ember csendes összefogásában.
A Magyar Művészetért közössége 25
éve jár példátlan utat azzal, hogy semmilyen közforrást nem vesz igénybe.
Egyszer talán erre is sor kerülhet. Új kiállításaink, a Makovecz Imre emlékére
indult „Imre álma”, vagy az Élőtárlat, a Vándorúton igényli majd a közforrásokat is, ha éppen mi elvállaljuk,
hogy eljutunk oda, ahova csak a madár jár.
Ajánlás azoknak, akik szeretik a kivételesen szépet
Kedves Barátaim, egy zseniális
hegedűművészt ajánlok figyelmetekbe Ökrös Csaba személyében. Olyan műsort
biztosít felkérésre, amelynek emléke mindig megmarad hallgatóiban.
Ökrös Csaba az idén júniusban
fejezi be öt éves tanulmányait a Zeneakadémia Népzene Tanszékén. Ez lesz az
első végzős évfolyam ezen az új tanszéken, itt szerez művész-tanári diplomát,
amire nagyon büszke. Mi viszont múltjára is büszkék vagyunk, ezért kapott
először A Magyar Művészetért Díjat, majd Kodály-emlékdíjat.
Szeretettel ajánlom felkérni őt
bármely ünnepélyes alkalommal, ahol igényes zenére van szükség: kiállítás
megnyitók, konferenciák, baráti találkozók, közösségi ünnepek. Másod- vagy
harmadmagával, együttesével is vállal fellépést, de szükség esetén egyedül is
varázslatosat produkál. Soha nem fogom elfelejteni azt a hegegű improvizációt,
amellyel A Magyar Művészetért Szoborkertjének avatásán, illetve a Várban a
nyitó Kodály-emlékünnepen kápráztatta el hallgatóit 2027-ben.
Az egyetemen kibővítette a
repertoárját, Dr. Kertész Istvánnál felvette tavaly a barokk hegedűkurzust, így
a régi zenében is komoly gyakorlatot szerzett. Önálló műsorában szerepelhetne
magyar népzene, XVII-XVIII. századi magyar zene és a barokk zeneirodalomból
pld. Corelli is. Saját szerzeményű, általa komponált hegedű-duóit is szívesen
megismertetné a magyar közönséggel itthon, a Kárpát-medencében, a nagyvilágban.
Finnországban kitörő lelkesedés fogadta egyik ilyen bemutatóját, amely kifejezetten
színpadi produkció is egyben.
„Úgy érzem magam, mint aki most
kezdi a pályáját, pedig már elmúltam 50 éves.” – vallja Csaba most, a diploma
átvétele előtt. Egy ilyen Zeneakadémiai diploma a népzenében páratlan a szó
szoros értelmében – most nyújtják át először.
A legnagyobb meggyőződéssel
ajánlom mindazok figyelmébe, akiknek módja van meghívni egy ilyen nagyszerű
előadást, produkciót, tisztelettel Gubcsi Lajos
A Magyar
Művészetért közössége tagjainak néhány egyéni és csoportos kiállítására hívjuk
fel Tisztelt Olvasóink figyelmét, a Magyar Művészeti Akadémia Hírlevele
alapján, tisztelettel Gubcsi Lajos
2012. május 22. kedd
Vinczeffy László A Magyar Művészetért-díjas festőművész egyéni kiállítása a Minerva
Alapítvány kiállítótermében (Kolozsvár, Napoka u. 16.) Megnyitja Kántor Lajos, a „Korunk”
volt főszerkesztője és Tibori Szabó
Zoltán, a Minerva Alapítvány elnöke.
2012. május 22. kedd 17:00
Kertek, versek, labirintusok címmel A Magyar Művészetért-díjas Gyulai Líviusz, valamint Katona
Szabó Erzsébet
és Orosz István kamara
kiállítása Dorottya Caféban (1051 Budapest, Dorottya u. 1.) Megnyitja:
Kodolányi Gyula költő, műfordító. A kiállítás június végéig tekinthető meg.
Továbbá 2012. május
24-én csütörtökön 18:00-kor a Józsefvárosi Galériában (VIII. József krt. 70.) Gyulai Líviusz grafikusművész
kiállítása.
2012. június 7-én csütörtökön 18:00-kor A Magyar Művészetért-díjas Schrammel
Imre keramikusművész „Szobrok az építészetben” c. vetített képes előadása
lesz a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S.u.5.).
A 2010-ben elért kétharmados
kormányzási többség kivételes lehetőség, ezt ma, látva Európa más államainak
vergődését, jobban érezhetjük, mint bármikor.
A 2/3-os többséggel Magyarország
olyan kormányzásra kapott lehetőséget, amelyről mások álmodni sem merhetnek.
Mások előtt 2 évvel láthatott neki ahhoz, amire másokat kormányválságok és –bukások
kényszerítenek: a kormánynak hatalma lehet önmaga kormányzása fölött, céljai
eléréséhez. E parlamenti többség birtokában olyan gazdaság- és társadalom
(szociál) politikát választhat meg, amellyel elkerülheti azt az összeomlást,
amelyet sok más kormány nem tud elkerülni. Mert Európa súlyos válságban van, ez
nem is kérdés.
Szeretjük Magyarországon azt az
imponáló fölényt, amit a német gazdaság mutat évtizedek óta. DE nem
szerethetjük azt az erő-túlsúlyt, amelyet ezzel Németország kivív Európa
irányításában – pedig ma itt tartunk. Egy javarészt egyensúlyban levő
országnak, a német vezetésnek nincs affinitása más európai államok teherbíró
képességéhez – ezért, a fölény birtokában és tudatában inkább maga alá gyűri
őket – „a helyes útra tereli” (?). DE helyes-e ma, a válság idején Görögországban,
Spanyolországban, Portugáliában a német recept? A kíméletlen költségvetési
szigor, a diktátum, a sürgős, azonnali rendezés kényszere? Nincsenek
felkészülve ilyes sokkra ezek az államok – s nincsenek felkészülve Közép-Európa
béketűrőbb országai sem. A német recept Németországnak kedvez, s annak a
kimondatlan törekvésének, hogy megszerezze a válság idején a vitathatatlan
irányítói szerepkört. Ebből azonban már támadtak bajok – igaz, más időkben, más
válságban, más diktatúrákkal.
A magyar kormány speciális hazai
hatalmi erőhelyzete megengedi, hogy akár a legszigorúbb feltételeket is
elvállalja, akár saját meggyőződése alapján, akár az IMF, Brüsszel, Berlin
szempontjait követve. De megengedi-e ezt a nép, a lakosság habitusa? Elvileg
igen, jámbor, alkalmazkodó nép vagyunk. Gyakorlatilag azonban nem biztos.
Mégpedig azért nem, mert e lakosságon nem most kezdik el a kíméletlen
takarékoskodás próbáját, hanem közel egy évtizede kénytelen ezt elviselni.
Elfogytak tartalékai, s nem nyílnak
új terek, perspektívák. E két hiány külön-külön elviselhető lenne, együtt
azonban mély társadalmi letargia veszélyét hordozza. Olyan mélyet, amelyben a
kóma tartós lehet. Olyan mélyet, amelyből történelmi időket igényel a
feltápászkodás az izomsorvadásból. Ez ellen nem gyógyszer a 2/3-os többség. Ez
a mai kormányzás legfőbb felelőssége. Él-e kivételes lehetőségével, hogy maga
választhatja meg programját? Vagy belesodródik egy olyan európai erővesztésbe,
amelyben alatta és mögötte kábultan és fáradtan alszik a népe a sok beadott politikai-gazdasági
altatótól.
Van-e ilyen helyzetben
kiszabadulás a német drill, az IMF-EU-bürokrácia kérlelhetetlenségéből? Olyan,
amely nem besöpör – embert, közösséget, pénzt, ambíciót -, hanem önálló
programot nyújt az erőgyűjtéshez és –kifejtéshez? A magyar kormány megkapta a
2/3-dal ennek lehetőségét. Két év múlva arról kell beszámolnia, hogyan élt
vele. Nagy luxus ez a hatalmas, két éves futamidő a mai Európában, ahol a
békétlenné vált állampolgárok egymás után hívják tetemre a kormányokat. Nagy
előny ez a 2 év, TUDNI KELL ÉLNI VELE.
Most, ma estétől, amikor először olvastam, majd az MTV
Híradóban meghallottam a fenyegetést, megváltozott az életem: gyáva lettem,
összecsinálom magamat.
Mivel a Pécsi Egyetem nem találja Gyurcsány – a világhírű
szőlész és borász – diplomamunkáját, nem tudja bizonyítani, hogy Gyurcsány
lopott. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.
A Demokratikus Koalíciónak (ha-ha-ha, ez a nevükről jut
eszembe) ez elég ahhoz, hogy megfenyegessen mindenkit, aki még egyszer a
szájára veszi Gyurcsányt, a diplomatolvajt. Bíróság elé állítja a Demokratikus
Koalíció, azaz Gyurcsány és feltehetőleg Vadai Ágnes azt, aki állítja, sejteti vagy sugallja, hogy
Gyurcsány plagizált – tartalmat lopott - mástól, ezúttal volt sógorától.
Ezzel jutottam súlyos személyes válságba, a megalkuvás, az
elgyávulás, a meghátrálás nyomorult helyzetébe. Mert egyrészt én a múltban
bőven állítottam ilyesmit Gy. F.ről. Talán megmenekülök a múltamtól, mert azt ígéri
most a szabad demokraták nagy koalíciója, hogy csak az bűnhődik bíróság előtt,
aki „mostantól” állít, sejtet, stb ilyent. Vagyis a múltamat megbocsátják.
Elgyávultam. Rettegek. Mi lesz, mi következik? Gyurcsány,
mint ígérte, minimum kiperel a vagyonomból. Teszi ezt akkor is, és a demokraták
szabad koalíciója is teszi, ha?...:
-akkor is, ha például részegen azt fecsegem a kocsmában,
hogy Gyurcsány egy nagy gazember volt egész életében közügyekben, és az a
minimum, hogy lopkodta, összeollózta diplomáit, és ez semmi ahhoz képest – ez csak
egyetemi bevezető tréning volt ahhoz képest -, ahogyan és amit összelopkodott
későbbi felnőtt életében, vadregényes privatizálós ámokfutásával. Akkor is?
-akkor is, ha például holdkórosan kiállok házunk teraszára,
s kiskorú gyermekeim megdöbbenésére azt hadoválom a Hold felé, hogy ez a Gyurcsány,
hát ez lopta a diplomáját, plagizálta, aztán ellopta vagy ellopatta, nehogy
aktív, felemelkedő korszakában – melyet előre látott és megjósolt – hátrányos legyen
számára az a színvonal, amelyet egyetemista KISZ-titkárként felhalmozott
magára. Akkor is?
-akkor is, ha például lezüllök, és már nem lesz vagyonom,
semmi, amiből Gyurcsány kiperelhet? – nos, ekkor, csak ekkor mondhatom bátran,
megállás nélkül, hogy iszonyatos gazember volt és lett és maradt ez a Gyurcsány
közügyekben; mert a diploma az persze közügy. Látjuk most is, az ő esetében.
DE.
-Alkoholt az elmúlt 16 évben egy cseppnyit sem ittam, részben
azért, mert azt megelőzően megittam a nekem a sors által elrendelt teljes
mennyiséget.
-Hosszú, békés életemben egyetlen egy momentum sem utalt
arra, hogy holdkóros vagyok.
-Marad még, hogy lezüllök, és akkor bátor leszek. Akkor, és
csak akkor aztán tényleg odavágom majd: Gyurcsány Ferenc, te diploma-,
tulajdon-, gyár- és nemzettudat-tolvaj, mikor lépsz már le?!
Jó, nem siettetlek. Társaid majd kiöntenek Téged. Megtanulták Tőled,
hogyan kell, amikor Medgyessy Péteren gyakoroltad. JÖNNEK ŐK, nem félek.
És a Komp kiállítás a Kortárs Galériában Dunaszerdahelyen
Kedves Barátaim, tisztelettel továbbítom a meghívót a Boldogasszony című kiállítás
megnyitójára a Forrás Galériában 2012.
május 22. 17:00 órakor (Teréz krt. 9.), különös tekintettel arra, hogy e
kiállításon bemutatja művét számos olyan művész, akit az elmúlt 25 évben A Magyar Művészetért Díjjal
tüntethettünk ki, s akiket A MM közösség megbecsült tagjaként tisztelünk:
Gyulai
Líviusz
Györfi Sándor
Jankovics
Marcell
Kárpáti Tamás
Kő Pál
Péterfy
László
Somogyi
Győző
A képen Györfi Sándor Nagyboldogasszonya, a Napba öltözött asszony A Magyar Művészetért Szoborkertjében
