Kedves Barátaim, egy zseniális hegedűművészt ajánlok figyelmetekbe Ökrös Csaba személyében. Olyan műsort biztosít felkérésre, amelynek emléke mindig megmarad hallgatóiban.

Ökrös Csaba az idén júniusban fejezi be öt éves tanulmányait a Zeneakadémia Népzene Tanszékén. Ez lesz az első végzős évfolyam ezen az új tanszéken, itt szerez művész-tanári diplomát, amire nagyon büszke. Mi viszont múltjára is büszkék vagyunk, ezért kapott először A Magyar Művészetért Díjat, majd Kodály-emlékdíjat.

Szeretettel ajánlom felkérni őt bármely ünnepélyes alkalommal, ahol igényes zenére van szükség: kiállítás megnyitók, konferenciák, baráti találkozók, közösségi ünnepek. Másod- vagy harmadmagával, együttesével is vállal fellépést, de szükség esetén egyedül is varázslatosat produkál. Soha nem fogom elfelejteni azt a hegegű improvizációt, amellyel A Magyar Művészetért Szoborkertjének avatásán, illetve a Várban a nyitó Kodály-emlékünnepen kápráztatta el hallgatóit 2027-ben.

Az egyetemen kibővítette a repertoárját, Dr. Kertész Istvánnál felvette tavaly a barokk hegedűkurzust, így a régi zenében is komoly gyakorlatot szerzett. Önálló műsorában szerepelhetne magyar népzene, XVII-XVIII. századi magyar zene és a barokk zeneirodalomból pld. Corelli is. Saját szerzeményű, általa komponált hegedű-duóit is szívesen megismertetné a magyar közönséggel itthon, a Kárpát-medencében, a nagyvilágban. Finnországban kitörő lelkesedés fogadta egyik ilyen bemutatóját, amely kifejezetten színpadi produkció is egyben.

„Úgy érzem magam, mint aki most kezdi a pályáját, pedig már elmúltam 50 éves.” – vallja Csaba most, a diploma átvétele előtt. Egy ilyen Zeneakadémiai diploma a népzenében páratlan a szó szoros értelmében – most nyújtják át először.

Ökrös Csaba elérhetőségei:

 Mobilszám: 06-20-2265039, e-mail:okroscsaba60@gmail.com

 Címe: 2096 Üröm, Diófa u. 18.

 Honlap: http://okroscsaba.host.innobotics.hu/ 

A legnagyobb meggyőződéssel ajánlom mindazok figyelmébe, akiknek módja van meghívni egy ilyen nagyszerű előadást, produkciót, tisztelettel Gubcsi Lajos

A Magyar Művészetért közössége tagjainak néhány egyéni és csoportos kiállítására hívjuk fel Tisztelt Olvasóink figyelmét, a Magyar Művészeti Akadémia Hírlevele alapján, tisztelettel Gubcsi Lajos

 2012. május 22. kedd

Vinczeffy László A Magyar Művészetért-díjas festőművész egyéni kiállítása a Minerva Alapítvány kiállítótermében (Kolozsvár, Napoka u. 16.) Megnyitja Kántor Lajos, a „Korunk” volt főszerkesztője és Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Alapítvány elnöke.

 

2012. május 22. kedd 17:00

Kertek, versek, labirintusok címmel A Magyar Művészetért-díjas Gyulai Líviusz, valamint Katona Szabó Erzsébet és Orosz István kamara kiállítása Dorottya Caféban (1051 Budapest, Dorottya u. 1.) Megnyitja: Kodolányi Gyula költő, műfordító. A kiállítás június végéig tekinthető meg.

 

Továbbá 2012. május 24-én csütörtökön 18:00-kor a Józsefvárosi Galériában (VIII. József krt. 70.) Gyulai Líviusz grafikusművész kiállítása.

 

2012. június 7-én csütörtökön 18:00-kor A Magyar Művészetért-díjas Schrammel Imre keramikusművész „Szobrok az építészetben” c. vetített képes előadása lesz a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S.u.5.).

Magyarország szerencséje

A 2010-ben elért kétharmados kormányzási többség kivételes lehetőség, ezt ma, látva Európa más államainak vergődését, jobban érezhetjük, mint bármikor.

A 2/3-os többséggel Magyarország olyan kormányzásra kapott lehetőséget, amelyről mások álmodni sem merhetnek. Mások előtt 2 évvel láthatott neki ahhoz, amire másokat kormányválságok és –bukások kényszerítenek: a kormánynak hatalma lehet önmaga kormányzása fölött, céljai eléréséhez. E parlamenti többség birtokában olyan gazdaság- és társadalom (szociál) politikát választhat meg, amellyel elkerülheti azt az összeomlást, amelyet sok más kormány nem tud elkerülni. Mert Európa súlyos válságban van, ez nem is kérdés.

Szeretjük Magyarországon azt az imponáló fölényt, amit a német gazdaság mutat évtizedek óta. DE nem szerethetjük azt az erő-túlsúlyt, amelyet ezzel Németország kivív Európa irányításában – pedig ma itt tartunk. Egy javarészt egyensúlyban levő országnak, a német vezetésnek nincs affinitása más európai államok teherbíró képességéhez – ezért, a fölény birtokában és tudatában inkább maga alá gyűri őket – „a helyes útra tereli” (?). DE helyes-e ma, a válság idején Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában a német recept? A kíméletlen költségvetési szigor, a diktátum, a sürgős, azonnali rendezés kényszere? Nincsenek felkészülve ilyes sokkra ezek az államok – s nincsenek felkészülve Közép-Európa béketűrőbb országai sem. A német recept Németországnak kedvez, s annak a kimondatlan törekvésének, hogy megszerezze a válság idején a vitathatatlan irányítói szerepkört. Ebből azonban már támadtak bajok – igaz, más időkben, más válságban, más diktatúrákkal.

A magyar kormány speciális hazai hatalmi erőhelyzete megengedi, hogy akár a legszigorúbb feltételeket is elvállalja, akár saját meggyőződése alapján, akár az IMF, Brüsszel, Berlin szempontjait követve. De megengedi-e ezt a nép, a lakosság habitusa? Elvileg igen, jámbor, alkalmazkodó nép vagyunk. Gyakorlatilag azonban nem biztos. Mégpedig azért nem, mert e lakosságon nem most kezdik el a kíméletlen takarékoskodás próbáját, hanem közel egy évtizede kénytelen ezt elviselni.

Elfogytak tartalékai, s nem nyílnak új terek, perspektívák. E két hiány külön-külön elviselhető lenne, együtt azonban mély társadalmi letargia veszélyét hordozza. Olyan mélyet, amelyben a kóma tartós lehet. Olyan mélyet, amelyből történelmi időket igényel a feltápászkodás az izomsorvadásból. Ez ellen nem gyógyszer a 2/3-os többség. Ez a mai kormányzás legfőbb felelőssége. Él-e kivételes lehetőségével, hogy maga választhatja meg programját? Vagy belesodródik egy olyan európai erővesztésbe, amelyben alatta és mögötte kábultan és fáradtan alszik a népe a sok beadott politikai-gazdasági altatótól.

Van-e ilyen helyzetben kiszabadulás a német drill, az IMF-EU-bürokrácia kérlelhetetlenségéből? Olyan, amely nem besöpör – embert, közösséget, pénzt, ambíciót -, hanem önálló programot nyújt az erőgyűjtéshez és –kifejtéshez? A magyar kormány megkapta a 2/3-dal ennek lehetőségét. Két év múlva arról kell beszámolnia, hogyan élt vele. Nagy luxus ez a hatalmas, két éves futamidő a mai Európában, ahol a békétlenné vált állampolgárok egymás után hívják tetemre a kormányokat. Nagy előny ez a 2 év, TUDNI KELL ÉLNI VELE.

 

Most, ma estétől, amikor először olvastam, majd az MTV Híradóban meghallottam a fenyegetést, megváltozott az életem: gyáva lettem, összecsinálom magamat.

Mivel a Pécsi Egyetem nem találja Gyurcsány – a világhírű szőlész és borász – diplomamunkáját, nem tudja bizonyítani, hogy Gyurcsány lopott. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.

A Demokratikus Koalíciónak (ha-ha-ha, ez a nevükről jut eszembe) ez elég ahhoz, hogy megfenyegessen mindenkit, aki még egyszer a szájára veszi Gyurcsányt, a diplomatolvajt. Bíróság elé állítja a Demokratikus Koalíció, azaz Gyurcsány és feltehetőleg Vadai Ágnes azt, aki állítja, sejteti vagy sugallja, hogy Gyurcsány plagizált – tartalmat lopott - mástól, ezúttal volt sógorától.

Ezzel jutottam súlyos személyes válságba, a megalkuvás, az elgyávulás, a meghátrálás nyomorult helyzetébe. Mert egyrészt én a múltban bőven állítottam ilyesmit Gy. F.ről. Talán megmenekülök a múltamtól, mert azt ígéri most a szabad demokraták nagy koalíciója, hogy csak az bűnhődik bíróság előtt, aki „mostantól” állít, sejtet, stb ilyent. Vagyis a múltamat megbocsátják.

Elgyávultam. Rettegek. Mi lesz, mi következik? Gyurcsány, mint ígérte, minimum kiperel a vagyonomból. Teszi ezt akkor is, és a demokraták szabad koalíciója is teszi, ha?...:

-akkor is, ha például részegen azt fecsegem a kocsmában, hogy Gyurcsány egy nagy gazember volt egész életében közügyekben, és az a minimum, hogy lopkodta, összeollózta diplomáit, és ez semmi ahhoz képest – ez csak egyetemi bevezető tréning volt ahhoz képest -, ahogyan és amit összelopkodott későbbi felnőtt életében, vadregényes privatizálós ámokfutásával. Akkor is?

-akkor is, ha például holdkórosan kiállok házunk teraszára, s kiskorú gyermekeim megdöbbenésére azt hadoválom a Hold felé, hogy ez a Gyurcsány, hát ez lopta a diplomáját, plagizálta, aztán ellopta vagy ellopatta, nehogy aktív, felemelkedő korszakában – melyet előre látott és megjósolt – hátrányos legyen számára az a színvonal, amelyet egyetemista KISZ-titkárként felhalmozott magára. Akkor is?

-akkor is, ha például lezüllök, és már nem lesz vagyonom, semmi, amiből Gyurcsány kiperelhet? – nos, ekkor, csak ekkor mondhatom bátran, megállás nélkül, hogy iszonyatos gazember volt és lett és maradt ez a Gyurcsány közügyekben; mert a diploma az persze közügy. Látjuk most is, az ő esetében.

DE.

-Alkoholt az elmúlt 16 évben egy cseppnyit sem ittam, részben azért, mert azt megelőzően megittam a nekem a sors által elrendelt teljes mennyiséget.

-Hosszú, békés életemben egyetlen egy momentum sem utalt arra, hogy holdkóros vagyok.

-Marad még, hogy lezüllök, és akkor bátor leszek. Akkor, és csak akkor aztán tényleg odavágom majd: Gyurcsány Ferenc, te diploma-, tulajdon-, gyár- és nemzettudat-tolvaj, mikor lépsz már le?!

Jó, nem siettetlek. Társaid majd kiöntenek Téged. Megtanulták Tőled, hogyan kell, amikor Medgyessy Péteren gyakoroltad. JÖNNEK ŐK, nem félek.

Kedves Barátaim, tisztelettel továbbítom a meghívót a Boldogasszony című kiállítás megnyitójára a Forrás Galériában 2012. május 22. 17:00 órakor (Teréz krt. 9.), különös tekintettel arra, hogy e kiállításon bemutatja művét számos olyan művész, akit az elmúlt 25 évben A Magyar Művészetért Díjjal tüntethettünk ki, s akiket A MM közösség megbecsült tagjaként tisztelünk:

 Gyulai Líviusz

Györfi Sándor

Jankovics Marcell

Kárpáti Tamás

Kő Pál

Péterfy László

Somogyi Győző

 

A képen Györfi Sándor Nagyboldogasszonya, a Napba öltözött asszony A Magyar Művészetért Szoborkertjében

Álmainkat kigúnyolják

Vágyainkat megcsúfolják

Országunkat lángba dobják

Várainkat átruházzák

 

A békénket fellobbantják

A hírünket kicsorbítják

A szavunkat kifordítják

A pénzünket szétlopkodják

 

Házainkat bankok viszik

Lányainkat Amszterdamig

Iskolánkat a szégyenig

Tanárunkat elkergetik

 

A jövőnket le a porig

A múltunkat gyászlepelig

A gyerekünk’ mire, meddig?

A gyengéket felnégyelik

 

Lámpáiknak fénye veszett

Hajlék nélkül sötétedett

Bódult részeg, rég nem evett

Miatyánkot énekelget

 

Népem, kivagy a mennyekben

Evilági sötétségben

Keress fényt a piszkos éjben

Árva fiunk a mesében