Kaiser Ottónak, Petrás Máriának, Zsigmond Dezsőnek
2011-11-30
A VOSZ Közép-Magyaországi Regionáis Szervezetének Prima-gáláján olyan nagyszerű művészek is Prima-díjat kaptak, akik az elmúlt években A Magyar Művészetért Díjban részesültek a nagyváradi, a zentai, a marosvásárhelyi MM-gálákon - s ugyanott vette át az idei A Magyar Művészetért Díjat Kása Béla fotóművész is Gubcsi Lajostól, a kuratórium elnökétől (képünkön. Más fotókon Ex Libris Díjat vesz át Bogár László és Bráda Tibor).
A laudációk:
KaiserOttó fotóművész
A kitűnő fotográfus folytatta egész életen át tartó utazását a határainkon
túl élő magyar írók, költők, alkotók élete, érzéseik, körülményeik
megismertetése céljával. A legjobb magyar művészek kapnak portréhelyet gyönyörű
köteteiben, s interjúk olyanokról, akik valamilyen okból véglegesen
választották Magyarországot lakóhelyüknek. - Anglia: Stephen Barlay, Gömöri György, Határ
Győző, Sárközi Mátyás, George Szirtes - Ausztria: Bujdosó Alpár, Monoszlói
Dezső - Németország: Borbándi Gyula, Ďsa Schneider, Török Imre - Norvégia: Kovács
Katáng Ferenc, Sulyok Vince - Románia: Bogdán László, Farkas Árpád, Jánosházy
György, Kányádi Sándor, Markó
Béla, Selyem Zsuzsa, Szilágyi István, Vida
Gábor - Svédország: Domonkos
István, Gergely Tamás, Gulyás Miklós, Tar Károly
- Szlovákia: Tóth László.
KaiserOttó A Magyar várak
című képes albuma a Magyar kastélyok című kötet sorozatszerű folytatása. A
fotóművész mintegy 200 - részben légi - felvétele látványosan illusztrálja a
kötetben szereplő 40 várat, várkastélyt és várromot. Ezzel az albummal a magyar
történelem egyik "látleletét" adjuk át a tisztelt olvasónak. A kötet
tanulmányával és látványos képeivel azt mutatja be, hogyan épültek váraink a
korai Árpád-kortól a XVI. század derekáig, miként védték királyainkat és a
földesurakat házuk népével egyetemben. Láttatja a magas falak védelmében zajló
életet és azt a művészeti környezetet, amely hiteles tükre az építtetők
ízlésvilágának.
Kaiser Ottó most Franciaországban folytatja a szépség feltárását és
megörökítését: Provance vezetői hívták meg egy évre, hogy mutassa be nekik a
világhírű térség művészetét.
Petrás
Mária énekes, keramikus
A Bákó megyei Diószénben született,
Romániában, édesapja, édesanyja mindketten tősgyökeres, moldvai csángó
földművesek. Nyolcan vagyunk testvérek. Iskoláit hat évesen, Diószénben kezdte.
Ekkor találkozott először a román nyelvvel. Ott elvégezve a tíz osztályt,
Hétfaluban folytatta tanulmányait egy szakmunkás képzőben, amelyet
kitűntetéssel végzett, mint elektroműszerész. Munkába állt, és mellette a
brassói népfőiskolán, a grafika szakon tanult három évig.
Esti tagozaton elvégezte a gimnáziumot,
sikerrel tett érettségit. Egy hétfalui gyárban dolgozott mint dekoratőr.
Színházi plakátjai országos első helyezést kaptak. 1988-ban kényszerűségből
önálló lett, és kizárólag festésből, rajzolásból tartotta fenn egyedül az akkor
már 8 illetve 10 éves gyermekét Hétfaluban.
1990 nyarán jött először Magyarországra
egy csángó küldöttség tagja ként, Domokos Pál Péter születésnapi köszöntésére. Az
ünnepségen többen meglátták Péter bácsinak készített rajzait. Meghívták a
Nemzetközi Előkészítő Intézetbe tanulni. Ekkor kezdett írást-olvasást tanulni
magyarul. 91 szeptemberében már a Magyar Iparművészeti Egyetem (akkor még
főiskola) hallgatója volt kerámia szakon. 95-ben jelesen diplomázott. Azonnal
felvételt nyert a Mester Képzőre is, amelyet azután kitüntetéssel végzett.
Három és fél méter magas, két méter széles, közel életnagyságú, öt alakos, mázatlan
kerámia, diplomamunkája a dévai Ferences Kolostor kerengőjében áll ma is.
1997-ben volt az első önálló, jelentősebb
kiállítása Zuglóban, ezt követően
Százhalombattán, amelyet eddig több mint 90 követett a fővárosban és szerte az
országban. Százhalombattán ez év augusztus huszadikán ötödször nyílt
kiállítása. Ezeken túl kiállított Olaszországban öt alkalommal,
Franciaországban két alkalommal, Torontóban, Rómában és az Egyesült Államok
több városában érdeklődnek munkái iránt. Budapesten négy, vidéken, határon
belül és túl legalább nyolc köztéri munkája, Sitkén, Százhalombattán és Száron
egy-egy keresztutam áll.
1990 óta folyamatosan és aktívan
vesz részt a csángó ügyeket szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek
munkájában. Csángó népdalokat énekel hihetetlen erővel és szépséggel különféle
kulturális és nemzeti rendezvényeken, rádió vagy televízió stúdiókban.
ZsigmondDezső filmrendező
1956-ban született Gyöngyösön. A szombathelyi Tanárképző
Főiskola magyar-népművelés szakán folytatott tanulmányok mellett 1983-ban
elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége újságíró iskoláját. Első
filmjét a Balázs
Béla Stúdióban készítette. Kezdetben főleg dokumentumfilmeket
rendezett, sok esetben Erdélyi Jánossal közösen. Első játékfilmjük, az Indián
tél 1992-ben készült. Az évszázad árvize 1998-ban Legjobb dokumentumfilm
minősítést nyerte el a Duna TV-ben. A vidék filmrendezőjének is tartják, hősei szegény
sorsú, de különös figurák.
Zsigmond Dezső
nagyszerű, kiemelkedő dokumentumfilmes. Közel harminc éves pályafutása során
eddig hét játékfilmet és száznál több dokumentumfilmet készített. Szituációs
dokumentumfilmjeivel a játékfilm határáig merészkedik, játékfilmjei pedig
bővelkednek dokumentum elemekben. A Csigavár, a Józsi
nővér és a sárga bicikli, az Aranykalyiba s
a többi filmje az utóbbi évek legjobb magyar dokumentumfilmjei közé tartoznak.
Sokat forgatott Erdélyben, ahonnan körorvos nagyapja származik, ő maga a
kilencvenes évek közepén, az Ameddig a harang szól című sorozat forgatásakor
járt először ott. A székely témát és szellemiséget igazán magáénak érzi játék-
és dokumentumfilmben: olyan empátiát és emberközeliséget mutat fel, hogy
különlegesek és egyediek filmjei.
Számos hazai és nemzetközi díjat nyert: többek között a Magyar Filmszemlén,
a Kőszegi Gyermekfilmfesztiválon, Mannheimben. 2003-ban készült Aranykalyiba
című alkotását nemrégiben Európa vezető dokumentumcsatornája, az Arte is
bemutatta. Csigavár című alkotása pedig megkapta a Közép-Európa legjobb
dokumentumfilmje díjat. Munkáját Balázs Béla és A Magyar Művészetért Díjjal ismerték
el, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Színház- és Filmintézet
dokumentumfilmes képzésének vezetője.
A Magyar Művészetért Díjhoz:
Kása Béla fotóművész életrajzából:
1979-ben diplomázott a Kölni Művészet Szakfőiskolán
művészeti fotográfusként. A főiskola idején már fotókat készített Erdélyről,
Budapestről a Stern magazin felkérésére, a Geo-nak pedig nagyszebeni és
macedóniai cigányokról számolt be képriportban.
1983-ban, 31 évesen, amikor sokan úgy érezték, el kell menniük hazájukból, ő
már visszafelé tartott, úgy érezte, haza kell jönnie Nyugat-Németországból,
ahová 13 évesen szüleivel költözött. Azt hitte: "itthonról közelebb lesz
neki mindennél kedvesebb erdélyi muzsikusaihoz és így többet tud járni
fényképezni is majd."
1995-től a letelepedni nem akaró vándorcigányok útját követi rendszeresen
gépével
1997-ben jelent meg az Erdélyi zenészek című fotóalbuma magyar és angol
nyelven, mely az erdélyi cigány és parasztzenészek öröklétig tartó panteonját
alkotta meg. Nélküle már lehetetlen a XX. század végi parasztzenéjében érdemi
dolgokat megállapítani.
1997-től két éven keresztül 45 erdélyi zenekart fényképez le az Utolsó óra című
népzenei gyűjtés részére
A népi kultúra elkötelezett kutatója, megőrzője és továbbadója. Galériái
címének és kiállításai helyszíneinek felsorolása önmagában elmond mindent
munkásságáról:
Erdélyi zenészek,
Csángóföld, Kalotaszeg-Méra, Szék, Magyarpalatka, Magyarszovát
Zenél, népzenét gyűjt és fényképez Erdélyben, Moldvában és Gyimesben, de járt
Indiában a félnomád életmódot folytató tevepásztor Rabari törzseknél is.
Kása Béla esetében a kuratórium nyugodt szívvel állítja,
hogy a legjobb kezekbe kerül A Magyar Művészetért Díj, amelyet most
tisztelettel nyújt át neki a kuratórium elnöke, Gubcsi Lajos, és tagja,
Kobzos Kiss Tamás.
Ajánlás azoknak, akik szeretik a kivételesen szépet
Kedves Barátaim, egy zseniális
hegedűművészt ajánlok figyelmetekbe Ökrös Csaba személyében. Olyan műsort
biztosít felkérésre, amelynek emléke mindig megmarad hallgatóiban.
Ökrös Csaba az idén júniusban
fejezi be öt éves tanulmányait a Zeneakadémia Népzene Tanszékén. Ez lesz az
első végzős évfolyam ezen az új tanszéken, itt szerez művész-tanári diplomát,
amire nagyon büszke. Mi viszont múltjára is büszkék vagyunk, ezért kapott
először A Magyar Művészetért Díjat, majd Kodály-emlékdíjat.
Szeretettel ajánlom felkérni őt
bármely ünnepélyes alkalommal, ahol igényes zenére van szükség: kiállítás
megnyitók, konferenciák, baráti találkozók, közösségi ünnepek. Másod- vagy
harmadmagával, együttesével is vállal fellépést, de szükség esetén egyedül is
varázslatosat produkál. Soha nem fogom elfelejteni azt a hegegű improvizációt,
amellyel A Magyar Művészetért Szoborkertjének avatásán, illetve a Várban a
nyitó Kodály-emlékünnepen kápráztatta el hallgatóit 2027-ben.
Az egyetemen kibővítette a
repertoárját, Dr. Kertész Istvánnál felvette tavaly a barokk hegedűkurzust, így
a régi zenében is komoly gyakorlatot szerzett. Önálló műsorában szerepelhetne
magyar népzene, XVII-XVIII. századi magyar zene és a barokk zeneirodalomból
pld. Corelli is. Saját szerzeményű, általa komponált hegedű-duóit is szívesen
megismertetné a magyar közönséggel itthon, a Kárpát-medencében, a nagyvilágban.
Finnországban kitörő lelkesedés fogadta egyik ilyen bemutatóját, amely kifejezetten
színpadi produkció is egyben.
„Úgy érzem magam, mint aki most
kezdi a pályáját, pedig már elmúltam 50 éves.” – vallja Csaba most, a diploma
átvétele előtt. Egy ilyen Zeneakadémiai diploma a népzenében páratlan a szó
szoros értelmében – most nyújtják át először.
A legnagyobb meggyőződéssel
ajánlom mindazok figyelmébe, akiknek módja van meghívni egy ilyen nagyszerű
előadást, produkciót, tisztelettel Gubcsi Lajos
A Magyar
Művészetért közössége tagjainak néhány egyéni és csoportos kiállítására hívjuk
fel Tisztelt Olvasóink figyelmét, a Magyar Művészeti Akadémia Hírlevele
alapján, tisztelettel Gubcsi Lajos
2012. május 22. kedd
Vinczeffy László A Magyar Művészetért-díjas festőművész egyéni kiállítása a Minerva
Alapítvány kiállítótermében (Kolozsvár, Napoka u. 16.) Megnyitja Kántor Lajos, a „Korunk”
volt főszerkesztője és Tibori Szabó
Zoltán, a Minerva Alapítvány elnöke.
2012. május 22. kedd 17:00
Kertek, versek, labirintusok címmel A Magyar Művészetért-díjas Gyulai Líviusz, valamint Katona
Szabó Erzsébet
és Orosz István kamara
kiállítása Dorottya Caféban (1051 Budapest, Dorottya u. 1.) Megnyitja:
Kodolányi Gyula költő, műfordító. A kiállítás június végéig tekinthető meg.
Továbbá 2012. május
24-én csütörtökön 18:00-kor a Józsefvárosi Galériában (VIII. József krt. 70.) Gyulai Líviusz grafikusművész
kiállítása.
2012. június 7-én csütörtökön 18:00-kor A Magyar Művészetért-díjas Schrammel
Imre keramikusművész „Szobrok az építészetben” c. vetített képes előadása
lesz a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S.u.5.).
A 2010-ben elért kétharmados
kormányzási többség kivételes lehetőség, ezt ma, látva Európa más államainak
vergődését, jobban érezhetjük, mint bármikor.
A 2/3-os többséggel Magyarország
olyan kormányzásra kapott lehetőséget, amelyről mások álmodni sem merhetnek.
Mások előtt 2 évvel láthatott neki ahhoz, amire másokat kormányválságok és –bukások
kényszerítenek: a kormánynak hatalma lehet önmaga kormányzása fölött, céljai
eléréséhez. E parlamenti többség birtokában olyan gazdaság- és társadalom
(szociál) politikát választhat meg, amellyel elkerülheti azt az összeomlást,
amelyet sok más kormány nem tud elkerülni. Mert Európa súlyos válságban van, ez
nem is kérdés.
Szeretjük Magyarországon azt az
imponáló fölényt, amit a német gazdaság mutat évtizedek óta. DE nem
szerethetjük azt az erő-túlsúlyt, amelyet ezzel Németország kivív Európa
irányításában – pedig ma itt tartunk. Egy javarészt egyensúlyban levő
országnak, a német vezetésnek nincs affinitása más európai államok teherbíró
képességéhez – ezért, a fölény birtokában és tudatában inkább maga alá gyűri
őket – „a helyes útra tereli” (?). DE helyes-e ma, a válság idején Görögországban,
Spanyolországban, Portugáliában a német recept? A kíméletlen költségvetési
szigor, a diktátum, a sürgős, azonnali rendezés kényszere? Nincsenek
felkészülve ilyes sokkra ezek az államok – s nincsenek felkészülve Közép-Európa
béketűrőbb országai sem. A német recept Németországnak kedvez, s annak a
kimondatlan törekvésének, hogy megszerezze a válság idején a vitathatatlan
irányítói szerepkört. Ebből azonban már támadtak bajok – igaz, más időkben, más
válságban, más diktatúrákkal.
A magyar kormány speciális hazai
hatalmi erőhelyzete megengedi, hogy akár a legszigorúbb feltételeket is
elvállalja, akár saját meggyőződése alapján, akár az IMF, Brüsszel, Berlin
szempontjait követve. De megengedi-e ezt a nép, a lakosság habitusa? Elvileg
igen, jámbor, alkalmazkodó nép vagyunk. Gyakorlatilag azonban nem biztos.
Mégpedig azért nem, mert e lakosságon nem most kezdik el a kíméletlen
takarékoskodás próbáját, hanem közel egy évtizede kénytelen ezt elviselni.
Elfogytak tartalékai, s nem nyílnak
új terek, perspektívák. E két hiány külön-külön elviselhető lenne, együtt
azonban mély társadalmi letargia veszélyét hordozza. Olyan mélyet, amelyben a
kóma tartós lehet. Olyan mélyet, amelyből történelmi időket igényel a
feltápászkodás az izomsorvadásból. Ez ellen nem gyógyszer a 2/3-os többség. Ez
a mai kormányzás legfőbb felelőssége. Él-e kivételes lehetőségével, hogy maga
választhatja meg programját? Vagy belesodródik egy olyan európai erővesztésbe,
amelyben alatta és mögötte kábultan és fáradtan alszik a népe a sok beadott politikai-gazdasági
altatótól.
Van-e ilyen helyzetben
kiszabadulás a német drill, az IMF-EU-bürokrácia kérlelhetetlenségéből? Olyan,
amely nem besöpör – embert, közösséget, pénzt, ambíciót -, hanem önálló
programot nyújt az erőgyűjtéshez és –kifejtéshez? A magyar kormány megkapta a
2/3-dal ennek lehetőségét. Két év múlva arról kell beszámolnia, hogyan élt
vele. Nagy luxus ez a hatalmas, két éves futamidő a mai Európában, ahol a
békétlenné vált állampolgárok egymás után hívják tetemre a kormányokat. Nagy
előny ez a 2 év, TUDNI KELL ÉLNI VELE.
Most, ma estétől, amikor először olvastam, majd az MTV
Híradóban meghallottam a fenyegetést, megváltozott az életem: gyáva lettem,
összecsinálom magamat.
Mivel a Pécsi Egyetem nem találja Gyurcsány – a világhírű
szőlész és borász – diplomamunkáját, nem tudja bizonyítani, hogy Gyurcsány
lopott. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.
A Demokratikus Koalíciónak (ha-ha-ha, ez a nevükről jut
eszembe) ez elég ahhoz, hogy megfenyegessen mindenkit, aki még egyszer a
szájára veszi Gyurcsányt, a diplomatolvajt. Bíróság elé állítja a Demokratikus
Koalíció, azaz Gyurcsány és feltehetőleg Vadai Ágnes azt, aki állítja, sejteti vagy sugallja, hogy
Gyurcsány plagizált – tartalmat lopott - mástól, ezúttal volt sógorától.
Ezzel jutottam súlyos személyes válságba, a megalkuvás, az
elgyávulás, a meghátrálás nyomorult helyzetébe. Mert egyrészt én a múltban
bőven állítottam ilyesmit Gy. F.ről. Talán megmenekülök a múltamtól, mert azt ígéri
most a szabad demokraták nagy koalíciója, hogy csak az bűnhődik bíróság előtt,
aki „mostantól” állít, sejtet, stb ilyent. Vagyis a múltamat megbocsátják.
Elgyávultam. Rettegek. Mi lesz, mi következik? Gyurcsány,
mint ígérte, minimum kiperel a vagyonomból. Teszi ezt akkor is, és a demokraták
szabad koalíciója is teszi, ha?...:
-akkor is, ha például részegen azt fecsegem a kocsmában,
hogy Gyurcsány egy nagy gazember volt egész életében közügyekben, és az a
minimum, hogy lopkodta, összeollózta diplomáit, és ez semmi ahhoz képest – ez csak
egyetemi bevezető tréning volt ahhoz képest -, ahogyan és amit összelopkodott
későbbi felnőtt életében, vadregényes privatizálós ámokfutásával. Akkor is?
-akkor is, ha például holdkórosan kiállok házunk teraszára,
s kiskorú gyermekeim megdöbbenésére azt hadoválom a Hold felé, hogy ez a Gyurcsány,
hát ez lopta a diplomáját, plagizálta, aztán ellopta vagy ellopatta, nehogy
aktív, felemelkedő korszakában – melyet előre látott és megjósolt – hátrányos legyen
számára az a színvonal, amelyet egyetemista KISZ-titkárként felhalmozott
magára. Akkor is?
-akkor is, ha például lezüllök, és már nem lesz vagyonom,
semmi, amiből Gyurcsány kiperelhet? – nos, ekkor, csak ekkor mondhatom bátran,
megállás nélkül, hogy iszonyatos gazember volt és lett és maradt ez a Gyurcsány
közügyekben; mert a diploma az persze közügy. Látjuk most is, az ő esetében.
DE.
-Alkoholt az elmúlt 16 évben egy cseppnyit sem ittam, részben
azért, mert azt megelőzően megittam a nekem a sors által elrendelt teljes
mennyiséget.
-Hosszú, békés életemben egyetlen egy momentum sem utalt
arra, hogy holdkóros vagyok.
-Marad még, hogy lezüllök, és akkor bátor leszek. Akkor, és
csak akkor aztán tényleg odavágom majd: Gyurcsány Ferenc, te diploma-,
tulajdon-, gyár- és nemzettudat-tolvaj, mikor lépsz már le?!
Jó, nem siettetlek. Társaid majd kiöntenek Téged. Megtanulták Tőled,
hogyan kell, amikor Medgyessy Péteren gyakoroltad. JÖNNEK ŐK, nem félek.
És a Komp kiállítás a Kortárs Galériában Dunaszerdahelyen
Kedves Barátaim, tisztelettel továbbítom a meghívót a Boldogasszony című kiállítás
megnyitójára a Forrás Galériában 2012.
május 22. 17:00 órakor (Teréz krt. 9.), különös tekintettel arra, hogy e
kiállításon bemutatja művét számos olyan művész, akit az elmúlt 25 évben A Magyar Művészetért Díjjal
tüntethettünk ki, s akiket A MM közösség megbecsült tagjaként tisztelünk:
Gyulai
Líviusz
Györfi Sándor
Jankovics
Marcell
Kárpáti Tamás
Kő Pál
Péterfy
László
Somogyi
Győző
A képen Györfi Sándor Nagyboldogasszonya, a Napba öltözött asszony A Magyar Művészetért Szoborkertjében