|
|
 |
|
 |
|
|
Búcsúnak nincs helye most se
mert Ti mindig velem voltatok s maradtok, csak a naptár lapja fordul
Búcsú az Óévtől, Kedves Jó Barátaim, - ettől a különleges évtől, mely hatalmas, küzdelmes harcban emelt egyre magasabbra a Teljesítmény-skálán, hogy aztán kihúzza alólam az egész mérőrendszert, s helyébe állítsa a 00-t, ami nemzetközileg WC-t jelent. -Oda azért mégse megyek be. Helyette akkor újult erővel régi, kedvenc autópályámon, az első ilyen széles sávú csodán, az MM-en, s itt bizony Hajrá Magyarok van!
-Búcsú az Óévtől, mely megajándékozott sok jóval. Léllel, a csodával. A Rákóczi balladával, gyerekkori álmom beteljesülésével. Új könyvekkel, melyek már megjelentek, s melyek készen várják a nyomtatást. -S a felismeréssel, hogy nem csak a régi barátok maradtak mellettem, hanem az eltűntek közül is odaszállt mellém 1-1. Odaszállt, s mint az igaz jó barátok, ott is marad mindig. Meghozta kedvemet az igazság feltartóztathatatlan kereséséhez ez a mesés történet, melyben semmi sincs úgy, mint volt, s mint ahogyan van máshol. Mese a csillagokban. Mert ki érti azt, ha egy régi, eltűnt barát akkor jön vissza, amikor éppen fejedet veszik, s odahajtja a magáét a Tied mellé - merik-e őt is, vagy helyette beszélgetünk egy jót a vérpadon? -Ezért tehát ez az év újra megajándékozott a harc és a becsületes kitartás értelmével.Búcsú hű olvasómtól, aki ha fúj, ha fagy, ha sír, s ha vár, mindig megtalálta közlendőmet a honlapon, mert tudja, hogy egy honlap épp ezért van, neki írom, nem magamnak. BÚÉK! Nem új évet, hanem Évtizedeket első nekifutásból!
A vezető kép Aknay Jánosnak, az angyalok festőjének szentendrei kiállításán készült. A galéria fotóján fiam, Lajos Levente feleségével, két kislányával, láthatóan az angyalok festőjére várva. A másikon Anikó lányom indít útra aznap reggel, 1973-ban. A harmadikon feleségem, Anikó Lélt készíti keresztelőre 2011-ben.
Kapcsolódó galériák:
|
További hírek
| | | |
A Magyar Művészetért 25 évéből
Szinte ma is halljuk…
1987-88-89-ben Sütő András nem jöhetett el a kuratórium ülésére, nem engedték neki, ezért akkor egyik írását közöltük a Magyar Ifjúságban (1988/47), Bírjuk még, de… címmel:
„Bírjuk még, de nem sokáig… Ha valaki úgy gondolná, hogy csak magunk vagyunk otthon. Bírjuk még, de nem sokáig. Ha valaki valamilyen ördögi praktika folytán megtilthatná nekünk, hogy az egyetemes magyar kultúra ege alatt működjünk. Bírjuk még, de nem sokáig. Ha valaki elhinné rólunk, hogy a székelyek nem magyarul, hanem székelyül beszélnek. Mert a székely is magyar és a magyar is székely, annak minden értékével és minden átkával. Bírjuk még, de nem sokáig. Ha valaki úgy gondolná, hogy a magyar irodalom nem ötágú síp, amelynek egyik sípja a miénk ottan, és amely ugyanazon forrásból táplálkozó értékeknek a hangja. Bírjuk még, de nem sokáig. Ha valaki úgy gondolná, hogy ezt az egységet, amit a magyar irodalom teremtett meg az évszázadok alatt, nem kell megőrizni, hanem darabjaira széttörten kellene azt tekinteni. Bírjuk még, de nem sokáig. Ha valaki úgy gondolná, és aszerint is tudna cselekedni, hogy az egyetemes magyar irodalom és szellemiség égboltja alól szerte tudna zavarni bennünket más égtájak és más tápláló források felé. Bírjuk még tehát sokáig. Jövünk a félelemből, a történelem jeges, zúzmarás napjaiból, és megyünk a megnyugvás felé, amelyet ezek a termek teremtenek a mi számunkra, ezek a találkozások és főleg ezek a hatalmas transzformátorok, amelyek a mi színészeink hangján erősítik fel a szerzőnek sokkal gyöngébb darabját.”
| | | | |
| | | |
Szemle díjainkból
1987 ÓTA ÖSSZESEN 12 DÍJAT ALAPÍTOTTUNK, KÖZTÜK SZÁMOSAT HERENDDEL EGYÜTT 2000 ÓTA Mátyás király-díj 2008-ban
A Magyar Művészetért Díj 2006 óta herendi alkotás - 1987-2005-ig aranyozott tűzzománc
Árpád-díj 2007-ben
Bubik-díj - Györfi Sándor Főnix-madara 2004-ben
Liszt-emlékdíj 2011-ben Kubik Anna az Árpád-díjjal 2008-ban
| | | | |
| | | |
Média és politika - Hű szó, háborgó
A jövő héten jelenik meg Gubcsi Lajos Hű szó, háborgó c. könyvének 2. átdolgozott, bővített kiadása. Idézet a műből: "A Laokoón-csoport – média és
politika
Hiába volt Laokoón Apollón
papja, szembe szállt Istenével. Apollón intette őt, sőt megtiltotta neki, hogy
megnősüljön, Laokoón azonban a tiltott frigyet választotta. Sőt,
felelőtlenségében elkövette azt a megengedhetetlen hibát, hogy templomában
együtt hált feleségével.
Bűnhődnie kellett, a Krisztus
előtti században keletkezett fenséges rhodoszi szobor – 1506 óta a Vatikáni
Múzeumban mindenki által látható módon – irgalmatlan szenvedésében láttatja őt.
A Laokoón-csoport közepén álló, leküzdhetetlen óriásra, a papra gyilkos erővel
tekeredik rá a büntetés: a kígyó. Nem is egy, kettő. A csoport mellékfigurái
számára sincs menekvés.
*
Idestova három évtizede
figyelem nagy igyekezettel a magyar politikai állapotokat. „Közállapotokat” –
ezt akartam írni, de a „köz” szó elfogyott írás közben. Mert a politika nem a
köz, annak csak része. Hatalmas erők, személyek, ambíciók, tehetségek és
felelősségek tartoznak úgy a közhöz, hogy elutasítják a politika mindenkori
erkölcsi szintjét, hatékonyságának kérdéses voltát, magát a politikai
garnitúrákat. A politika a köz sajátos része, és látszólag uralkodik fölötte,
szerényebben szólva irányítja a közt – de ez ritkán van így. Ha így van, az
kegyelmi állapot mind a köz, mind a politika számára, ilyen helyzetekben
emelkedik a nemzet, s kegyéből bőven átenged a politikának, érezze sikerét az
is.
| | | | |
| | | |
Rákóczi ballada
Az ungvári várban, 2011. június 25-én Varga Miklós, Tanka Balázs, Majsai Gábor, Hajtó Georgina, Kobzos Kiss Tamás, Varga Katalin, Takács László,
| | | | |
| | | |
Sárospatakról
Varga Miklós, Nagy Csaba, Kobzos Kiss Tamás, Tanka Balázs, Majsai Gábor, a Bodrogközi Hagyományőrzők
| | | | |
| | | |
2. átdolgozott, bővített kiadás
HAMAROSAN MEGJELENIK Gubcsi Lajos: Hű szó,
háborgó c. könyvének 2. bővített, átdolgozott kiadása, idézet a műből
………..
S ha így van, e mának is lehet
megbecsült helye a történelemben. De vigyázz minden percben, s nézz bele ebbe a
történelemkönyvbe (14.): a zsoldosok
a határon állnak, s innen valakik jeleket küldenek, saját kincstáradat
ismerősök rabolják. Nem új sztori, könnyű belőle tanulni. A jó tanárok meg is
tanították már az iskolákban, s a jó apák is.
- Ebben igazuk van, Viktor, ha ebben nem léptek, elhagynak – mondta
jól érthetően az égből Makovecz Imre, a nemzet lelkiismerete.
M.I.
Ő, és mi. Mi, akik felnézünk rá,
és látjuk, hogy M.I. számára trónust készíttetett az Ura. Mi. Én, te, ők, ti.
Mi, akik szeretjük a vakítóan tisztát, nyelvben, levegőben, igazságban.
Szeretjük tehát a fehéret. De tiszta lehet a fekete is, ugyanennyire. Szeretjük
a feketét, mert nincs fehér
fekete nélkül. Szeretjük a sárgát, mert a Nap színe. M.I. jó
mester volt, az első lépése az volt ott fent, hogy nekilátott trónusokat
faragni az utána jövőknek, ha az Úr megfeledkezne róluk, vagy éppen szándékosan
hanyagolná őket. M.I-nek Ura van, de nem parancsol neki senki.
Ezért aztán, amikor azt mondja,
hogy „Igazuk van”, mi ezt elhisszük, magunkra vesszük, mert mi is úgy látjuk,
mint M.I. Valójában ezt a figyelmeztető mondatot ő is tőlünk tanulta, mert
mindig figyelt ránk. Az Álom háza, az ország
háza
Teremts szilárd alapot.
Földrengés se rázhassa szét. Víz ne mossa ki, nyirok, penész ne eméssze.
Építs rá erős falakat. Legyen
kapcsolatban minden pontja a másikkal, támassza egymást, ne lógjon ki a
levegőben, az egyik stabilitásának legyen az a feltétele, hogy stabillá teszi a
másikat.
Oszd be jól a tereket. Jusson
mindenre, ha kicsi, ha nagy, de szolgálja a nyugalmadat, a békédet. Biztasson arra,
hogy érdemes volt, hogy derűsen hajthatod le a fejedet. Ennyit tettél, erre
mentél, eddig jutottál. Ha többet akarsz, azt is így kell – tedd, végezd,
építsd.
| | | | |
|
|
 |
|
 |
|