Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Búcsúnak nincs helye most se
mert Ti mindig velem voltatok s maradtok, csak a naptár lapja fordul

Búcsú az Óévtől, Kedves Jó Barátaim,

- ettől a különleges évtől, mely hatalmas, küzdelmes harcban emelt egyre magasabbra a Teljesítmény-skálán, hogy aztán kihúzza alólam az egész mérőrendszert, s helyébe állítsa a 00-t, ami nemzetközileg WC-t jelent.

-Oda azért mégse megyek be. Helyette akkor újult erővel régi, kedvenc autópályámon, az első ilyen széles sávú csodán, az MM-en, s itt bizony Hajrá Magyarok van!

-Búcsú az Óévtől, mely megajándékozott sok jóval. Léllel, a csodával. A Rákóczi balladával, gyerekkori álmom beteljesülésével. Új könyvekkel, melyek már megjelentek, s melyek készen várják a nyomtatást.

-S a felismeréssel, hogy nem csak a régi barátok maradtak mellettem, hanem az eltűntek közül is odaszállt mellém 1-1. Odaszállt, s mint az igaz jó barátok, ott is marad mindig. Meghozta kedvemet az igazság feltartóztathatatlan kereséséhez ez a mesés történet, melyben semmi sincs úgy, mint volt, s mint ahogyan van máshol. Mese a csillagokban. Mert ki érti azt, ha egy régi, eltűnt barát akkor jön vissza, amikor éppen fejedet veszik, s odahajtja a magáét a Tied mellé - merik-e őt is, vagy helyette beszélgetünk egy jót a vérpadon?


-Ezért tehát ez az év újra megajándékozott a harc és a becsületes kitartás értelmével.Búcsú hű olvasómtól, aki ha fúj, ha fagy, ha sír, s ha vár, mindig megtalálta közlendőmet a honlapon, mert tudja, hogy egy honlap épp ezért van, neki írom, nem magamnak. BÚÉK! Nem új évet, hanem Évtizedeket első nekifutásból!

 

A vezető kép Aknay Jánosnak, az angyalok festőjének szentendrei kiállításán készült.

A galéria fotóján fiam, Lajos Levente feleségével, két kislányával, láthatóan az angyalok festőjére várva. A másikon Anikó lányom indít útra aznap reggel, 1973-ban. A harmadikon feleségem, Anikó Lélt készíti keresztelőre 2011-ben.


Kapcsolódó galériák:
    Új év, a régi alapjain



További hírek
A Magyar Művészetért 25 évéből
Szinte ma  is halljuk…

1987-88-89-ben Sütő András nem jöhetett el a kuratórium ülésére, nem engedték neki, ezért akkor egyik írását közöltük a Magyar Ifjúságban (1988/47), Bírjuk még, de… címmel:

„Bírjuk még, de nem sokáig…
Ha valaki úgy gondolná, hogy csak magunk vagyunk otthon.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki valamilyen ördögi praktika folytán megtilthatná nekünk, hogy az egyetemes magyar kultúra ege alatt működjünk.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki elhinné rólunk, hogy a székelyek nem magyarul, hanem székelyül beszélnek. Mert a székely is magyar és a magyar is székely, annak minden értékével és minden átkával.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki úgy gondolná, hogy a magyar irodalom nem ötágú síp, amelynek egyik sípja a miénk ottan, és amely ugyanazon forrásból táplálkozó értékeknek a hangja.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki úgy gondolná, hogy ezt az egységet, amit a magyar irodalom teremtett meg az évszázadok alatt, nem kell megőrizni, hanem darabjaira széttörten kellene azt tekinteni.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki úgy gondolná, és aszerint is tudna cselekedni, hogy az egyetemes magyar irodalom és szellemiség égboltja alól szerte tudna zavarni bennünket más égtájak és más tápláló források felé.
Bírjuk még tehát sokáig.
Jövünk a félelemből, a történelem jeges, zúzmarás napjaiból, és megyünk a megnyugvás felé, amelyet ezek a termek teremtenek a mi számunkra, ezek a találkozások és főleg ezek a hatalmas transzformátorok, amelyek a mi színészeink hangján erősítik fel a szerzőnek sokkal gyöngébb darabját.”


Szemle díjainkból

1987 ÓTA ÖSSZESEN 12 DÍJAT ALAPÍTOTTUNK, KÖZTÜK SZÁMOSAT HERENDDEL EGYÜTT 2000 ÓTA

Mátyás király-díj 2008-ban

A Magyar Művészetért Díj 2006 óta herendi alkotás - 1987-2005-ig aranyozott tűzzománc

Árpád-díj 2007-ben

Bubik-díj -  Györfi Sándor Főnix-madara 2004-ben

Liszt-emlékdíj 2011-ben

Kubik Anna az Árpád-díjjal 2008-ban 


Média és politika - Hű szó, háborgó

A jövő héten jelenik meg Gubcsi  Lajos Hű szó, háborgó c. könyvének 2. átdolgozott, bővített kiadása.

Idézet a műből:

"A Laokoón-csoport – média és politika

 Hiába volt Laokoón Apollón papja, szembe szállt Istenével. Apollón intette őt, sőt megtiltotta neki, hogy megnősüljön, Laokoón azonban a tiltott frigyet választotta. Sőt, felelőtlenségében elkövette azt a megengedhetetlen hibát, hogy templomában együtt hált feleségével.

Bűnhődnie kellett, a Krisztus előtti században keletkezett fenséges rhodoszi szobor – 1506 óta a Vatikáni Múzeumban mindenki által látható módon – irgalmatlan szenvedésében láttatja őt. A Laokoón-csoport közepén álló, leküzdhetetlen óriásra, a papra gyilkos erővel tekeredik rá a büntetés: a kígyó. Nem is egy, kettő. A csoport mellékfigurái számára sincs menekvés.

*

Idestova három évtizede figyelem nagy igyekezettel a magyar politikai állapotokat. „Közállapotokat” – ezt akartam írni, de a „köz” szó elfogyott írás közben. Mert a politika nem a köz, annak csak része. Hatalmas erők, személyek, ambíciók, tehetségek és felelősségek tartoznak úgy a közhöz, hogy elutasítják a politika mindenkori erkölcsi szintjét, hatékonyságának kérdéses voltát, magát a politikai garnitúrákat. A politika a köz sajátos része, és látszólag uralkodik fölötte, szerényebben szólva irányítja a közt – de ez ritkán van így. Ha így van, az kegyelmi állapot mind a köz, mind a politika számára, ilyen helyzetekben emelkedik a nemzet, s kegyéből bőven átenged a politikának, érezze sikerét az is.

 



Rákóczi ballada

Az ungvári várban, 2011. június 25-én

Varga Miklós, Tanka Balázs, Majsai Gábor, Hajtó Georgina, Kobzos Kiss Tamás, Varga Katalin, Takács László,


Sárospatakról
Varga Miklós, Nagy Csaba, Kobzos Kiss Tamás, Tanka Balázs, Majsai Gábor, a Bodrogközi Hagyományőrzők

2. átdolgozott, bővített kiadás

HAMAROSAN MEGJELENIK Gubcsi Lajos: Hű szó, háborgó c. könyvének 2. bővített, átdolgozott kiadása, idézet a műből

………..

S ha így van, e mának is lehet megbecsült helye a történelemben. De vigyázz minden percben, s nézz bele ebbe a történelemkönyvbe (14.): a zsoldosok a határon állnak, s innen valakik jeleket küldenek, saját kincstáradat ismerősök rabolják. Nem új sztori, könnyű belőle tanulni. A jó tanárok meg is tanították már az iskolákban, s a jó apák is.

- Ebben igazuk van, Viktor, ha ebben nem léptek, elhagynak – mondta jól érthetően az égből Makovecz Imre, a nemzet lelkiismerete.

M.I.

Ő, és mi. Mi, akik felnézünk rá, és látjuk, hogy M.I. számára trónust készíttetett az Ura. Mi. Én, te, ők, ti. Mi, akik szeretjük a vakítóan tisztát, nyelvben, levegőben, igazságban. Szeretjük tehát a fehéret. De tiszta lehet a fekete is, ugyanennyire. Szeretjük a feketét, mert nincs fehér fekete nélkül. Szeretjük a sárgát, mert a Nap színe. M.I. jó mester volt, az első lépése az volt ott fent, hogy nekilátott trónusokat faragni az utána jövőknek, ha az Úr megfeledkezne róluk, vagy éppen szándékosan hanyagolná őket. M.I-nek Ura van, de nem parancsol neki senki.

Ezért aztán, amikor azt mondja, hogy „Igazuk van”, mi ezt elhisszük, magunkra vesszük, mert mi is úgy látjuk, mint M.I. Valójában ezt a figyelmeztető mondatot ő is tőlünk tanulta, mert mindig figyelt ránk.

Az Álom háza, az ország háza

Teremts szilárd alapot. Földrengés se rázhassa szét. Víz ne mossa ki, nyirok, penész ne eméssze.

Építs rá erős falakat. Legyen kapcsolatban minden pontja a másikkal, támassza egymást, ne lógjon ki a levegőben, az egyik stabilitásának legyen az a feltétele, hogy stabillá teszi a másikat.

Oszd be jól a tereket. Jusson mindenre, ha kicsi, ha nagy, de szolgálja a nyugalmadat, a békédet. Biztasson arra, hogy érdemes volt, hogy derűsen hajthatod le a fejedet. Ennyit tettél, erre mentél, eddig jutottál. Ha többet akarsz, azt is így kell – tedd, végezd, építsd.