Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Schmitt Pál jobbkeze

Reflexből

 Őszintén: soha nem tudtam, mi az a rettenetes helyesírási hibasorozat, az a szörnyű állati állapot, amelyet Schmitt Pál valahol elkövetett, s aztán idézte röhögve mindenki. A véletlen úgy hozta, hogy ma az Index rólam is írt, egy lead-be – kiemelt bevezetőbe kerültem az új alaptörvénnyel és a köztársasági elnökkel – stb. Itt meg kell állnom: soha nem gondoltam, hogy erre méltó vagyok, egy ilyen sorra, megtisztelő, bárminek is szánták szánalmasan…

Ott láttam – ki tudja, hány ezredszerre közölték ezen oly kivételesek, s mások – Scmitt Pál kézírását a hibával.

A következő jutott eszembe sorrendben:

-Ki az a görényszerű, aki ha észreveszi a vendégkönyvben, nem elküldi az elnöknek egy szerény, diszkrét figyelmeztetéssel, hanem a média-csőcselék egész kloákájába löki be újra és újra?

 -Csunyán néz ki az államférfi 1 –l-lel írva. Láttam már csúnyábbat is, lehet, hogy ha magam látom eredetileg, elmosolyodok, és valahogy módját ejtem, hogy megírjam az elnöknek, hogy ez hibás, bár szerintem ő is tudja, éppen az „állam” szót egy milliószor látta helyesen leírva, ki tudja, milyen konkrét beidegződés íratta vele rosszul.

 


-Ezt hallva, a görények rágcsálhatnák most a fülemet, hogy ne de itt van még ez, meg az a hiba…Nem tudom, volt-e még másik is, nem is érdekel. Azt mondanám a görényeknek, hogy először is tűnjenek el elrendelt helyükre, másodszor ne rabolják az időmet, harmadszor kikérem magamnak, hogy örökös, fertőzést szétterítő rágcsálásukkal betolakodjanak az én rendezett, fertőtlenített világomba.

Határozott emberek ilyenkor tudják, merre fusson a görény útja, ugyancsak elrendelve.

 -S végül a következő, divatjamúlt szempont jutott eszembe. Az elnök a világ egyik legjobb párbajtőr vívója volt (lehet, hogy tőr, kard, egyre megy). Jobb időkben ilyenkor segédekkel kellett üzenni - mert ugyanis teljesen mindegy, hogyan van írva az „állam”, jól vagy rosszul, az adott esetben maga a vérig sértés teljesen nyilvánvaló - szóval így üzennék:

- Maga SENKI! Párbajtőrrel vívandó párbajra hívom ki. Ha nem jön, utólag majd bocsánatot kérve segédeim most azonnal ide ráncigálják. Figyelmeztetem, mert kötelességem, hogy világbajnok (lehet, hogy olimpiai, ezt sem tudom) vagyok, és ez nem fog korlátozni abban, hogy a köztünk levő különbséget áthidalva egyetlen gyors mozdulattal éljek tudásommal – Ön is kíméletlenül élt mérgezett hegyű fegyverével (fotó, net, másolás milliós nagyságrendben). Ígérem, nem mondom el senkinek konkrétan, mennyire szánalmas volt, mikor kivérzett, nem engedek fotót, videót készíteni, mert tiszteletben tartom mind élő személyiségi, mind halotti kegyeleti jogait, etc., etc.,

egyszerűen csak Schmitt Pál, Krisztus után 2012. január 1.

Nem ismerem Scmitt Pált, bár tisztelem világelső erejéért az adott területen, tisztelem, mert ő az államfő, tisztelem pedig főként azért, mert látom őszinte igyekezetét, ahogyan megpróbál – s egy világelsőnek elhihetik, sikeresen próbál meg – eleget tenni hivatásának. Nem tudom, tud-e írni ilyen választ, én csak azért írtam most, mert én ezt tenném.

Gubcsi Lajos, 2012. január 1., tisztelettel olvasóim iránt.

 

U.i.: Sejtem, ki lesz a következő magyar köztársasági elnök. Azt kérni tőle, hogy kedvenc sportágát s abban szerzett tapasztalatait feladva legyen ő az a fekete bőrű amerikai kosárlabdás, aki – ha nem ugrik, beletolja – ha felugrik, messze a magasból, nevetve pottyantsa a kosárba a labdát… lehet számon kérni, ha erre nem lesz képes, de minek?!

A KÉPEN AZ "ÉLET" SZÉKELYUDVARHELY KÖZPONTJÁBAN

További hírek
A Magyar Művészetért 25 évéből
Szinte ma  is halljuk…

1987-88-89-ben Sütő András nem jöhetett el a kuratórium ülésére, nem engedték neki, ezért akkor egyik írását közöltük a Magyar Ifjúságban (1988/47), Bírjuk még, de… címmel:

„Bírjuk még, de nem sokáig…
Ha valaki úgy gondolná, hogy csak magunk vagyunk otthon.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki valamilyen ördögi praktika folytán megtilthatná nekünk, hogy az egyetemes magyar kultúra ege alatt működjünk.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki elhinné rólunk, hogy a székelyek nem magyarul, hanem székelyül beszélnek. Mert a székely is magyar és a magyar is székely, annak minden értékével és minden átkával.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki úgy gondolná, hogy a magyar irodalom nem ötágú síp, amelynek egyik sípja a miénk ottan, és amely ugyanazon forrásból táplálkozó értékeknek a hangja.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki úgy gondolná, hogy ezt az egységet, amit a magyar irodalom teremtett meg az évszázadok alatt, nem kell megőrizni, hanem darabjaira széttörten kellene azt tekinteni.
Bírjuk még, de nem sokáig.
Ha valaki úgy gondolná, és aszerint is tudna cselekedni, hogy az egyetemes magyar irodalom és szellemiség égboltja alól szerte tudna zavarni bennünket más égtájak és más tápláló források felé.
Bírjuk még tehát sokáig.
Jövünk a félelemből, a történelem jeges, zúzmarás napjaiból, és megyünk a megnyugvás felé, amelyet ezek a termek teremtenek a mi számunkra, ezek a találkozások és főleg ezek a hatalmas transzformátorok, amelyek a mi színészeink hangján erősítik fel a szerzőnek sokkal gyöngébb darabját.”


Szemle díjainkból

1987 ÓTA ÖSSZESEN 12 DÍJAT ALAPÍTOTTUNK, KÖZTÜK SZÁMOSAT HERENDDEL EGYÜTT 2000 ÓTA

Mátyás király-díj 2008-ban

A Magyar Művészetért Díj 2006 óta herendi alkotás - 1987-2005-ig aranyozott tűzzománc

Árpád-díj 2007-ben

Bubik-díj -  Györfi Sándor Főnix-madara 2004-ben

Liszt-emlékdíj 2011-ben

Kubik Anna az Árpád-díjjal 2008-ban 


Média és politika - Hű szó, háborgó

A jövő héten jelenik meg Gubcsi  Lajos Hű szó, háborgó c. könyvének 2. átdolgozott, bővített kiadása.

Idézet a műből:

"A Laokoón-csoport – média és politika

 Hiába volt Laokoón Apollón papja, szembe szállt Istenével. Apollón intette őt, sőt megtiltotta neki, hogy megnősüljön, Laokoón azonban a tiltott frigyet választotta. Sőt, felelőtlenségében elkövette azt a megengedhetetlen hibát, hogy templomában együtt hált feleségével.

Bűnhődnie kellett, a Krisztus előtti században keletkezett fenséges rhodoszi szobor – 1506 óta a Vatikáni Múzeumban mindenki által látható módon – irgalmatlan szenvedésében láttatja őt. A Laokoón-csoport közepén álló, leküzdhetetlen óriásra, a papra gyilkos erővel tekeredik rá a büntetés: a kígyó. Nem is egy, kettő. A csoport mellékfigurái számára sincs menekvés.

*

Idestova három évtizede figyelem nagy igyekezettel a magyar politikai állapotokat. „Közállapotokat” – ezt akartam írni, de a „köz” szó elfogyott írás közben. Mert a politika nem a köz, annak csak része. Hatalmas erők, személyek, ambíciók, tehetségek és felelősségek tartoznak úgy a közhöz, hogy elutasítják a politika mindenkori erkölcsi szintjét, hatékonyságának kérdéses voltát, magát a politikai garnitúrákat. A politika a köz sajátos része, és látszólag uralkodik fölötte, szerényebben szólva irányítja a közt – de ez ritkán van így. Ha így van, az kegyelmi állapot mind a köz, mind a politika számára, ilyen helyzetekben emelkedik a nemzet, s kegyéből bőven átenged a politikának, érezze sikerét az is.

 



Rákóczi ballada

Az ungvári várban, 2011. június 25-én

Varga Miklós, Tanka Balázs, Majsai Gábor, Hajtó Georgina, Kobzos Kiss Tamás, Varga Katalin, Takács László,


Sárospatakról
Varga Miklós, Nagy Csaba, Kobzos Kiss Tamás, Tanka Balázs, Majsai Gábor, a Bodrogközi Hagyományőrzők

2. átdolgozott, bővített kiadás

HAMAROSAN MEGJELENIK Gubcsi Lajos: Hű szó, háborgó c. könyvének 2. bővített, átdolgozott kiadása, idézet a műből

………..

S ha így van, e mának is lehet megbecsült helye a történelemben. De vigyázz minden percben, s nézz bele ebbe a történelemkönyvbe (14.): a zsoldosok a határon állnak, s innen valakik jeleket küldenek, saját kincstáradat ismerősök rabolják. Nem új sztori, könnyű belőle tanulni. A jó tanárok meg is tanították már az iskolákban, s a jó apák is.

- Ebben igazuk van, Viktor, ha ebben nem léptek, elhagynak – mondta jól érthetően az égből Makovecz Imre, a nemzet lelkiismerete.

M.I.

Ő, és mi. Mi, akik felnézünk rá, és látjuk, hogy M.I. számára trónust készíttetett az Ura. Mi. Én, te, ők, ti. Mi, akik szeretjük a vakítóan tisztát, nyelvben, levegőben, igazságban. Szeretjük tehát a fehéret. De tiszta lehet a fekete is, ugyanennyire. Szeretjük a feketét, mert nincs fehér fekete nélkül. Szeretjük a sárgát, mert a Nap színe. M.I. jó mester volt, az első lépése az volt ott fent, hogy nekilátott trónusokat faragni az utána jövőknek, ha az Úr megfeledkezne róluk, vagy éppen szándékosan hanyagolná őket. M.I-nek Ura van, de nem parancsol neki senki.

Ezért aztán, amikor azt mondja, hogy „Igazuk van”, mi ezt elhisszük, magunkra vesszük, mert mi is úgy látjuk, mint M.I. Valójában ezt a figyelmeztető mondatot ő is tőlünk tanulta, mert mindig figyelt ránk.

Az Álom háza, az ország háza

Teremts szilárd alapot. Földrengés se rázhassa szét. Víz ne mossa ki, nyirok, penész ne eméssze.

Építs rá erős falakat. Legyen kapcsolatban minden pontja a másikkal, támassza egymást, ne lógjon ki a levegőben, az egyik stabilitásának legyen az a feltétele, hogy stabillá teszi a másikat.

Oszd be jól a tereket. Jusson mindenre, ha kicsi, ha nagy, de szolgálja a nyugalmadat, a békédet. Biztasson arra, hogy érdemes volt, hogy derűsen hajthatod le a fejedet. Ennyit tettél, erre mentél, eddig jutottál. Ha többet akarsz, azt is így kell – tedd, végezd, építsd.