Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Guszti, a Megyesi
GUSZTI!
Ezrünknek lehet egy-egy oka Megyesi Gusztávra emlékezni, most, hogy az újságíró szakma gyászolja őt - és olvasói is, ez kétségtelen. Utóbbi évtizedeiben az Élet és Irodalom szerkesztőségének volt publicistája. Az én emlékem eggyel vissza lép időben, a 80-as évek közepére, ameddig a Magyar Ifjúság riportere és publicistája volt. S mert legyen inkább kettő, még messzebb nézek vissza: a 70-es évek első felére, amikor hetilap - akkor is a Magyar Ifjúság - életemben először készített interjút velem, rádiós külpolitikai szerkesztővel, s a riporter neve emiatt örökké emlékezetes maradt: Megyesi Gusztinak hívták.
A 80-as évek közepén már lapjának főszerkesztője voltam. Nem esett nehezemre észrevenni, hogy rengeteg gondot jelentő, kivételes érzékenységű és íráskészségű embert őrzünk beccsel magunk között. Őrizni kellett, mert sokat sejtető "külső" üzenetek mindig sutyorogtak a levegőben, és azt szerették volna, ha Guszti valahol máshol ontja tehetségét...
És most az emlék, ezt sem felejtem soha. Amikor most Gusztiról beszélek, egyben Seszták Ágiról is szólok, pályájuk íve nálunk, a Magyar Ifjúságnál ugyanazt a széles, és a főszerkesztő számára életveszélyes ívet írta le - most már fent beszélgetnek erről nevetve.
Szóval: valamikor 1985-86-ban behívattak az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságába, nem mint vendéget, hanem mint ellenőrizendő gyanúsítottat. Mire az ember oda bekerül, addigra már hetek óta bejárja a fővárost a hír, hogy ki van rúgva. Oda azért szoktunk bemenni - már akinek ez a kivételes helyzete megadatott -, hogy még se nélkülünk pecsételjék meg és le a sorsunkat.
A három vádpont-sorozat egyike arról szólt, hogy a párttal szemben ellenséges tartalmú cikkek jelennek meg a Magyar Ifjúságban. Elém tolták a kipreparált cikkeket, volt bőven. A párt legnagyobb ellensége - Seszták Ági mellett - kiemelten Megyesi Guszti volt, csak úgy hemzsegett benne az ellenség. Cikkei vöröslöttek az aláhúzásoktól. Élesen emlékszem az egyikre, mert arról már a közlés pillanatában, vagyis a vallatás előtt egy évvel tudtam, hogy baj lesz belőle. Most így én is ellenség voltam már.
Guszti leutazott Pusztavacsra. A feladat az volt, hogy számoljon be érdekfeszítően - tehát ne unalmasan, mint a sajtó általában szokott - a Pusztavacson évente megrendezett valamilyen nagy béketalálkozóról. Mondom, már a cikk közlésekor tudtam, hogy baj lesz. Mert Guszti tényleg érdekfeszítő és rendhagyó volt. Nagy ívben tett a békére (az enyémre is, mint ez utólag kiderült...). Helyette színesen szóba elegyedett a falu népével, szokása szerint, hogy ti. hogy s mint, emberek?
Ők meg mondták, ami eszükbe jutott. Lehet, hogy nem is jutott volna, de Guszti valahogy' kicsikarta az eszükből, így aztán jutott.
Pl. hogy az oroszok, mikor elfoglalták a falut 1944-ben, szórakozásból hogyan lőtték szét a parasztok rejtett lisztes zsákjait.
A legélesebb kép azonban Krisztust illette. Guszti élvezetesen és színesen beszámolt arról, hogy ugyancsak az oroszok - mert hát a falut ugye ők foglalták el, nem a japánok pl. - hogyan lőttek célba a falu határában található pléh Krisztusra.
Fontos kérdést tettek fel nekem a pártközpont ellenőrzési bizottságában, mégpedig azt, hogy:
-És mi köze a Pusztavacsi Békefesztiválnak a szovjet katonákhoz és a pléh Krisztushoz?

Nem tudtam jó válaszolt adni, mert a közt csak Guszti tudta.

-Hát ez az ellenséges hang, ez az, ami tűrhetetlen! Távolítsa el a szerkesztőségből.

Erre meg végképp nem válaszoltam, sem ott, sem később. Guszti maga ment el, akkor, amikor akart.
Isten Veled, Gusztikám, végtelen tehetséged volt az írás terén.
További hírek
EZER!
Éppen ezekben a percekben írtam 1 évvel ezelőtt s jelentettem meg év végén.
Hideg van most is, s lesz még fagyosabb.
És éppen e percben 1000-nél tart a letöltése, bátran ajánlom most is:
Gubcsi Lajos: Járdaszegély, árva szegény
http://mek.oszk.hu/16400/16416/

Ezekben a percekben vette át a Gubcsi Lajos által alapított Summum Bonum Díjat dr. Bartyik Katalin, akit a Magyar Orvosi Kamara elnöksége jelölt a díjra. Bővebben is beszámolunk majd a 2004-ben alapított, a legkiválóbb magyar orvosoknak adományozandó díjról és annak mostani átnyújásáról: a Hotel Flemencoban az alapító jelenlétében dr. Éger István, a kamara elnöke adta át a kiváló - főleg gyermekeket megmentő - rákgyógyító szegedi orvosnőnek a kamara idei küldöttközgyűlésén.
vid idézet a doktornő korábbi méltatásából:
"Bartyik Katalin 1977 októbere óta dolgozik a Szegedi Tudományegyetem gyermekklinikáján. – Bárhová mehettem volna, de már szakorvosjelöltként is az onkológiához csatlakoztam. Valahogy kötődtem ehhez a területhez, pedig akkoriban még kevés volt a sikertörténet – mesélte. Akkoriban a betegek 80 százalékán nem tudtak segíteni, most 80 százalékuk meggyógyul.
Ehhez persze kellett a klinikai fejlesztés, hogy egyágyas kórtermekben feküdhessenek a betegek, valamint az orvostudomány fejlődése, főleg a támogató kezelések felfuttatása. Évtizedekkel ezelőtt ugyanis a betegek többsége a legyengített immunrendszer miatt elkapott fertőzések miatt halt meg. – Ezek nagyon drága gyógymódok, veszteséges is a gyermekonkológiai ellátás, ennek ellenére mindent megkapnak, amit csak lehet. Attól ugyanis, hogy ilyen a finanszírozás, a kicsik nem szenvedhetnek hátrányt.
...lelkileg nagyon megterhelő ez a munka, borzasztó elveszíteni azokat a gyerekeket, akik hosszú hónapokig a klinikán élik mindennapjaikat. – Amikor viszont visszajönnek az egészségesek, netán gyermekeikkel együtt, az mindenért kárpótol... (delmagyar.hu)

A díj három részből áll: Györfi Sándor bronz kisplasztikája, Gubcsi Attila festőművész grafikája és Gubcsi Lajos: Az élet túlsó oldala, az orvosoknak dedikált díszalbuma

 Gubcsi Lajos: Az élet túlsó oldala 
http://www.mek.oszk.hu/01900/01947/

 

 Íme, a díj átadása előtt felolvasott laudáció: "Summum Bonum Díj

Dr. Bartyik Katalin 1977-ben végzett a Szegedi Tudomány Egyetem Általános Orvosi karán., jelenleg a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermek Klinikájának docense. Gyermekgyógyászati szakvizsgája óta a leukémiás és daganatos gyermekek ellátását végzi, a Klinikai Központ Gyermek Haemato-onkológiájának a vezetője. A pszicho-szociális taem keretén belül végzi a betegek és a hozzátartozók gondozását, segítését. A Klinika profiljából adódóan a határokon átnyúló beteg ellátás aktív részese. Az utánpótlás képzésben oktató nevelő munkát végez, orvostanhallgatók magyar és angolnyelvű képzését látja el, irányítja a TDK munkájukat, konzulense a PhD hallgatóknak. Rezidensek és szakorvosjelöltek felkészülését, munkájukat segíti .
Tagja a Magyar Gyermekorvos társaságnak, az MGYT Gyemekonkológia hálózatának, a Nemzetközi Gyermek Onkológiai Társaságnak. Több könyv részletet írt Onko-haematológia tárgykörben. Gyermek hemato-onkológiából szakvizsgáztatási jogkörrel rendelkezik.
Bartyik Kollegina olyan orvos, aki önzetlen orvosi tevékenységéről, gyógyításáról vált híressé szakterületén. Érzékeny humanizmusa van szolidáris odaadással,meleg emberséggel kiszolgáltatott kisbetegei iránt, kiváltképp azok iránt akik onkológiai betegségben szenvednek. Orvosi munkájával és tudásával szívet-lelket is gyógyít.
Váratlan, emberileg érzékeny, esetleg drámai helyzetekben nyújt orvosi segítséget kis betegeinek, úgy hogy tudja mindig azt; kezében a sorsuk és ez szent számára!
A fentiekre figyelemmel a Magyar Orvosi Kamara méltónak tartja Dr. Bartyik Katalint, a „Summum Bonum díj” odaítélésére.


Immár hagyománnyá vált, hogy ősszel A Magyar Művészetért Díjrendszer részéről Ex Libris Díjat adunk át Brüsszelben a felvidéki magyarság reprezentánsainak Csáky Pál, az Európai Parlament felvidéki képviselőjének meghívására. Ezúttal a reformáció 500. évfordulója kínálta az alkalmat.

Csáky Pál és az alapító, Gubcsi Lajos Ex Libris Díjat nyújtott át két egyházi újság szerkesztőségének, íme részlet az indoklásból:

Gubcsi Lajos köszöntőjéből:

"Amit egyházaink tehetnek a magyar nyelv, kultúra, közösség, oktatás, a hitvilág fenntartásáért a Trianonban elszakított magyarság fennmaradásáért, annak történelmi jelentőségét nehéz vitatni. Most két olyan újságnak, szerkesztőségnek nyújtunk át Ex Libris Díjat, amelyek éppen az erős magyar hit fontos támaszai a mögöttük álló egyházakkal

Remény – szlovákiai magyar katolikus hetilap

27 éves a katolikus hetilap (Pozsony, 1990). A Glória Kiadó, a Szlovákiai Magyar Katolikus Papok Társulata adja ki. 2001-ig nyolc, azóta tizenkét oldalon jelenik meg. A szerkesztőség különféle rendezvényeket is szervez, melyek a felvidéki magyar katolikusok lelki-szellemi fejlődését szolgálják. Alapító főszerkesztője Koller Gyula, 2001 óta Herdics György címzetes apát. Az egyetlen szlovákiai magyar nyelvű egyházi lap. A felvidéki magyar katolikusok lelki-szellemi fejlődését szolgálja, 1990 áprilisától jelenik meg minden héten a Szlovákiai Magyar Katolikus Papok Társulata gondozásában. Óriási szerepet tölt be a vallási kultúra közvetítésében, a katolikus hitéleti formák bemutatásában.
Megjegyzem a történelmi időkből: Remény néven Budapesten 1886. okt. 3-án jelent meg és 1887. febr. 20-ig 21 számot publikált az egykori társadalmi, szépirodalmi és ismeretterjesztő katolikus képes hetilap.
A díjat a pozsonyi Glória Egyesület elnöke, a Reményt kiadó Szakál László vette át Gubcsi Lajostól.


Kálvinista Szemle – a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja
Hivatalos anyagok közlésén túl tudósít az egyházi eseményekről, rövid hírekkel szolgál. Állandó és mozgórovataiban bemutatja gyülekezeteinket; évfordulós megemlékezéseket, bizonyságtételeket, útirajzokat, recenziókat, elmélkedéseket, rövidebb előadásokat stb. közöl. 2006-tól digitális formában is.
Első lapszámát 1951 júniusában adták ki. A havonta megjelenő lapot Komáromban adják ki, Az egyház Zsinati Elnöksége jelenteti meg. Szlovák változatát Kalvínske hlasy címmel 1930-ban alapították, s 1949–1951-ben a Služba maďarským sborom c. mellékletet adták ki a magyar hívők számára.
Egy számomra kedves könyvből idézek érdekfeszítően megfogalmazott sorokat, a könyv címe – melyről a Kálvinista Szemlében olvastam – így hangzik: „A rejtőzködő Biblia-fordító”. Kiről is van szó? Idézem: „Nagyon keveset tudhatunk arról a férfiúról, aki az egyik legismertebbé vált magyar protestáns nevet hordozta. Esetében olyannyira elcsépelt lenne az a fordulat, hogy a neve fogalommá vált, hogy nem is említjük ilyen vonatkozásban (valószínűleg maga is tiltakozna ellene). Az viszont tény, hogy a csapatmunkában készült első teljes magyar nyelvű bibliafordítást az ő neve fémjelzi, sőt a mai Európa egyetlen református egyetemének is ő a névadója – Károliként.
A róla készült monográfia szerzője, Szabó András irodalomtudós évtizedeket szentelt a „rejtőzködő bibliafordító” élete és a bibliafordítás körülményei kutatásának. Elfogadhatjuk tőle, amit másokkal egyetemben állít: akár latinosan Károliként, akár Károlyiként emlegetjük, a név helyes ejtésmódja: Károlyi. Mert igaz magyar.
(Károli a Biblián kívül egyetlen fennmaradt munkájában a Magyar Királyság romlásával, illetve a végidők jeleivel foglalkozik. 1584-től Tállyán lelkészkedik, 1587-től ismét Göncön tevékenykedik – egészen 1591 utolsó napjaiban bekövetkezett haláláig. Nagyjából ezek az évszámok adják Károlyi életének keretét, melybe a kassavölgyi esperesi tisztség viselése is belefért.)

A díjat Fazekas László felvidéki református püspök vette át Gubcsi Lajostól.

A díjátadás egy nagyobb ünnepség része volt. A Felvidékről 4 felekezetből mintegy 20 vezető egyházi személyiség vett részt azon a konzultáción, amelyet - Csáky Pál új könyve, a "Dialógus Európa lelkéért" kapcsán - a közép-európai egyházak európai szerepéről folytattak. A könyvet Tőkés László EU parlamenti képviselő laudálta az ökuménia jegyében, megállapítva: "e könyv kiáltás is az európai torzulások ellen." Valamint: "Egyházaink az anyanyelvi szolgálattal teljesítik küldetésüket", illetve: "A kelet-közép-európai egyházak a kovász szerepét is betöltik az európai egyházak lelkében."

Idézem Fazekas László felvidéki református püspöktől (Révkomárom): "Minden felvidéki gyereknek magyar óvodai helye lesz, ez a célunk, élvezve ehhez a magyar kormány támogatását."

Külön is növelte a találkozó fontosságát, hogy azon jelen volt Beer Miklós váci püspök is. Személyes megjegyzésem: nagyszerű humanista - szerénységbe öntve.

(a képeken Gubcsi Lajos Ex Libris Díjat nyújt át Fazekas László püspük úrnak és Szakál László egyesületi elnöknek - illetve az egyházi konferencia résztvevői az Európai Parlamentben - Oriskó Norbert helyszíni fotói)


Tudom, hogy későn szólok, de megteszem...
Soha nem tartottam szerencsésnek és helyesnek - sőt: szerencsétlennek és helytelennek tartottam, tartom ma is - a "szórvány" szó használatát azokra a magyar közösségekre, csoportokra, vidékekre, amelyek egykori és mai szülőföldjükön aránytalan mértékű kisebbségbe kerültek, és ilyen a kisebbségi sorsuk, helyzetük is: igazságtalan és aránytalan, méltatlan.

A "szórvány" szó azonban rossz kicsengésű, bántó hallani a benne rejlő pejoratív értelmet. Degradáló, még ha nem is ez a szándék.

Azért szólok későn talán, mert mindenütt ezt a fogalmat terjesztik, akik kitalálták és használják.

Gondolkodniuk kellene és változtatni - és nem hivatali szobákban, fotelekben kitalálva, hanem az ügy súlyának megfelelően a lehető legszélesebb értelemben vett értelmi és hangulati összehangolással helyesen definiálni azok életét, sorsát, helyzetét, akiket érint. Leginkább nem használnék semmilyen megkülönböztető jelzőt!!! Magyarok. Mint bárki más.

Gubcsi Lajos fényképe.



"A szabadság romániai nacionalista értelmezése szerint azt jelenti, hogy a kisebbség jogait sorozatosan lehet sérteni a demokrácia égisze alatt." - jellemzi a román hatalmaskodókat...
"A politikusok egykor esküt tettek az önrendelkezés mellett, de nem tettek érte semmit."
"Ne altatódalt fújjanak, hanem ébresztőt."

Kemény kritikát fogalmazott meg Czirják Árpád pápai prelátus a történelmi magyar egyházak és különösen a római katolikus egyház tevékenysége kapcsán. Többet kellene tenniük a magyarság megmaradásának érdekében – hangzott el a Gyergyócsomafalván megtartott 8. Székely Fórumon. Komoly bírálatot kaptak az erdélyi magyar politikai szervezetek is.

"(a papnak) nem kell kivonulnia a közéletből. Az értelmiség nagy számban elvándorolt, hiányoznak azok, akik a nép nehéz sorsát világgá tudnák kiáltani. Ki kell lépni a megszentelt környezetből, szolidaritást kell vállalni a fogyatkozó közösséggel, vállalni kell a nemzetébresztő programot – szól Czirják Árpád üzenete.

http://itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=22527

Van még valaki, akit zavar (dühít, kiábrándít, elkeserít stb.) a vereség Luxemburgtól?! Mert ha igen, az bizony beteges álmodozó és nem realista.
Van rosszabb. Hallottam, hogy a Vatikán csapata is készül a magyarok ellen. Győzni akarnak, tutti tipp. Így szeretnék kiküszöbölni egyéb presztízsveszteségeiket.Túlkorosak, de az nem számít, a fő, hogy biztosra mehessenek, és ez ellenünk garantált. A Vatikán nyilaitól ments meg Uram minket, ha kapura lőnek...