Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
FÁJ BÁR, DE BÚCSÚ!

FÁJ BÁR, DE BÚCSÚ!

Hallgatom az elsuttogott néma jeleket, értelmezem az el sem hangzottakat, megfejtem a megfejthetetlent. Ideges és nyugtalan vagyok, divatos szóval frusztrált. Már jó ideje. Itt vagy bennem és érzem, hogy milyen gyorsan távolodsz mégis. Nem akarok remegő indulatban élni, bizonytalanságban sok szép helyén és helyett, mit Neked köszönhetek, és ha akarnék, se tudnék sokáig habozni, mert mindig elővenne az, ami miatt e levelet MOST írom...
Most írom, mert már elkerülhetetlen, úgyis előjön. Már korábban is közöltem volna, ki volt nyitva a gép, de türelemre intettem magamat, hiszen ez így brutális leszámolás az élet pajzán csillogásaival, szeretett Veled. Most engedek a belső üzenő szónak, a követelőző hangnak, hogy mondjam ki végre...

Én befejezem a viszonyunkat. Úgy sejtem, hogy e mondat Neked is megkönnyebbülést okoz. Ha tévedek, elnézést. Abbahagyom, mert ingatag. És így megvisel. Lehet, hogy Te már meg is tetted. Csak tőlem vártad a kimondását, s szívesen véget érsz nélkülem.

Nem akarom bemaszatolni azt, ami oly sokszor csábított, s erőtől duzzadóan, kihívóan kacagott felém Tőled. Minden szépet elmondtam és leírtam az elmúlt év alatt is. Egyetlen szó sem volt ámítás, mindegyik mindig a helyén volt. És Te is a helyeden voltál, míg az enyém (is) voltál. Hittem a szerelmes érzéseidnek, -ben. Bevonultál az életem legbelső burkaiba, ahol pedig nincs túl sok hely. Meghatározó és fontos érzelmekre sarkalltál. Nem tudtam szabadulni Tőled, jöttél velem minden nap. Belebújtál minden szavamba. Most kivágom magamat Belőled.

Mert a válságok és ál-válságok, a sértettségek és félreértések sora - ez a mi közös, titkos sorsunk, amit nem látott senki sem - felemészti a legbiztosabb érzést is. Megtörtént. A szakítások és csalódások utáni örök újrakezdés izgalma egyszer csak zavaróvá válik. Mert miért kell mindig meginognia annak, ami lehetne - lehetett volna - állandó, erős, stabil? Miért lehetne folyton kétségbe vonni azt, amit nem érdemes, nem szabad: hogy Hozzád tartozom, s Te is hozzám. Végül kettőnk között már több adatott meg a bajból, mint amit elbír egy kapcsolat, aminek a léte, a tényleges élete és lehetősége olyan nagyon korlátozott, mert amit építünk, ki is szalad alólunk. S mit érek én, ha Te kiszaladsz, kicsúszol, kibújsz alólam? Miért akartál minden pillanatban elmúlni, akkor is, amikor éppen Magadba rántottál és újra örökkévalóságot ígértél?

Sokáig eltart még a zavartságom amiatt, hogy nem leszel már nekem. De fel kellett ismernem, hogy ez itt az a pont, ahol el kell kezdenem a teljes leválást, különben még tovább leszek nyugtalan, magamnak idegesítő és elfogadhatatlan. Hiszen azt kellene éreznem, hogy Beléd ragadtam kilátástalanul, s Te vonnál vissza Magadba, félsz, hogy az én múlásommal Te is megsemmisülsz.

Mint a sejtem, úgy tartoztál hozzám, mikor jó volt. Mint a jég, úgy vágtál belém, ha féltékenységed miatt újra megszűnt a számomra édes folyamat, valamiért, éppen, ahogyan rögtönzött önkényed akarta. Nem akarom már az ideiglenességet. Nem, mert nem tudom várni azt, ami Belőled és Tőled vagy jön, vagy nem, és maga sem tudja, hogy akar-e. Kívánok szép életet, s mert úgy volna jobb: teljes felejtést Neked is, magamnak is. Elengedlek még ma, hogy átléphessek a jövőmbe. Köszönöm, hogy voltál, de illúzió volna azt hinni, hogy ez így folytatható, Kedves 2016.

Barátsággal, Alle Glória az én hűséges Meta Flórámnak

(a képen Edward Weston 1936-os fotója: Akt)

További hírek
ÍGY, E PORTRÉFELVÉTELLEL TISZTELGÜNK - SZERETETTEL ÉS FENNTARTÁS NÉLKÜL - LOVAS ISTVÁNNAK, SAJÁT A SZAVAIVAL:
Lovas István úgy ment el, hogy itt maradt.
Most először tesszük közzé azt a tiszta önvallomást, amelyet Gubcsi Lajos Ex Libris Díjának átvételekor fogalmazott meg 2015 végén. Ilyen volt, ilyen egyszerű és tiszta - és nagyon bátor, mert nem ismerte a félelem kereteit. Önvallomás Lovas Istvántól - melyet halála után két nappal és végtelen tisztelettel közlünk most - a filmet Nádorfi Lajos készítette anno, a díjátadó ünnepségen. Istvánt sokszor ütötték meg méltatlanul és gazul, de ő a boldogságáról beszél.

https://youtu.be/b5zc6MHCVz0

 Képtalálat a következőre: „lovas istván”


Énekkel köszönti a gála résztvevőit, íme:

https://youtu.be/aA736fEmens

 


A földi és az égi lovas

LOVAS PISTA-
"Lovas István azt írja Ungár Péternek, hogy nem ő, Lovas István írta az obszcén szavakat Ungárnak, Lovas így fogalmaz: meghekkelték az e-mailemet és a nevemben olyan obszcén szöveggel küldtek Önnek üzeneteket, amelyeket nem én írtam,
Hiszek neki."

Tegnapelőtt írtam a fenti sorokat Lovas István vétlensége mellett érvelve. Tegnap meghalt. Okát még nem tudom. Ő is Ex Libris Díjat kapott tőlünk, 2015-ben. Meghallgattuk és rögzítettük ott tett vallomását. Ars poetica volt. Nagy meglepetést kelt majd, ha közzétesszük. Mert nem csak a harcost látják meg benne, hanem egy hozzánk, mindnyájukhoz nagyon közeli embert. Egy esendő, szeretetre vágyó kurucot, aki nem teszi le a kardot a Majtényi síkon és nem köt békét Szatmárnál.

Most már az égi lovas.


Trianon napjára időzítettük a 25 díj átadását szerte a Kárpát-medencében élő-alkotó kiváló magyaroknak, valamint a Meghalt, mert magyar - Az ártatlan áldozatok bennünk élnek nevű emlékmű felavatását.
Ezzel A Magyar Művészetért ezen a 40. gálán eljutott eddigi csúcspontjára. 31 év alatt több, mint 1300 díj átadása - a szoborkertben 12 köztéri méretű szobor, az Élőtárlat, és a céljaiban a mostani közgyűlésen megerősített Magyar Művészek Köre Egyesület.
Néhány emblematikus fotó a gáláról, szoboravatásról - és nagyon köszönöm az eddigi figyelmet, Gubcsi Lajos

A képeken: Zrínyi Ilona-díj Sándor Krisztinának és Ex Libris Díj Kacsó Hanga Borbálának és a Székely Dalegyletnek, Böjte Csaba és Kusztos Tibor megáldja a díjazottakat, a Meghalt... emlékmű szobrai - Melocco, Györfi alkotásai, Kő Pál örökmécsese -, Csáky Pál koszorújának elhelyezése 8 további koszorú mellé.

 Tischler Zoltán fotóriporter felvételei - mint minden, a gáláról közölt és közlendő fotó!


4000!
4000! Éppen e percben!
Négyezer olvasóm töltötte le a 
Gubcsi Lajos Jut eszembe - Ami kimaradt 
című könyvemet, köszönöm, Barátaim!
http://mek.oszk.hu/12500/12529/
(a fotó a könyv 11. oldaláról: amikor még nálunk, a szoborkertünkben állt Márton Áron püspök szobra - mellette Hegedűs Endre néhai református püspök beszélgetett az alkotó szobrásszal, Bocskai Vincével 2007-ben