Gubcsi Lajos Ex Libris Díja 2009-2038

Magyarország, Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Őrvidék és a nagyvilág magyarjainak

 

3D Past.com alkotó stáb

72. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat - Ausztria

Ábrám Zoltán professzor

Ádám Zita

Ady Endre Líceum - Nagyvárad

Ághegy-Liget Baráti Társaság, Svédország

Alföldi Nyomda, Debrecen

Ambrus Ágnes

Amerikai Magyar Társaság – Cleveland

Antal Imre és Ágnes

Apa Vilmos

Áprily Lajos Általános Iskola

Aradi Alma Mater Alapítványnak

Arany János Gimnázium – Nagyszalonta

Aranyossy Szabolcs

Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziun

Ars Renata együttes - Virágh László

B. Kovács István

Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium

Bakó Pál

Balassa Zoltán

Balázs Áron

Balázs F. Attila

Balázs József

Balázsné Sziráki Ágnes

Bálint Péter

Balogh Miklós

Bánffyhunyad református temploma

Banner Zoltán

Barabási Albert-László

Bartha Julianna-Habakuk Bábegyüttes

Bástya Egyesület és Szórványkollégium Vice

Bayer József 

Bede-Fazekas Zsolt - Független Magyar Rádió

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Belcanto Egyesület

Bencze Mihály

Benkő Emőke

Benkő László

Berki Krisztián

Bernády Alapítvány

Bíró László

Bocsárszky Attila

Bodor Péter Egyesület

Bodza Klára

Bodzsár Gyula

Bogár László

Bogdán József

Boráros Imre

Boros Csaba

Borsos Gábor

Borsos Géza

Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány

Botlik József

Böjte Lídia-Kemény János Művelődési Egyesület

Brassói Áprily Lajos Főgimnázium

Brogyányi Mihály

Bukaresti Tv Magyar Adások Szerkesztősége

Burg Castellum öröksége

Busa Viktor – posztumusz díj

Civilek Háromszékért Szövetség

Constantinum Gimnázium

Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes

Corvinus Library – Magyaródy Szabolcs

Credo együttes, Ungvár

Csaba László

Csallóközi hagyományőrzők

Csányi Sándor Alapítvány

Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége

Csépe László

Cserháti Ferenc centuriai c. püspök

Csíki Hajnal

Csíkszeredai könyvtár

Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium

Csíkszeredai Régizene Fesztivál

Csoóri Sándor ifjú

Csúcs Mária

Csúsz László

Csutorás Tábor

Csűrszínház-Mikháza

Dálnok – Dózsa népe

Damó Gyula, Kisborsnyó

Dániel Erzsébet

Dancs Rózsa

Debreceni Canto Armonico énekegyüttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dávid Júlia

Demján Sándor Alapítvány

Dévai Nagy Kamilla

Dinnyés József

Domokos Pál Péter citera együttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dormán László

Draskóczy Lídia

Duna Tv TÉRkép műsor

Durku Csilla Mária

Ekler Dezső

Endrei Judit

Eötvös Kollégium

 

Bakó Pál atya, ferences szerzetes

            Marossárpatakon született 1954. július 23-án, apai ágon asztalos, anyai ágon gyógyítással foglalkozó szülők, nagyszülők gyermekeként. Mélyen vallásos családi háttérrel. A segítőkészséget családi örökségként megöröklő gyerekként folyamatosan tapasztalhatta a család szociális érzékenységét, elkötelezettségét. Úgy a szegények, mint a munkát vállaló roma/cigány falubeliek irányába. Szászrégeni középiskolai tanulmányai után két évig a marosvásárhelyi kábelgyár, előbb szakképzetlen, majd szakképzett munkásaként dolgozott, 1975-ben kezdve el teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. 1981-ben szentelte pappá dr. Jakab Antal megyéspüspök. Csíkszeredai, brádi, orotvai egyházmegyés papi tevékenysége után 1990-ben kérte felvételét a ferences rendbe, ahol 1994-ben végleges fogadalmat tett. Szerzetesi névként választotta a Pál nevet, s azóta mindenki Pál atyaként ismeri.

        Már a végleges fogadalomtétel előtt a marosvásárhelyi ferences Szent Imre plébánia vezetője, házfőnöke, ahol 1994-től a rendházhoz tartozó szegény-konyhát kezdte el működtetni. Párhuzamosan intenzív cigány-pasztorációt kezdeményezett, amelyet 2003-i úgy Marosvásárhelyen, mint Kerelőszentpálon is végzett. Párhuzamosan 1994-től szintén 2003-ig a börtönpasztorációt is felvállalta. 2003-2005 között a csíksomlyói kolostor házfőnöke, majd Déván és Désen teljesített szolgálatot. 2009-től a kolozsvári rendházban végzi tevékenységét.

     Az 1998-ban létrejött a marosvásárhelyi ferences rendház keretében a Szent Erzsébet Társulás, ahol a félárva, árva elhagyott gyerekek gondozása kezdődhetett el. A társulás 2001-ben önállósult, s azóta folyamatosan bővül. Jelenleg 40 gyereket, fiatalt gondoznak 10 családjellegű házban Marosvásárhelyen és Marossárpatakon. A Szent Erzsébet Társulást szívügyének tekintve, azt folyamatosan koordinálja, függetlenül attól, hogy a rend hol igényli jelenlétét, szolgálatát.

    Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigány-pasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretén belül a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességüknek tudatát.

 

Plesch Katalin-EMKE Beszterce-Naszód megyei szervezetének laudációja

 

Sokszor elgondolkodom milyen nagy a hite és a magyarság ügye melletti elkötelezettsége  Plesch Katalinnak, aki szívósan, következetesen dolgozik, a sokszor már magyarul sem beszélő, de még magát magyarnak valló nemzettársainkért, akik mélyszórványban, peremközösségekként élnek Beszterce Naszód vármegyében. Plesch Katalin,  minden lehetőséget megragad arra, hogy erősítse  és tartsa a lelket a besztercei szórványban, hogy felmutassa, mint a Beszterce Naszód megyei EMKE elnöke azokat az értékeket amelyek menstvárai lehetnek ott élő magyaroknak. Mint a tenyerét, úgy ismeri az egész megyét és annak múltját.  Könyvbemutatók szervez, képzőművészeti és fotótárlatok rendez. Egyik fontos tárlat volt a besztercei magyar színjátszást bemutató korabeli plakát és fénykép kiállítás. A Magyar Kultúra Napját például öt énnekkar fellépésével szervezte meg társaival együtt. Reményik Sándor születésének 125. évfordulóján Radnaborbereken, ahol a költő sokat pihent és alkotott, három napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a kisebbségi létünkben oly sok reményt adó költőről. Ismerjük meg értékeinket, a megye híres szülötteit elvét érvényesítve számos fontos személyiségre emlékeztek már Besztercén és a megyében. Legközelebb a szögmérő feltalálójára gróf Teleki Ferenc költőre és matematikusra emlékeznek és helyeznek majd el emléktáblát a romai katolikus templomban.  A besztercei EMKE rendszeresen ápolja a szeretfalvi Magyar Honvéd Sírkertet és minden év szeptemberében kegyelettel emlékezik az elesettekre. Plesch Katalin mindent megtesz azért, hogy a román többség érdeklődő  rétegével megismertesse a magyar kultúra különböző szegmenseit. Magyarságát nem hivalkodva, de büszkén hordozza, munkája egyszerre nemzetmentő és építő. Megérdemelten veheti át most az Ex Libris Díjat.

 

 

EMKE Maros megyei szervezete

 

Az  Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1989-es változások után vagyonától megfosztva, kényszerű hallgatásból éledt fel újra és lépett Maros megyében is arra az útra, amelyet alapító elődeik kijelöltek. Haller Károly, Kolozsvár legnagyobb polgármestere 1884-ben egy közművelődési egyesület alakítására való felhívásában írta: ” hazafias lelkesedéssel és kitartó munkássággal  a cselekvés terére kell lépnünk”

  A Maros megyei első vezetőség, Szabó György Pál elnök kezdeményezésére elindította a Gyöngykoszorú népzene – és néptánc találkozókat, amely az egész megyére kiterjedő, ma már önszerveződő, napjainkig tartó, és egyedülálló, hagyományőrző mozgalom a romániai magyar közművelődésben.

A város és megye életében hiánypotló eseményeket szervez a Maros megyei EMKE: a Marosvásárhelyi Napok alatt Kilyén Ilka kezdeményezésére először szervezett a magyar közösséget megszólító programokat, amelyek azóta is élnek és vonzóak, mint például a több ezer embert együtt éneklésre buzdító magyar nóta est a nyári színpadon később a Kultúrpalotában, vagy a magyar kézművesek vására. Először szerveztek Marosvásárhelyen térzenét, népdal vetélkedőt kisiskolások számára, amely ma  a Tóth Erzsébet nevét viseli. Nem felejtkezhetünk el az énekelt versek fesztiváljáról, a szavaló versenyekről kiállításokról, könyvbemutatókról. Fiatal tehetségek tavasza címmel Március 15-e tiszteletére a Kultúrpalotában felvonultatták, több éven át  a megye ügyes tanulóit, diákjait. Nagyszabású Anyák napi rendezvény , sőt, először az Apák napjának megünneplése,  ugyancsak először a Magyar Kultúra Napjának a megünneplése is a Maros megyei EMKE népszolgálatát dicséri. Két köztéri szobrot állítattak, dr. Ábrám Zoltán és Ábrám Noémi kezdeményezésére: Petőfi Sándor szobrát és a Római Katolikus Sírkertben található Don-kanyari áldozatok emlékművét. Ismertető kiadványokat, népdalokat tartalmazó CD-t jelentettek meg. Fazakas Ildikó vezetésével, több mint 6 éve, citera együttesük alakult. A Fagyöngy citera zenekar ma már fontos része Marosvásárhely és a megye kulturális életének.

Az EMKE vezetését, a szervezéseket mindig önkéntes alapon bonyolították le vallván és vállalván a jelmondatot: „ Ki a köznek él, annak élni érdemes” (Szász Pál)

A díjat a jelenlegi elnök Kilyén Ilka veszi át.

 

Csűrszínház

 

2003-ban indult a  Nyárádmentén levő Mikházán  Szélyes Ferenc mikházi gyökerekkel bíró színművész kezdeményezésére a csűrszínházi mozgalom. Évente, a nyári évadszünetben egy régi csűr előtt „színpadra” állítottak egy-egy színdarabot azzal a céllal, hogy közelebb vigyék a színházat a közönséghez.

2007-ben létrejött a Csűrszínházi Egyesület, és a színházi előadások az évek során kiegészültek képzőművészeti népművészet és fotókiállítással  divat-és könyvbemutatókkal.

A Maros Megyei Tanács, a Nyárádremetei Polgármesteri Hivatal és a Marosvásárhelyi Rotary Téka Klub, valamint a Művelődési Minisztérium támogatásának köszönhetően a mikházi iskola udvarán álló csűrt átépítették. Így jött létre a Mikházi Csűrszínház.

Állandósult a Maros Megyei Múzeummal közösen szervezett Romai Fesztivál, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete által rendezett gazdanap, az Artecotur Egyesület által rendezett diákszínjátszó-, vagy a Bekecs Néptánc színház néptánc tábora, legújabban pedig filmnapot, kortárs zenei fesztivált is szerveznek. A programok májustól októberig tartanak.

A Mikházi Csűrszínházi Egyesület szándéka, az összmagyar kultúra ápolása, az erdélyi magyarság helyben maradásának ösztönzése, az ifjúság szellemi gyarapítása és egy fontos térség gazdasági fellendítése.  A szervezést Szélyes Ferenc mellett minden évben felvállalja Vajda György újságíró, Szélyes Andrea-Natália díszlettervező, bábszínművész és mindazok, akik leteszik a garast e jó ügy mellett.

 

Bartha Julianna és a Habakuk Bábegyüttes

 

Szerényen, népmesék alakjai mögé bújva több mint húsz esztendeje végez népnevelői munkát Bartha Julianna. Ötéves korában baleset érte. Az éppen akkor meginduló Marosvásárhelyi Rádió (1958) gyermek és mese műsorai jelentették az egy évig  ágyhoz kötött kislánynak a szórakozást, az örömöt. Rongybabákat készített magának és önmaga szórakoztatására eljátszotta a meséket. Amikor a 89-es változás után magához tért és szervezkedni kezdett az erdélyi magyarság, Marosvásárhelyen megalakult a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, amelynek alapító tagjaként egy kézimunka kiállítás keretében bábokat állított ki Bartha Julianna. A kiállítást megtekintő tanító és óvónőképzős lányok szorgalmazták, hogy a bábkészítés csínját-bínját tanítsa meg nekik is. Kezdetben szemléltető eszközként használt bábuk egyre sokasodtak és teret követeltek maguknak. Megalakult a Habakuk bábjátszó csoport 1996-ban 2004-ben pedig önálló egyesületté vált. Ettől kezdve Bartha Julianna nemcsak kézügyességére alapozott, hanem fejlesztette tudását. Szakkönyvekből tanult, továbbképzőkön vett részt, bábos találkozókon figyelt mások tapasztalataira.  Kisgyermekekkel ismerteti meg a bábmozgatást, a bábszínészetet, akik az oktatójuk segítségével dramatizált meséket adnak elő a város iskoláiban, óvodáiban, valamint számtalan szórványtelepülésen is. Mennyire hiteles szórakoztatás és nevelési forma ez. Kisgyermekek kisgyermekeknek. Mögöttük pedig ott áll az irányító-oktató, aki nem vágyik sem hírnévre sem tapsra, csak át szeretné adni azt a sok szeretet, amit gyermekkorában nagymamájától, édesanyjától kapott. Az eltelt húsz év alatt legalább háromszáz gyermek szerette meg általa a bábkészítést és mozgatást, és a hétvégi találkozókon valamint az alkotótáborokban egyre többet tudott meg erről a csodálatos, sokszor mostohán kezelt művészetről, a magyar és egyetemes népmesekincsről. Akik 1996-ban és utána is mellé szegődtek ma maguk is oktatók, művészek, dolgozó felnőttek és tovább viszik azt a Julikától ellesett , megtanult mintát, hogy a legjobb pedagógia módszer a szeretet.