|
|
 |
|
 |
|
|
Ha így van, jól van
HOPPÁ! Nagyon jó dolgozni Magyarországon? A legjobbak között vagyunk? Kiegészítésül tegnapi cikkemhez, amelyben az elvándorlók viszonylag alacsony arányáról írtam. Egy nemzetközi felmérés szerint kb. a 6-7. helyen a világon - így vallanak rólunk az itt dolgozó külföldiek. A munka és magánélet egészséges aránya döntő a munkahely-választásban..Az InterNations felmérése Magyarország előkelő helyen szerepel, ezzel egyike vagyunk azon 10 országnak, ahol külföldiek szerint a legjobb dolgozni. Norvégia az első, Dánia a második, Anglia nincs is köztük, Omán áll a 10. helyen. Már hallom is az ellenérveket - OK, de azért figyeljünk e tényekre is. (a portfolio.hu alapján) (a képen A Magyar Művészetért Díjas Benkő Imre fotója - na, ez éppen az ellenkező példa a pusztulásra ítélt egykori Ózdon.)
|
További hírek
| | | |
8051 LÖVÉS ÍJJAL! Kopecsni Gábor bámulatos íjász teljesítménye Felvidéken, Gömörpéterfalán, 12 órán át szakadatlanul - idézet a nekem is írt leveléből: Kilőtt vesszőmennyiség: 8051
Találati arány 73, 55 %
Küzdelmek száma: 626 küzdelem
Győzelmi arány: 90, 6 % Sokak számára úgy fog eljutni a hír, hogy Kopecsni Gábor kilőtt 8051 vesszőt, 73, 55 %-os arányban. Ez az eredmény nem születhetett volna meg, ha nincs az a kiváló csapat, aki összejött segíteni! Akik hűen kitartottak, akik hűen szedték és hordozták a vesszőket, akik hűen figyeltek egymásra és váltották a fáradókat egész nap, az említett szélsőséges időjárás dacára. Minden tiszteletem a dunaszerdahelyi, a tornaljai, a palásti és a házigazda péterfali barantásoknak!
Ez az eredmény bár a Felföldi Baranta Iskola hírét öregbíti, de legyen példa minden fiatalnak és íjászónak, ha van hite és bizalma, akkor még jobb eredményeket is elérhet egymás példájára, és arra, hogy az íj a magyar ember kezébe való! Így emlékezzünk meg 2017-ben a 907-es győztes pozsonyi csata 1110-i évfordulójára, ahol az íj fő fegyver volt a magyarok kezében, és az okos taktika mellett ennek is köszönhetjük azt, hogy most itt lehetünk a szeretett hazákba, a Kárpát-medencében!
Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem bírom, még ezt a sorozatot lövöm. Voltak szakaszok, amikor minden egyes lövés nagy fájdalommal járt. Az íjtartó vállam, a feszítő kezem csuklója és az alkarom szinte robbanásig feszült, voltak pillanatok, mikor nem tudtam már megmarkolni az előkészített vesszőket és kiestek a kezemből… de amikor ránéztem azokra a tanítványaimra, akik hajnaltól végig kitartottak velem, tűző Napon, többször ránk szakadó esőben, sárban sem hátráltak meg, a lányok szakadó esőben is számolták a leadott lövéseket… az ő hitük nekem is hitet adott és bár minden perc háromszor annyinak tűnt, lelassult az idő, kitartottam a végsőkig. Az Ősök útján, önmagunkhoz… Tisztelettel e pár sor olvasóinak:
Kopecsni Gábor
Kopecsni Gábor 2014 óta Ex Libris Díjasunk.
| | | | |
| | | |
Aki elmarad ettől, kívánom, legyen ő is benne! 298 300 forint a bruttó átlagkereset Magyarországon, 12,8 százalékkal magasabb, mint egy éve -KSH jelentés.
Az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 198 400 forint, akik kedvezményt kaptak, azoknak átlagosan 206 300..
A magánszektorban 11,6, a közszférában 14,4 százalékkal emelkedett a bruttó átlagkereset márciusban - a közmunkások nélkül számolva, akiké 2,6 százalékkal emelkedett.
Főleg a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedése, valamint a közalkalmazottak és állami cégeknél dolgozók bérrendezése a kb. 12 %-os bérnövekedés oka tavalyi és idén március között. 3 éve, 2014 januárjában a mostani kb 300.000 helyett kb. 223.000 volt a bruttó átlagkereset.
Más. (kieg. a tegnapi hírhez) Tisztelettel teszem közzé a szolnoki tévében bemutatott tudósítást az ottani Makovecz kiállításomról, kiemelkedő gondolatok hangzottak el s igen látványos, szép a kiállítás. http://www.szolnoktv.hu/musorok/kulturkorzo/?article_hid=44024
| | | | |
| | | |
Most, hogy emlékeztettek az Imre álma című kiállításom sikerére, összefoglalva: Makovecz grafikai kiállításom jelenleg 40. helyszínén, Szolnokon, az Aba-Novák Agora Kulturális Központban látható, a szolnokiak igen szép, méltó ünnepséget rendeztek. Az Imre álma bejárta az egész történelmi Magyarországot az elmúlt 6 évben: Erdélyt, Kárpátalját, Felvidék, Délvidék közösségeit, Várvidéket s természetesen a mai Magyarország számos kiállító termét -
- sőt, a grafikák egy része, más kiállítási címen idestova 10 éve járja a magyar világot.
. S természetesen nem ért véget...
| | | | |
| | | |
Harcedzett, vidám örök-tévés barátom, Pomezanski György nagy baráti-rokoni körben ünnepli ma 50. születésnapját. Ezek a sorok jutottak eszembe, megírtam az ünnepségre: Gubcsi Lajos: A csendes intelligencia A fenti cím nem más, mint Pomi, Pomezanski György neve egy sokak számára ismeretlen nyelven, amelyben a "csendes" azt jelenti, hogy pome, az intelligencia pedig a zanskival egyenlő. Ugyanezen a nyelven a György jelentése áttételes: utalást tartalmaz arra, hogy mindig élő, sokáig élni fog, halhatatlan. Míg ez utóbbi jelentést ellenséges érzelmű nyelvészek kétségbe vonják, az előzőekben nincs vita sehol a lingvisztikai szakirodalomban.
Így hordozza Pomezanski György, Gyuri, Pomi évszázadok óta - ezt ünnepeljük most - a csendes és az intelligencia lenyűgöző párosát. Voltak nagy emberek, Bonaparte Napóleon például, aki mindenkit meghaladó természetes intelligenciával rendelkezett, de kezdeti csendességét később zajra váltotta, egyszerűen nem bírta ki ágyúdörgés nélkül. Gyuri nem ilyen: még a balliberális harsogásokat is rezdületlen arccal viseli, erre Napóleon soha nem lett volna képes.
Csak az utóbbi években adott át Gyuri egy kéziratot, amelyből kiderült, hogy nemes ember. Nem tudom, miért nem akarta ezt már sokkal korábban közölni velem, hiszen jómagam tudtam kezdetektől. Ránézésre. Főleg pedig attól a pillanattól, amikor éppen mélyen vesztes helyzetemben meghívott a műsoraiba állandó szereplőnek, arcot mutathattam újra a képernyőkön is. E tekintetben ő volt az egyetlen, ekkor jöttem rá végérvényesen lengyel nemesi származására, ők - és mi, kiskunok - szoktunk kivont karddal belevágtatni az ellenség sűrű soraiba, merő büszke dacból. Tette - hogy nekem képernyőt, műsort ajánlott a sajátjából - felért egy kihívó, kirívó árulással az akkor éppen engem is letipró balliberális gócok szemében.
Egyébként nem volt könnyű az élete Gyurinak a tekintetben, hogyan maradjon egyszerre csendes és intelligens. Általában senkinek sem sikerül, ha bekerül a tévék vonzásába. Ő sajátos életutat teremtett azzal, hogy nem szállt be az önhitt hivalkodók ricsajába akkor sem, mikor pályacsúcsain ez kézenfekvő lett volna. Harsogó időkben halk szó? - ki ez az ember? Ja bocs, lengyel nemes magyar testben. Így aztán könnyen megvalósítja a lengyel, magyar két jó barát eszményét.
Azok, akik most emléksorokat írnak hozzám hasonlóan, nyilván tévés sikereit méltatják okkal, e fontos értékeléseket nem szaporítanám. Inkább egy olyan szempontot említek, amit mások talán nem.
A vezénylő tábornok szerepét. Aki pontosan tudja, hova küldi katonáit, a "Gyertek utánam, nem megyek sehova!" hamisságát szemétdombra dobva teljes biztonsággal tervezi meg a támadás irányát, a pontos ellátást lőszerrel, élelemmel, vízzel és markotányos nőkkel, az utak biztonságát, a váratlanul reá szakadt visszavonulás rendjét. Mert tudja, hogy a csata elvesztése csak akkor vezet vereséghez, ha fel is bomlunk, ld. Magyarország és Lengyelország megannyiszor!, - innen tehát tényleg tudhatja Gyuri, hogy ez nagy baj! A vezénylő tábornok képes azonnal, hittel és ésszel újraszervezni a sorokat, újabb erőfeszítésekre készen, legyen az akár az elkerülhetetlen halál, ha az az utolsó pillanatban is hordozza, viszi hátán a dicsőséges életet.
Sem a csendes intelligenciát, sem a vezénylő tábornok zsenijét nem lehet akarni: nem mondhatja senki, hogy én az AKAROK lenni. Vagy az vagy, vagy nem. Vagy lehetsz az, vagy nem. Ezt eldöntötték egyrészt őseid egy végtelen hosszú láncszemben, másrészt az a véletlen, amilyen lettél születésed pillanatában és utána, ifjú korodban, harmadrészt eldönti nagy fordulóinkon a vak szerencse. Ez a csodálatos vak ember, aki úgy tud hunyorogni a szempillái alatt, hogy soha nem tudjuk meg: világtalan-e, vagy látja az egész világunkat, benne piciny mivoltunkat, benne az eséllyel, hogy mi nem csak voltunk, hanem mindig leszünk is. És ebben 75 év csak egy csendes, intelligens hunyorítás a mindent látó vak derűs mosolyával kísérve. Aki idáig eljutott az olvasásban, annak elmondom a hírt: közben Pomi 75 éves lett! Isten éltesse sokáig!
| | | | |
| | | |
Ma, a kuruc szabadságharcot 1711. április 30-án lezáró szatmári szerződés napján szeretném visszaidézni az indulást, az első percet, amikor Munkács feladásakor, 1688. január 17-én Zrínyi Ilona átadja a szabadság kardját fiának, az akkor 12 éves II. Rákóczi Ferencnek - a szobor A Magyar Művészetért Szoborkertjében áll 2004 óta, Györfi Sándor alkotása. Egyben a fejedelem születési évfordulójára is emlékeztünk vele - Tempfli József akkori váradi püspök szentelte fel, együtt Hajagos Gyula kiskunfélegyházi plébánossal.
| | | | |
| | | |
Hajrá, magyarok! 6-ig meg se álljatok!
KÖSZÖNJÜK, CSALÁDOK, ÉS GRATULÁLUNK - EZ AZ AZ ÚT! Évtizedes csúcsot ért el a magyar nők termékenységi szintje, kevésbé hivatalos kifejezéssel az áldott állapot és a házasodási kedv
20 éve nem kötöttek annyi esküvőt, mint tavaly, megtorpant a válások számának évek óta tartó növekedése, kevesebb abortuszra került sor.
| | | | |
|
|
 |
|
 |
|
