Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
KODÁLY


Emléklap


Kodály Zoltán-emlékdíj




125 éve született Kodály Zoltán, a XX. század nagy magyarja, a zseniális zeneszerző, népzenekutató, zenetudós, Bartók Béla elhivatott társa a művészetben: a Psalmus Hungaricus, a Háry János, a Székelyfonó, a Galántai táncok, a Budavári Te Deum, a Fölszállott a páva alkotója, aki az 1920-as évek óta az iskolai zenei nevelés, a kóruskultúra megújításán, és ezáltal a magyar közönség zenei műveltségének megemelésén fáradozott.


A világháború után a Magyar Népzene Tára szerkesztője; a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának elnöke, aki pedagógiai műveivel és tanítványok egész sorának segítségével célul tűzte ki a zenei analfabetizmus felszámolását és a magasabb rendű zene iránti igény felkeltését. A világszerte elismert Kodály-koncepció megfogalmazza: a zene az általános műveltség szerves része; a zenetanulás alapja a népdalra támaszkodva az ének; s a zenei írás-olvasás elsajátításán keresztül mindenki birtokába juthat a magasabb zenei kultúrának. A koncepció és az annak érvényre jutását segítő módszer nemcsak elismerésre tett szert, de követőkre is: Japán, Kanada, az USA, Franciaország, Finnország, Anglia, Görögország, Ausztrália, Dél-Korea: mindenütt sikerrel alkalmazták a Kodály elvei szerinti zeneoktatást. A hang- és hangközviszonyokban való tájékozódást megkönnyítő relatív szolmizáció – Arezzói Guidó óta először – a magyar módszer révén vált közérthető és világszerte elterjedt eszközzé.


Kodályt azonban nemcsak pedagógiai munkássága emeli a jeles személyiségek közé: szimfonikus darabjai és kamarazenéje, mindenekelőtt pedig kórusművei és világszerte játszott oratóriumai a zeneszerzők, elméleti és népzenetudományi írásai a tudósok között jelölnek ki számára előkelő helyet a magyar és az európai zenetörténetben. Népzenei lejegyzései és rendszerező munkája pedig ezer év kultúrkincsét tárta föl számunkra.


Magyarnak születni ma már nem lehet. Azt mindenkinek magának kell megszereznie. Magyar az, aki a magyar kultúra részese… A magyar teljesen magára hagyott nép – vigasz: a maga erejéből tudott lenni és maradni, ami: még mindig elég erős, hogy nemzetet lehessen belőle építeni - de nem rája erőszakolt idegen anyagból…”


Kodály Zoltán születésének 125. évében nyújtjuk át az általunk az ő tiszteletére és szeretetével alapított és adományozott Kodály Zoltán-emlékdíjat a magyar zene élő nagyjainak, itthon, a Kárpát-medencében és a tágasabb nagyvilágban.

További hírek
MERT EZ A MI KÜZDELMES MÚLTUNK ITT!
http://mek.oszk.hu/18600/18685

MINDEN BARÁTOTOKNAK, AKI NEM TUD MAGYARUL
MEGJELENT ANGOLUL IS MAGYARORSZÁG HONVÉDELME A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN - küldd el a nagy világba...
A napokban magyarul, és most íme angolul is megjelent a nagy album. Egyetlen kattintás, és továbbíthatjátok az egész világ felé!!!

1122 years - For the Homeland unto Death : Hungary in the Carpathian Basin / szerkesztő Gubcsi Lajos
http://mek.oszk.hu/18600/18685

(a képen Hunyadi János szobra, Mihályi Gábor alkotása a szoborkertemben)

BARÁTAIM AZ FB-N! MÉG NEM VOLT PÉLDA RÁ, hogy egy könyvem letöltése két nap alatt meghaladja az 500-t! Mert íme, ez történt most a legújabbal Köszönöm!
1122 év - A hazáért mindhalálig : Magyarország a Kárpát-medencében / szerkesztő Gubcsi Lajos 
http://mek.oszk.hu/18600/18686
HÁLÁBÓL hamarosan vaskos meglepetéssel szolgálok! Már a hét végére! (a fotón Szent István a szoborkertemben)

 

A könyvben írt bevezetőmből idézek:
"Ujjongva és megrendülten olvasom népem 1122 éves történelmét a Kárpát-medencében.

Ujjongok, amikor bátorságunkra, a szabadságért 1122 éve vívott példa nélküli elszántságunkra gondolok 896 és 1956 között. Ma lepel fedi ezt a bátorságot, de ki vonná kétségbe, hogy ugyanott rejtőzik, mint eddig.

És megrendülök a fájdalomtól, az elhullajtott vértől, a védtelenek halott hősiességétől, amely kíséri hazám és népem sorsát a Duna-Tisza medencéjében.

Olvasom, tehát ismerem. Ismerem, tehát tudom. Tudom, mert megélem. S ismerem sok más nép történelmét is. Rájuk is gondolok, amikor csendesen elmondom: kitárt mellkassal voltunk Európa védőpajzsa történelmünk nagy részében, meztelenül a szív fölött, de forrón bent, a szívben..."

Részlet a magyarok 1918. dec. 22-i kolozsvári kiáltványából, melyet a románok dec. 1-én Gyulafehérváron deklarált elszakadására - pontosabban Erdély erőszakos elszakításának kísérletére válaszul fogalmaztak meg:

 „Kelet-Magyarországnak Kolozsvárt 1918. december 22-én összesereglett különböző vallású és fajú népei kijelentik a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján, hogy Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni és az egységes és csonkítatlan Magyarország keretein belül követelik minden ittlakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelenti a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült Erdélyi Magyar Székely Nemzeti Tanácsot, illetőleg annak 1918. december hó 18-án megválasztott központi kormányzó tanácsát.”

Képtalálat a következőre: „mátyás király Kolozsvári szobra”


ÚJABB 1000
1000. letöltéséhez érkezett egy igen fontos könyvem A Magyar Művészetért 31 évének utóbbi 5 évéről 2012-2017 között
Gubcsi Lajos: Krisztusi korban - Alleglória : 30 éves A Magyar Művészetért Díjrendszer
http://mek.oszk.hu/17400/17494
(a logónk Ötvös Nagy Ferenc alkotása, 2005-ig ez volt maga a díj is - és 2006 óta a díj herendi alkotás)


AMIT MINDENEKELŐTT ÉS MINDENKINEK AJÁNLOK - HOGYAN VÉDTÜK HAZÁNKAT 1122 ÉVEN ÁT - MOST JELENT MEG 
1122 év - A hazáért mindhalálig : Magyarország a Kárpát-medencében / szerkesztő Gubcsi Lajos 
http://mek.oszk.hu/18600/18686

A könyvben írt bevezetőmből idézek:
"Ujjongva és megrendülten olvasom népem 1122 éves történelmét a Kárpát-medencében.

Ujjongok, amikor bátorságunkra, a szabadságért 1122 éve vívott példa nélküli elszántságunkra gondolok 896 és 1956 között. Ma lepel fedi ezt a bátorságot, de ki vonná kétségbe, hogy ugyanott rejtőzik, mint eddig.

És megrendülök a fájdalomtól, az elhullajtott vértől, a védtelenek halott hősiességétől, amely kíséri hazám és népem sorsát a Duna-Tisza medencéjében.

Olvasom, tehát ismerem. Ismerem, tehát tudom. Tudom, mert megélem. S ismerem sok más nép történelmét is. Rájuk is gondolok, amikor csendesen elmondom: kitárt mellkassal voltunk Európa védőpajzsa történelmünk nagy részében, meztelenül a szív fölött, de forrón bent, a szívben..."

(a mellékelt képen Szent István, valamint Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi bronz szobra A Magyar Művészetért Szoborkertjében)


A lemészárolt jogalap
Az a bizonyos Vitéz Mihály "erdélyi fejedelem", akiből a románok levezetik a gyulafehérvári jogosultságukat és Erdély elrablását.
Mert meddig is volt ő "Erdély fejedelme" Habsburg támogatással? 1599 őszétől 1600 tavaszáig, mint Rudolf császár zsoldjának kedvezményezettje a magyarok ellen. Fejedelmi asztalnokból lett Havasalföld fejedelme ezzel egyidőben, 1600-ban "meghódította" Moldvát is, ahonnan hónapok alatt elzavarták. így aztán mindhárom "fejedelemségét" elveszítette 1600-ban. 
Nem is nagyon őrizhette volna meg. Ugyanezen Rudolf császár német vezérének, a kassai főkapitány Bastának vallon zsoldosai hamarosan felkoncolták a nagy Vitéz Mihálya sokszoros "fejedelmét", Havasalföld, Moldva és Erdély "egyesítőjét", mely szerepet német zsoldban fél évig töltötte be. Ő lett a jogi alap Gyulafehérváron 1918. dec. 1-én.
A német zsoldosok tényleg brutálisak voltak, íme a leírás a nagy vitéz felkoncolásáról:
"A vallon kapitány csellel élt. Először csak kevesed magával ment a vajda sátorához, hogy kikémlelje, „hogy az vajda mit cselekszik és ha hozzáférhetnek-é az megöléséhez". A vajda mit sem sejtett…
…a többi vallonok is megérkeztek s a sátort hirtelen körűlfogták. A vallon kapitány látván, „hogy a vajda ingyen sem gondolkoznék halála felől, úgy kezdett hozzá a dologhoz". Beauri néhányad magával a sátorba megy s ezen szavakkal: fogoly vagy! megragadja a vajdát. Mihály sem rest, felkiált : ha ! s a sátor „árbóczfáján" függő kardjához kap bal kezével — mert balog volt a miért a magyarok „balog"-nak is nevezgették. — Ámde a vallonok megelőzik. Beauri alabárdjával hasba szúrja, más vallon puskáját hozzá lövi s épen bal karját találja, a harmadik derekát lövi át. így, midőn sebeiben összeroskadt, „azért hogy az vallon roszpergerel nem vehette fejét", a vajda saját szablyáját kapják és azzal veszik fejét. Azután a sátorból kivonszolják, levágott szakálas fejét egy kevéssel azelőtt elhullott ló testére tették és sokáig ott tartották közszemlére kitéve. Ruhájától megfosztott hullája harmadnapig hevert lemeztelenítve az útfélen. „Az németek a vajda testéből darabonként nagy bőröket szeldeltek ki, megnyúzván a hátát, oldalát, vállát" s a bőrdarabokat eltették emlékűl s talizmánul. „Végre ilyen undokul, hogy szinte az ebek meg ne egyék, egy kis verembe valami ráczok eltemették." Básta aztán Fejérvárra vitette s a vajda által alapított templomban temettette el ; később az oláhok Havasalföldére vitték s most ott nyugosznak hamvai egy kolostorban.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember