Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Az 1. - A 13 ördögi évből
KÖSZ!!!
Azt hiszem, még egyetlen könyvem sem ért meg nem egészen 3 év alatt 4000 letöltést.
Most éppen itt tart a Dózsa-lázadásról szóló történelmi regényem. Valamely ok miatt különösen nagy figyelmet keltett, köszönöm, a folytatást is.
Egyébként azóta rendre írom a történelmi kisregényeket, itt, lentebb a könyvek sorában évről évre megtalálható mind, mindig 500 évvel később, idén pl. a 4. kötet jelent meg ebben a "13 ördögi év" című sorozatban, arra emlékeztetve, mi történt 1517-ben.
Gubcsi Lajos: Magyar pokol, 1514 - 13 ördögi év 1. kötet
http://mek.oszk.hu/12200/12297/

KÖNYVEIM CÍMJEGYZÉKE

Gubcsi Lajos Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában megjelent albumai, könyvei

Gubcsi Lajos: Február - Havi ciklus
http://mek.oszk.hu/15000/15005

Gubcsi Lajos: Járdaszegély, árva szegény
http://mek.oszk.hu/16400/16416/

Gubcsi Lajos: Werbőczy vastörvényén nincs pecsét, 1517 - 13 ördögi év, 4. kötet
http://mek.oszk.hu/16300/16302

Gubcsi Lajos: 10 éves király trónol, 1516 - 13 ördögi év, 3. kötet
http://mek.oszk.hu/15000/15089

Gubcsi Lajos: Koronánk a nászajándék, 1515 - 13 ördögi év, 2. kötet
http://mek.oszk.hu/15000/15079

Gubcsi Lajos: Magyar pokol, 1514 - 13 ördögi év 1. kötet
http://mek.oszk.hu/12200/12297/

Gubcsi Lajos: Hazudj, s a bíró is megsegít – Jus gladii
Egy karaktergyilkosság története
http://mek.oszk.hu/10400/10408/

Gubcsi Lajos: Jut eszembe… ami kimaradt
http://mek.oszk.hu/12500/12529

Gubcsi Lajos: Félvörös Félhérosz
http://mek.oszk.hu/13600/13662

Gubcsi Lajos: Mr. 52 fok
http://mek.oszk.hu/13700/13727

Gubcsi Lajos: Bezár
http://mek.oszk.hu/13900/13930/

Gubcsi Lajos: JANUÁR – havi ciklus
http://mek.oszk.hu/13600/13661

Gubcsi Lajos: Kórpótlási jogüzérek - Szociokrimi
http://mek.oszk.hu/12200/12291/

Gubcsi Lajos: Leányálom
http://mek.oszk.hu/12500/12519

Gubcsi Lajos: 13 ördögi év – A máglyától Mohácsig
http://mek.oszk.hu/12500/12518

Gubcsi Lajos: 1514 – Magyar pokol (opera és rockdráma librettója)
http://mek.oszk.hu/12300/12381/

Gubcsi Lajos: A Magyar Művészetért – 25 éves gyermekem
http://mek.oszk.hu/11200/11262/

Gubcsi Lajos: Nyitott boríték
http://mek.oszk.hu/10900/10946/

Gubcsi Lajos: Őseink, gyermekeink
http://mek.oszk.hu/10400/10409/

Gubcsi Lajos: Felnőtt állatmesék
http://mek.oszk.hu/10400/10407/

Gubcsi Lajos: Hű szó, háborgó
http://mek.oszk.hu/10400/10410/

Gubcsi Lajos: Legényregény
http://mek.oszk.hu/08600/08677

Gubcsi Lajos: Korom Magyarország fölött - 2004-2010
http://mek.oszk.hu/08400/08497/

Gubcsi Lajos: Elég lett, ELÉGETT
http://mek.oszk.hu/07700/07792/

Gubcsi Lajos: Egy kun Budán és Pesten
http://mek.oszk.hu/07700/07793/

Gubcsi Lajos: Elég, ami ELÉG
http://mek.oszk.hu/06600/06608/

Gubcsi Lajos: IV. Üzenet Erdélyből
http://mek.oszk.hu/03400/03498

Gubcsi Lajos: Dallam az éjben
http://mek.oszk.hu/05700/05773/

Gubcsi Lajos: Ajánlott – Levelek Orbán Viktornak (részletek)
http://mek.oszk.hu/05800/05833/

Gubcsi Lajos: III. Üzenet a végekről – Délvidék
http://mek.oszk.hu/03400/03497

Gubcsi Lajos: A szabadság népe
http://mek.oszk.hu/03400/03496

Gubcsi Lajos: Az ég felé...
http://mek.oszk.hu/03400/03499

Gubcsi Lajos: Summa - 55 évem ha ha 110 lesz - Lírai regény
http://www.mek.oszk.hu/02400/02426/

Gubcsi Lajos - Gubcsi Anikó: A csillagokban Bubik István.
http://www.mek.oszk.hu/02300/02355

Gubcsi Lajos: I. Üzenet a végekről – Felvidék
http://www.mek.oszk.hu/01900/01950

Gubcsi Lajos: II. Üzenet a végekről – Kárpátalja
http://www.mek.oszk.hu/02300/02324

Gubcsi Lajos: Üzenet Erdélyből
http://www.mek.oszk.hu/01600/01651

Gubcsi Lajos: Az élet túlsó oldala
http://www.mek.oszk.hu/01900/01947/

Gubcsi Lajos: Jó kedvedben teremtettél...
http://mek.oszk.hu/02500/02576

Gubcsi Lajos: Istentelenül
http://mek.oszk.hu/02500/02575

Gubcsi Lajos: Haza szerelem
http://mek.oszk.hu/02500/02574

Gubcsi Anikó-Gubcsi Lajos: Aranykönyv - A Magyar Művészetért
http://www.mek.oszk.hu/01700/01741

Gubcsi Lajos: Posztumusz
http://mek.oszk.hu/02700/02785

Gubcsi Lajos: Magyar parasztság a Kárpát-medencében
http://mek.oszk.hu/02500/02577

Gubcsi Lajos: Valaki dobog a szívemen
http://mek.oszk.hu/02500/02573

Gubcsi Lajos: Szem, fényvesztés
http://mek.oszk.hu/02500/02578

Gubcsi Lajos: A kommunikáció napja
http://www.mek.oszk.hu/00100/00141

Gubcsi Lajos: 4 nap, amely megrengette az országot 1989
http://www.mek.oszk.hu/01500/01508

Gubcsi Lajos: Four days that shook Hungary 1989
http://mek.oszk.hu/14600/14621/

Gubcsi Lajos: After the Bargain - The Hungarian Reform 1988
http://mek.oszk.hu/15000/15006/

Gubcsi Lajos: Rés a Nagyfalon – Kína 1987
http://mek.oszk.hu/14600/14607/

Gubcsi Lajos-Tarafás Imre: Das unsichtbare Geld
http://mek.oszk.hu/14600/14618/

Gubcsi Lajos-Tarafás Imre: A láthatatlan pénz
http://www.mek.oszk.hu/02400/02442/


Gubcsi Lajos szerkesztésében megjelent könyvek:

1000-1100 years ago – Hungary in the Carpathian Basin
http://mek.oszk.hu/09100/09132

1000-1100 évvel ezelőtt – Magyarország a Kárpát-medencében
http://mek.oszk.hu/09100/09186

From the Noon Bell to the Lads of Pest
http://mek.oszk.hu/09400/09426

A déli harangszótól a pesti srácokig

Gubcsi Lajos: For the Homeland onto Death

Gubcsi Lajos: A hazáért mindhalálig

Zenés művek:

Gubcsi Lajos – Benkő László: Ismét Vereckénél – Rákóczi ballada:

-DVD:
https://www.youtube.com/watch?v=p-ES82MZh_0
https://www.youtube.com/watch?v=FmZ79vtXH7c

-CD: http://www.amm-gubcsi.hu/cikk/1180/benko--gubcsi---ismet-vereckenel

Ökrös Csaba – Gubcsi Lajos: 1514 – Magyar pokol (opera librettó szövege)
http://mek.oszk.hu/12300/12381/

Gubcsi Lajos-Nagy Tivadar-Role együttes: Dózsa – 1514, rockdráma

További hírek

Amikor a véletlen ölbe vesz...! De jó!

Véletlenül akadtam rá egy irodalmi oldalra, amely - gyönyörűen illusztrálva - több tucat versemet szerkesztett egységes folyamattá, az érzelmek mentén válogatva. Köszönöm és ajánlom kedves olvasó barátaimnak.

http://edesszomorufuzike.blogspot.hu/search/label/Gubcsi%20Lajos


 


Ott voltam, hiteles tudósítás a Magyar Művészeti Akadémia Közgyűléséről, az elnökválasztásról

Ha valaki azt állítja, hogy a Magyar Művészeti Akadémia nem demokratikus szervezet, az süppedjen kicsit mélyebbre magában. Ma volt a közgyűlés, más napirendi pontok még tartanak, de a LÉNYEG AZ ELNÖKVÁLASZTÁS VOLT.

 

Mindenki tuttira vette, hogy Marton Éva lesz az elnök. Béres Ilona laudálta őt, kapásból, ami eszébe jutott, melegen ajánlva. A híres opera énekesnő programbeszéd címén alig értékelhető blablát adott elő. Blöffnek nevezném

 

Rátóti Zoltán színészt, igazgatót Vidnyánszky Attila laudálta, melegen ajánlva, szintén improvizálva, ami eszébe jutott.  A színész szintén szabadon beszélt, mondhatnám rögtönzött.

 

Feszengtem. Ezek a hölgyek és urak nem értik, hol is vannak és mire is vállaltak jelölést? 2017-ben? De keserűen beláttam és mondtam is a mellettem ülő akadémikusnak, hogy lám, mégis le van futva (?), még a fáradságot sem veszik, legkevésbé a fő favorit, a világsztár.

 

Volt egy harmadik jelölt, nemecsek-helyzetben. Karmester, fiatalember, a nevét gondolom inkább csak a zenei szakmában ismerik. Őt egy nagyszerű énekesnő, Zádori Mária laudálta. Felkészülten, alaposan, meggyőzően, felbillentette a fátylat az ismeretlenség homálya elől. Szomorúan néztem magam elé - milyen kár, hogy nem nekik van esélyük. Az általa támogatott harmadik jelölt, a karmester volt az egyetlen, aki programbeszédet mondott. Alaposat, átgondoltat, igényeset, tisztát és világosat. Sejttette, hogy milyen lenne ő elnöknek, ha lehetne. Magamban sóhajtottam: milyen kár, hogy nem lehet. Pedig éppen ez kellene ide: az új generáció egyik jelese. Mint ő például. Éppen ő.

 

Vagyis VASHEGYI GYÖRGY.

 

Azért írom ide a nevét nagy betűkkel, mert - és íme, ez a demokrácia - a közgyűlés őt választotta meg elnöknek titkos szavazáson, óriási fölénnyel. Szívből gratulálok neki.

 

A Művészeti Akadémia székhelye, a Vigadó helyén 1849-ig a a budai várostromunk előtt és alatt az osztrákok által lebombázott Redoute állt. Ott mondta Kossuth 1848 nyarán, hogy leborul a nemzet nagysága előtt. Én ma jó érzéssel, úgy jöttem el a Vigadóból, hogy leborulok az akadémia művészei előtt. Független, szuverén döntést hoztak, az újítás és megújulás ígéretét. Nemhiába nagy művészek.

 

S ebben látom az ígéretet: képesek lesznek azt is megítélni majd munka közben, évek alatt, hogy jól döntöttek-e.

 


Nálunk van helye a cigány hősnek...!

A Magyar Művészetért Szoborkertje örömmel fogadja szobrai közé azt az emlékművet, amelyet tegnap nem engedtek elhelyezni a Nyugati pályaudvarnál. Puczi Béla marosváráshelyi cigány hősnek akartak emléktáblát állítani. Puczi a marosvásárhelyi romák egyik vezéralakja volt az 1990-es marosvárárhelyi pogrom idején, amikor a cigányok a román lincselő fenyegetések és tettek közepette, a magyarok segítségére siettek - nem csak gyors léptekkel, hanem kaszával-kapával, késsel-bottal! -, onnan idézzük máig a "ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!" kiáltást.Romániában Puczi Bélát börtönbe zárták, majd mikor Magyarországra áttelepült, 2009-ban bekövetkezett haláláig koldus sors, közöny fogadta.

Megfelelő egyeztetések alapján tisztelettel biztosítunk helyet neki olyan szobrok között, mint Szent István, Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi, Etele hun király, Árpád és fiai, a Kun kapitányok, Aba Sámuel király, Hunyadi János, Jézus, Mária.

A bátorság nem csupán királyok, vezérek kiváltsága. A mártír sors sem csak Krisztusé. Puczi Béla, a cigány igen bátor ember volt.
(a képen Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Meister Évi színművésznővel, valamint Szent István A Magyar Művészetért Szoborkertjében )


Simicska a saját halmazállapotát írogatja Orbánról oszlopokra, korábban karattyolta mikrofonba.
Most ugyanezen halmazállapot-szó idézésével támogatta meg apját a fia, a kis-Simicska, a saját oszlopaikon. Ő már csak tudja, mi ez az általa is lefirkált halmazállapot. Ez az ő eredetmítosza, eredetanyaga. Az írás maga az ember.
Saját magukat jelölgetik vele, apu és a gyerek. Ők így ketten tényleg azok... A valamennyire is tisztességes köz-stílus kivégzőoszlopa. A két fős osztag.

Abcúg bacilusok! - prüszkölte egykor kollégiumi társam. Nem tudtam, mit akar vele mondani. Most már tudom.


 


Simicska hajnalban hirdetőoszlopokra firkált, nem nagy ügy. Amit ráfirkált - gondolom, megint részegen, mint a G-napon - Orbánról, ma már az se ügy. Nem tudja, hogy ellene és szövetségesei ellen hat, eszement. Ez most a piapárás G-hajnal.
A hír azonban megfogott: Kedd hajnalban Veszprémben pingált, az ÖTÖDIK OSZLOPNÁL érték utol a rendőrök. Eszembe jut az árulók hada: az ötödik hadoszlop. Simicska saját kézzel alkotja a saját ötödik oszlopát, az árulók jelképét. És ez így harmonikus is vele, ezért írtam: nem nagy ügy. Ez ő. Ez is volt mindig. Persze ez itt csak a saját maga saját 5. hadoszlopa, nehéz lenne megítélni, kit szolgál.
Rút erkölcsű jelenség a magyar közéletben évtizedek óta. Persze nincs egyedül. De azért a többiek nem firkálnak oszlopot hajnalban koszos ruhában.

ŐRÜLT DICSŐSÉG


Már csak a korona hiányzott a fejéről
S lett volna fejedelem a líra hőse, Tasso
Nézhetett volna ránk Olympos-messzeségből
S vitte volna a csúcsokig barátja, a hű Scipio

A költők királyát kívánta koszorúzni a pápa
A félőrültben és elgyötörtben a zsenit köszöntve
S meghívni a fél világot ünnepelni Itáliába
Feledve, hogy kolostor-otthonában elmebaj gyötörte

Sereglett volna a dicső alkalomra ezernyi művész
Hozsannát zengeni a szellem minden dicső hatalma
Isteni áldást kérni Padovából, Bolognából Rómába

... amint nem néz embert a pusztító halál, a dögvész
Úgy taszította a sors Tassot korona nélkül a halálba

Napfényről a diadalmast néma halhatatlanságba (Gubcsi Lajos, 2017)

 

 Képtalálat a következőre: „tasso”