Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
ÉN IS CIVIL VAGYOK!
A Magyar Művészetért Díjrendszer idén 30 éves. Alapításához 500 forint kellett. Azóta a 16 díj együttesévé vált díjrendszer nevében kb. 1300 díjat adományoztunk és 2038-ig biztosan látjuk, hogy ez így marad. Saját erőből, barátok saját erejéből. S néhány önkéntes hazai magántámogatásból. Ami soha nem volt bekalkulálva, anélkül is haladni akartunk.

Utálnám, ha a művészeteket, művészeket, alkotó személyeket és közösségeket támogató díjunk sorsa attól függne, támogatja-e az állam, önkormányzat, mások pénzéből élő alapítvány. Egyáltalán: utálnám, ha a díjak sorsa attól függne, támogatja-e más az alapítón kívül. Mert akkor miért alapítja az alapító, ha nem tudja ellátni. S ha már nem tudja, miért nem hagyja abba?

Egész életemben megvetettem azokat az alapítványokat, alapokat, amelyeket azért hoztak létre, hogy aztán kalapoljanak, kéregessenek, s ha netán nem kapnak, bajba kerülnek, sírdogálni kezdenek. Akkor mire alapozták adományozó kedvüket? S ha erejük elfogyott, ha céljukat más nem támogatja, akkor miért nem adják át a terepet alaposabb kezdeményezőknek. De e téren nem vagyok türelmetlen, kritikát sem szoktam gyakorolni mások felé, egyszerűen csak utálom az ilyesmit. Mikor úgy tüntetik fel, hogy áldoznak, közben abból élnek? - a célra beszedett pénzekből.

De mindennél jobban utálom az állam, stb. tőgyén lógókat. 

S hogy fokozzam: náluk már csak azokat utálom jobban, akik külföldről tartatják el magukat. S ők a "fő civilek". Ők civilek? Mióta? Mióta civil kurázsi az, hogy szervezetek, csoportok eltartatják magukat külföldiek pénzén, s itthon eljátsszák a nagy felelős adakozót, demokratát, jogbajnokot, pénzosztót? Szolgák, pontosan behatárolható érdekek mentén, hihetetlen hangzatos címeken-neveken: Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), s az ilyenekből tucatnyi, seregnyi. A TASZ a példámban jelkép: a pénzügyi kitartottság és a társadalmi nagyképűség zavaros keveréke - mondhatnék más neveket is, bőven.

Még ezt is lenyeli az ember. Hiszen nem én hozom a döntéseket, nem azért vagyok, hogy mások ügyeiben ugrabugráljak.

De mi abban a gond, hogy egy állam - bármely állam, bárhol a világon - a saját törvényhozó erejére építve azt mondja: OK, működjetek, demokrácia van, éljen minden kezdeményezés, ÁM szeretném törvényileg meghatározni, hogy milyen legyen a működésetek pénzügyi átláthatósága?! Elvégre ti is itt szerveztek, ügyködtök jót vagy rosszat ezen ország területén.

Mi a gond abban, ha van egy határ - nem az én dolgom eldönteni, éppen hol lehet és kell ezt meghúzni -, amely fölött nyilvánosságra kell hozni a külföldi támogatás összegét? Örülhetnének e "civilek", hogy rájuk is kiterjednek a közösségi szabályok, s nem kerülnek gyanakvás árnyékába. Büszkén s maguktól kellene ezt felajánlaniuk, tisztelve ezzel a közeget, melyben élnek: a magyarok közösségét, közös ügyeit.

Én természetesen a belföldi támogatás összegét is kötelezően publikáltatnám, ugyancsak a törvény erejével.

És keserűen fűzöm hozzá: hozzon bármilyen törvényt az állam, ezek a szervezetek úgyis kijátsszák. Mert ők ebből élnek. És úgy gondolják, hogy ők védettek, rájuk ennél szigorúbban úgysem mer senki ellenőrzést kiróni. Sőt számukra az ellenőrzés sötétté vált Magyarországot jelent, gátlástalanul küldik világgá panaszukat jogfosztottságukról. Hm.

Legalább legyen egy jelzőoszlop, hogy Uraim, eddig és ne tovább. De mivel persze nem azt korlátoznánk, hogy Önök mennyi pénzt zsebelnek be külföldről - hogyan is szólhatnék bele ebbe én, az állam -, hanem csak egyszerűen látni szeretnémk a befolyó támogatás méretét X magas összeg fölött, szíveskednének ezt tudomásul venni? Amúgy meg nyilván folyik majd a pénz Önökhöz ezután is, ugyanazért, ugyanonnan, ugyanúgy.

Mi itt a baj? Az, hogy a szolgák - akiket eltartanak külföldről - szeretnék úgy tenni, mintha ők igazi, nemes nagyurak volnának? De nem azok. S nem is civilek. Függelékek, mástól függnek, más pénzét szolgálják meg, őt szolgálják ki, s közben a fejük fölött lóbálják a táblát: MI VAGYUNK a civil szervezet. Tudják, mit? Akkor már százszor inkább az a család, amelyik az utcánkban rendszeresen szépítgeti a szegényes játszóteret, kizárólag a saját pénzéből, szó nélkül, csak úgy egyszerűen, mert úgy érzik: nekik erre több pénzük van, mint a környék lakóinak. ŐK A CIVILEK - AKIK A SAJÁTJUKAT ADJÁK. Ők, a feljegyzetlen tízezrek, s nem a kibélelt szolgák. Önök meg a máséból élnek, farizeus módon jótevőként kívánva szerepelni

Ajánlom tehát mindenkinek, hogy kunyerálás és kiszolgálás, hajbókolás és függés helyett arra a méretre, arra a szorgalomra, kitartásra, tehetségre és áldozatra építse adományozó kedvét, amekkorát elbír ő maga. S ha ezek után valakik szívesen segítik, tegye teljesen nyilvánossá. Ehhez még csak nem is kellene törvény. Ehhez elég lenne tisztességes civil kurázsi.

Társaság a Szabadságjogokért meg a többi, meg a többi? Az melyik alapjog, hogy ismeretlen és ellenőrizhetetlen külső forrásokból tartsanak már el, ellenőrizetlenül, mert én annyira nagyon szeretem a szabadságot? Ez elég gyenge adományozó kedv, szolgaként is kevés.
További hírek
Amúgy meg nincs jól
BÁTOR LENGYELEK, LEHETNE PÉLDA IS NEKÜNK.
Az izraeli külügyminiszter azt mondta, hogy a lengyelek az anyatejjel együtt szívták magukba az antiszemitizmust.
Erre a lengyelek azt tették, amit kell: lemondták a holnapra Jeruzsálembe tervezett Varsói 4-ek csúcstalálkozót.
Még szép.
Egy önérzetes államot, népet nem lehet úton-útfélen vádolgatni nemzeti méltóságában, pl. a jól bevált antiszemitizmus vádjával.
Volt mitől szenvedni a lengyeleknek a II. világháborúban saját maguknak. És nem tettek különbséget zsidó lengyel szenvedők és lengyel lengyel szenvedők között.

 

AZANNYA!
-Mennyi?
-Ennyi!
Nem kell ehhez semmi. az ellenzék fő mondanivalója ma a parlamenti munkahelyen, nem a piacon, hanem parlamenti képviselőként - bocs, piac.:
"Képviselőkbe folytani a szót illendő?"
Nem lesz folytatás, az biztos, Önöknek biztosan nem. Lehet keresni valami elfoglaltságot.
HIHETETLEN, DE EZEK. Ja, és a vigyori hozzá. Juj de cuki!

image


 A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember, emberek színpadon, cipők és túra/szabadtéri

 LEVEGŐT IS ALIG MERTEM VENNI AZ ÁLMÉLKODÁSTÓL

ITT TART MA A MAGYAR TÁNCMŰVÉSZET?
Tegnap megnyílt a Nemzeti Táncszínház, gyönyörű műsorral. Egyfolytában azt mondogattam magamnak: hol születnek, hol nőnek fel, hol tanulnak meg táncolni ezek a hihetetlen tehetséges magyar táncművészek.
Mintha egy másik világban jártam volna, amikor néztem a tévéközvetítést. Gyakran szidják az MTV-t. Vajon megnézik ezeket a műsorokat is, vagy csak a szánalmas hírfolyamot?
Hajrá, zseniális fiatal őstehetséges táncosok és koreográfusok.
(a kép a Magyar Nemzeti Balettintézet táncosait mutatja be)

 

Szegény, szegény civil szervezetek, hogy úgy elnyomják őket, de úgy....
A hír: Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és a K-Monitor vezetőivel találkozott Budapesten Mike Pompeo amerikai külügyminiszter.
Az egyikük elnöke elmondta neki, hogy szűkült a különböző vélemények megjelenésének lehetősége, megbélyegzés és fenyegetés éri azokat, akik a kormányzatétól eltérő álláspontot képviselnek, illetve felszólalnak a jogállamiságért és az emberi jogokért.
Na és akkor.
Kijöttek a találkozóról a nagy civilek, és úgy, de úgy börtönbe vágták őket, előtte meg fekete autóba vasráccsal, aztán meg közben elvették mindenüket, és a végén bélyegekkel - postai! - alaposan megbélyegezték őket. Feladva!
És fenyegetés érte őket!
Jó nekik! Különben hogyan is juthattak volna az amerikai külügyminiszter közelébe?!

 Képtalálat a következőre: „kacagás képen”


ELKÉPESZTŐ CSALÁDTÁMOGATÓ bejelentéseket fogalmazott meg Orbán Viktor az évértékelő beszédében, FIGYELMETEKRE érdemes.
És sok egyebet. Pl:
A nyelvoktatást korszerűsítik, a 9. és 11.-es diákok 2x2 hét külföldi nyelvtanfolyamon vehetnek részt, ezt a kormány fizeti.

Bessenyei Ferenc, a zseni
Tragikus időben, 1919. február 10-én született Bessenyei Ferenc, korunk egyik legnagyobb magyar színész. 2004. decemberében nyújtotta át neki A Magyar Művészetért Díjat Gubcsi Lajos - ebből az alkalomból készült vele interjú, amely most, születésének 100. évfordulóján lát először napvilágot. A díjátadó ünnepségen és az interjú közben maga volt az örök életerő. Döbbenettel néztünk magunk elé, amikor néhány nappal később elhunyt. Nekünk adta utolsó interjúját, a riporter Gubcsi Anikó volt.
https://www.youtube.com/watch?v=I94htxJOSZE&t=8s