Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
ÉN IS CIVIL VAGYOK!
A Magyar Művészetért Díjrendszer idén 30 éves. Alapításához 500 forint kellett. Azóta a 16 díj együttesévé vált díjrendszer nevében kb. 1300 díjat adományoztunk és 2038-ig biztosan látjuk, hogy ez így marad. Saját erőből, barátok saját erejéből. S néhány önkéntes hazai magántámogatásból. Ami soha nem volt bekalkulálva, anélkül is haladni akartunk.

Utálnám, ha a művészeteket, művészeket, alkotó személyeket és közösségeket támogató díjunk sorsa attól függne, támogatja-e az állam, önkormányzat, mások pénzéből élő alapítvány. Egyáltalán: utálnám, ha a díjak sorsa attól függne, támogatja-e más az alapítón kívül. Mert akkor miért alapítja az alapító, ha nem tudja ellátni. S ha már nem tudja, miért nem hagyja abba?

Egész életemben megvetettem azokat az alapítványokat, alapokat, amelyeket azért hoztak létre, hogy aztán kalapoljanak, kéregessenek, s ha netán nem kapnak, bajba kerülnek, sírdogálni kezdenek. Akkor mire alapozták adományozó kedvüket? S ha erejük elfogyott, ha céljukat más nem támogatja, akkor miért nem adják át a terepet alaposabb kezdeményezőknek. De e téren nem vagyok türelmetlen, kritikát sem szoktam gyakorolni mások felé, egyszerűen csak utálom az ilyesmit. Mikor úgy tüntetik fel, hogy áldoznak, közben abból élnek? - a célra beszedett pénzekből.

De mindennél jobban utálom az állam, stb. tőgyén lógókat. 

S hogy fokozzam: náluk már csak azokat utálom jobban, akik külföldről tartatják el magukat. S ők a "fő civilek". Ők civilek? Mióta? Mióta civil kurázsi az, hogy szervezetek, csoportok eltartatják magukat külföldiek pénzén, s itthon eljátsszák a nagy felelős adakozót, demokratát, jogbajnokot, pénzosztót? Szolgák, pontosan behatárolható érdekek mentén, hihetetlen hangzatos címeken-neveken: Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), s az ilyenekből tucatnyi, seregnyi. A TASZ a példámban jelkép: a pénzügyi kitartottság és a társadalmi nagyképűség zavaros keveréke - mondhatnék más neveket is, bőven.

Még ezt is lenyeli az ember. Hiszen nem én hozom a döntéseket, nem azért vagyok, hogy mások ügyeiben ugrabugráljak.

De mi abban a gond, hogy egy állam - bármely állam, bárhol a világon - a saját törvényhozó erejére építve azt mondja: OK, működjetek, demokrácia van, éljen minden kezdeményezés, ÁM szeretném törvényileg meghatározni, hogy milyen legyen a működésetek pénzügyi átláthatósága?! Elvégre ti is itt szerveztek, ügyködtök jót vagy rosszat ezen ország területén.

Mi a gond abban, ha van egy határ - nem az én dolgom eldönteni, éppen hol lehet és kell ezt meghúzni -, amely fölött nyilvánosságra kell hozni a külföldi támogatás összegét? Örülhetnének e "civilek", hogy rájuk is kiterjednek a közösségi szabályok, s nem kerülnek gyanakvás árnyékába. Büszkén s maguktól kellene ezt felajánlaniuk, tisztelve ezzel a közeget, melyben élnek: a magyarok közösségét, közös ügyeit.

Én természetesen a belföldi támogatás összegét is kötelezően publikáltatnám, ugyancsak a törvény erejével.

És keserűen fűzöm hozzá: hozzon bármilyen törvényt az állam, ezek a szervezetek úgyis kijátsszák. Mert ők ebből élnek. És úgy gondolják, hogy ők védettek, rájuk ennél szigorúbban úgysem mer senki ellenőrzést kiróni. Sőt számukra az ellenőrzés sötétté vált Magyarországot jelent, gátlástalanul küldik világgá panaszukat jogfosztottságukról. Hm.

Legalább legyen egy jelzőoszlop, hogy Uraim, eddig és ne tovább. De mivel persze nem azt korlátoznánk, hogy Önök mennyi pénzt zsebelnek be külföldről - hogyan is szólhatnék bele ebbe én, az állam -, hanem csak egyszerűen látni szeretnémk a befolyó támogatás méretét X magas összeg fölött, szíveskednének ezt tudomásul venni? Amúgy meg nyilván folyik majd a pénz Önökhöz ezután is, ugyanazért, ugyanonnan, ugyanúgy.

Mi itt a baj? Az, hogy a szolgák - akiket eltartanak külföldről - szeretnék úgy tenni, mintha ők igazi, nemes nagyurak volnának? De nem azok. S nem is civilek. Függelékek, mástól függnek, más pénzét szolgálják meg, őt szolgálják ki, s közben a fejük fölött lóbálják a táblát: MI VAGYUNK a civil szervezet. Tudják, mit? Akkor már százszor inkább az a család, amelyik az utcánkban rendszeresen szépítgeti a szegényes játszóteret, kizárólag a saját pénzéből, szó nélkül, csak úgy egyszerűen, mert úgy érzik: nekik erre több pénzük van, mint a környék lakóinak. ŐK A CIVILEK - AKIK A SAJÁTJUKAT ADJÁK. Ők, a feljegyzetlen tízezrek, s nem a kibélelt szolgák. Önök meg a máséból élnek, farizeus módon jótevőként kívánva szerepelni

Ajánlom tehát mindenkinek, hogy kunyerálás és kiszolgálás, hajbókolás és függés helyett arra a méretre, arra a szorgalomra, kitartásra, tehetségre és áldozatra építse adományozó kedvét, amekkorát elbír ő maga. S ha ezek után valakik szívesen segítik, tegye teljesen nyilvánossá. Ehhez még csak nem is kellene törvény. Ehhez elég lenne tisztességes civil kurázsi.

Társaság a Szabadságjogokért meg a többi, meg a többi? Az melyik alapjog, hogy ismeretlen és ellenőrizhetetlen külső forrásokból tartsanak már el, ellenőrizetlenül, mert én annyira nagyon szeretem a szabadságot? Ez elég gyenge adományozó kedv, szolgaként is kevés.
További hírek
Mert mindig, míg magyarnak élünk, emlékezni fogunk rájuk - köszönöm a 600. megtekintést

 

https://www.youtube.com/watch?v=CMFdKmjeBRg&t=31s


Gubcsi Lajos Dózsa balladájából a Jelenés részlete

ŐSBEMUTATÓ. - Gubcsi Lajos Dózsa balladájának, a Magyar pokol - 1514-nek a nyitányából, a Jelenésből ad elő részleteket Antal Ágnes és Antal Imre székely énekespár A Magyar Művészetért Díjrendszer 40. gáláján Budapesten. A tudósítást Gubcsi Előd készítette. 
Gubcsi Lajos Dózsa-háborúról írt rock-balladáját egyébként 2014-ben megzenésítette és a szárhegyi Tatárdombon Gyergyóban előadta (mintegy 10-12 szám feldolgozásával) a csíkszeredai Role együttes is. Ökrös Csaba hegedűművész pedig operát írt a balladára - utóbbi egyelőre nem került feldolgozásra, bemutatásra.

 Ma 80 éves Balczó András, a Nemzet Sportolója
És hozzáfűzöm, mert éppen ma gondoltam arra, egy pillanatban, amikor még egyáltalán nem tudtam, hogy ma 80 éves
-szóval ma gondoltam arra, hogy ő a nemzet jelképe, megvan benne minden, ami egy nemzet dicsőségét szimbolizálja.
(a kép 1972-ben készült, amikor Münchenben megnyerte az olimpiát)

 

 A képen a következők lehetnek: 1 személy, túra/szabadtéri


 

 


Őszinte részvétem kíséri a hírt: Meghalt Kerényi Imre rendező. 1988-ban színházi rendezői kategóriában elsőként neki nyújtottuk át A Magyar Művészetért Díjat a Csíksomlyói Passio rendezéséért, amellyel új színpadi kultúrát és témaválasztást teremtett.
Ld. 2000-ben megjelent könyvünk
Gubcsi Anikó-Gubcsi Lajos: 
Aranykönyv - A Magyar Művészetért 
http://www.mek.oszk.hu/01700/01741, 49-51. o.

 

 


Tudósítás a Meghalt, mert magyar - Az ártatlan áldozatok bennünk élnek nevű szoborcsoport felavatásáról
Trianon napján, 2018. június 4-én alapvető jelentőségű emlékművet avattak A Magyar Művészetért 40. gáláján, A MM Szoborkertjében: mindazon tízezrek emlékére, akiket az elmúlt századokban a Kárpát-medencében azért és csakis azért öltek meg irgalmatlan bosszúszomjból a szomszéd "népek", mert magyarok voltak - mert magyarok voltunk, vagyunk. 
Meghalt, mert magyar - emlékmű, szoborcsoport, melyet Böjte Csaba és Kusztos Tibor szentelt fel, és melyet Gubcsi Lajos író,  A MM elnöke állíttatott tucatnyi más történelmi szobor, A MM Szoborkert fő műveként: Melocco Miklós, Györfi Sándor és fiai, Kő Pál alkotásainak együttese. A film-clipet Gubcsi Előd készítette Tischler Zoltán fotói alapján.

Meghalt, mert magyar... A szoborkertünkben
A meghalt, mert magyar - Az ártatlan áldozatok bennünk élnek nevű új szoborcsoportunk felszentelő ünnepén a 7. koszorút a legfiatalabb generációk nevében két sokszoros világbajnok és világcsúcstartó, a távolsági íjász Prokaj Kiara és Mónusz László József helyezte el a Gubcsi Lajos által állíttatott emlékműnél Trianon napján, 2018. június 4-én A Magyar Művészetért Szoborkertjében.
Bővebb tudósítás itt látható 9 percben (Tischler Zoltán és Gubcsi Előd képes beszámolója)
https://www.youtube.com/watch?v=CMFdKmjeBRg&t=2s