Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Erdélyi gyöngyszemek II.
A Magyar Művészetért Díjrendszer XXXVIII., marosvásárhelyi gálájából

 

Bakó Pál atya, ferences szerzetes

            Marossárpatakon született 1954. július 23-án, apai ágon asztalos, anyai ágon gyógyítással foglalkozó szülők, nagyszülők gyermekeként. Mélyen vallásos családi háttérrel. A segítőkészséget családi örökségként megöröklő gyerekként folyamatosan tapasztalhatta a család szociális érzékenységét, elkötelezettségét. Úgy a szegények, mint a munkát vállaló roma/cigány falubeliek irányába. Szászrégeni középiskolai tanulmányai után két évig a marosvásárhelyi kábelgyár, előbb szakképzetlen, majd szakképzett munkásaként dolgozott, 1975-ben kezdve el teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. 1981-ben szentelte pappá dr. Jakab Antal megyéspüspök. Csíkszeredai, brádi, orotvai egyházmegyés papi tevékenysége után 1990-ben kérte felvételét a ferences rendbe, ahol 1994-ben végleges fogadalmat tett. Szerzetesi névként választotta a Pál nevet, s azóta mindenki Pál atyaként ismeri.

        Már a végleges fogadalomtétel előtt a marosvásárhelyi ferences Szent Imre plébánia vezetője, házfőnöke, ahol 1994-től a rendházhoz tartozó szegény-konyhát kezdte el működtetni. Párhuzamosan intenzív cigány-pasztorációt kezdeményezett, amelyet 2003-i úgy Marosvásárhelyen, mint Kerelőszentpálon is végzett. Párhuzamosan 1994-től szintén 2003-ig a börtönpasztorációt is felvállalta. 2003-2005 között a csíksomlyói kolostor házfőnöke, majd Déván és Désen teljesített szolgálatot. 2009-től a kolozsvári rendházban végzi tevékenységét.

     Az 1998-ban létrejött a marosvásárhelyi ferences rendház keretében a Szent Erzsébet Társulás, ahol a félárva, árva elhagyott gyerekek gondozása kezdődhetett el. A társulás 2001-ben önállósult, s azóta folyamatosan bővül. Jelenleg 40 gyereket, fiatalt gondoznak 10 családjellegű házban Marosvásárhelyen és Marossárpatakon. A Szent Erzsébet Társulást szívügyének tekintve, azt folyamatosan koordinálja, függetlenül attól, hogy a rend hol igényli jelenlétét, szolgálatát.

    Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigány-pasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretén belül a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességüknek tudatát.

 

Plesch Katalin-EMKE Beszterce-Naszód megyei szervezetének laudációja

 

Sokszor elgondolkodom milyen nagy a hite és a magyarság ügye melletti elkötelezettsége  Plesch Katalinnak, aki szívósan, következetesen dolgozik, a sokszor már magyarul sem beszélő, de még magát magyarnak valló nemzettársainkért, akik mélyszórványban, peremközösségekként élnek Beszterce Naszód vármegyében. Plesch Katalin,  minden lehetőséget megragad arra, hogy erősítse  és tartsa a lelket a besztercei szórványban, hogy felmutassa, mint a Beszterce Naszód megyei EMKE elnöke azokat az értékeket amelyek menstvárai lehetnek ott élő magyaroknak. Mint a tenyerét, úgy ismeri az egész megyét és annak múltját.  Könyvbemutatók szervez, képzőművészeti és fotótárlatok rendez. Egyik fontos tárlat volt a besztercei magyar színjátszást bemutató korabeli plakát és fénykép kiállítás. A Magyar Kultúra Napját például öt énnekkar fellépésével szervezte meg társaival együtt. Reményik Sándor születésének 125. évfordulóján Radnaborbereken, ahol a költő sokat pihent és alkotott, három napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a kisebbségi létünkben oly sok reményt adó költőről. Ismerjük meg értékeinket, a megye híres szülötteit elvét érvényesítve számos fontos személyiségre emlékeztek már Besztercén és a megyében. Legközelebb a szögmérő feltalálójára gróf Teleki Ferenc költőre és matematikusra emlékeznek és helyeznek majd el emléktáblát a romai katolikus templomban.  A besztercei EMKE rendszeresen ápolja a szeretfalvi Magyar Honvéd Sírkertet és minden év szeptemberében kegyelettel emlékezik az elesettekre. Plesch Katalin mindent megtesz azért, hogy a román többség érdeklődő  rétegével megismertesse a magyar kultúra különböző szegmenseit. Magyarságát nem hivalkodva, de büszkén hordozza, munkája egyszerre nemzetmentő és építő. Megérdemelten veheti át most az Ex Libris Díjat.

 

 

EMKE Maros megyei szervezete

 

Az  Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1989-es változások után vagyonától megfosztva, kényszerű hallgatásból éledt fel újra és lépett Maros megyében is arra az útra, amelyet alapító elődeik kijelöltek. Haller Károly, Kolozsvár legnagyobb polgármestere 1884-ben egy közművelődési egyesület alakítására való felhívásában írta: ” hazafias lelkesedéssel és kitartó munkássággal  a cselekvés terére kell lépnünk”

  A Maros megyei első vezetőség, Szabó György Pál elnök kezdeményezésére elindította a Gyöngykoszorú népzene – és néptánc találkozókat, amely az egész megyére kiterjedő, ma már önszerveződő, napjainkig tartó, és egyedülálló, hagyományőrző mozgalom a romániai magyar közművelődésben.

A város és megye életében hiánypotló eseményeket szervez a Maros megyei EMKE: a Marosvásárhelyi Napok alatt Kilyén Ilka kezdeményezésére először szervezett a magyar közösséget megszólító programokat, amelyek azóta is élnek és vonzóak, mint például a több ezer embert együtt éneklésre buzdító magyar nóta est a nyári színpadon később a Kultúrpalotában, vagy a magyar kézművesek vására. Először szerveztek Marosvásárhelyen térzenét, népdal vetélkedőt kisiskolások számára, amely ma  a Tóth Erzsébet nevét viseli. Nem felejtkezhetünk el az énekelt versek fesztiváljáról, a szavaló versenyekről kiállításokról, könyvbemutatókról. Fiatal tehetségek tavasza címmel Március 15-e tiszteletére a Kultúrpalotában felvonultatták, több éven át  a megye ügyes tanulóit, diákjait. Nagyszabású Anyák napi rendezvény , sőt, először az Apák napjának megünneplése,  ugyancsak először a Magyar Kultúra Napjának a megünneplése is a Maros megyei EMKE népszolgálatát dicséri. Két köztéri szobrot állítattak, dr. Ábrám Zoltán és Ábrám Noémi kezdeményezésére: Petőfi Sándor szobrát és a Római Katolikus Sírkertben található Don-kanyari áldozatok emlékművét. Ismertető kiadványokat, népdalokat tartalmazó CD-t jelentettek meg. Fazakas Ildikó vezetésével, több mint 6 éve, citera együttesük alakult. A Fagyöngy citera zenekar ma már fontos része Marosvásárhely és a megye kulturális életének.

Az EMKE vezetését, a szervezéseket mindig önkéntes alapon bonyolították le vallván és vállalván a jelmondatot: „ Ki a köznek él, annak élni érdemes” (Szász Pál)

A díjat a jelenlegi elnök Kilyén Ilka veszi át.

 

Csűrszínház

 

2003-ban indult a  Nyárádmentén levő Mikházán  Szélyes Ferenc mikházi gyökerekkel bíró színművész kezdeményezésére a csűrszínházi mozgalom. Évente, a nyári évadszünetben egy régi csűr előtt „színpadra” állítottak egy-egy színdarabot azzal a céllal, hogy közelebb vigyék a színházat a közönséghez.

2007-ben létrejött a Csűrszínházi Egyesület, és a színházi előadások az évek során kiegészültek képzőművészeti népművészet és fotókiállítással  divat-és könyvbemutatókkal.

A Maros Megyei Tanács, a Nyárádremetei Polgármesteri Hivatal és a Marosvásárhelyi Rotary Téka Klub, valamint a Művelődési Minisztérium támogatásának köszönhetően a mikházi iskola udvarán álló csűrt átépítették. Így jött létre a Mikházi Csűrszínház.

Állandósult a Maros Megyei Múzeummal közösen szervezett Romai Fesztivál, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete által rendezett gazdanap, az Artecotur Egyesület által rendezett diákszínjátszó-, vagy a Bekecs Néptánc színház néptánc tábora, legújabban pedig filmnapot, kortárs zenei fesztivált is szerveznek. A programok májustól októberig tartanak.

A Mikházi Csűrszínházi Egyesület szándéka, az összmagyar kultúra ápolása, az erdélyi magyarság helyben maradásának ösztönzése, az ifjúság szellemi gyarapítása és egy fontos térség gazdasági fellendítése.  A szervezést Szélyes Ferenc mellett minden évben felvállalja Vajda György újságíró, Szélyes Andrea-Natália díszlettervező, bábszínművész és mindazok, akik leteszik a garast e jó ügy mellett.

 

Bartha Julianna és a Habakuk Bábegyüttes

 

Szerényen, népmesék alakjai mögé bújva több mint húsz esztendeje végez népnevelői munkát Bartha Julianna. Ötéves korában baleset érte. Az éppen akkor meginduló Marosvásárhelyi Rádió (1958) gyermek és mese műsorai jelentették az egy évig  ágyhoz kötött kislánynak a szórakozást, az örömöt. Rongybabákat készített magának és önmaga szórakoztatására eljátszotta a meséket. Amikor a 89-es változás után magához tért és szervezkedni kezdett az erdélyi magyarság, Marosvásárhelyen megalakult a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, amelynek alapító tagjaként egy kézimunka kiállítás keretében bábokat állított ki Bartha Julianna. A kiállítást megtekintő tanító és óvónőképzős lányok szorgalmazták, hogy a bábkészítés csínját-bínját tanítsa meg nekik is. Kezdetben szemléltető eszközként használt bábuk egyre sokasodtak és teret követeltek maguknak. Megalakult a Habakuk bábjátszó csoport 1996-ban 2004-ben pedig önálló egyesületté vált. Ettől kezdve Bartha Julianna nemcsak kézügyességére alapozott, hanem fejlesztette tudását. Szakkönyvekből tanult, továbbképzőkön vett részt, bábos találkozókon figyelt mások tapasztalataira.  Kisgyermekekkel ismerteti meg a bábmozgatást, a bábszínészetet, akik az oktatójuk segítségével dramatizált meséket adnak elő a város iskoláiban, óvodáiban, valamint számtalan szórványtelepülésen is. Mennyire hiteles szórakoztatás és nevelési forma ez. Kisgyermekek kisgyermekeknek. Mögöttük pedig ott áll az irányító-oktató, aki nem vágyik sem hírnévre sem tapsra, csak át szeretné adni azt a sok szeretet, amit gyermekkorában nagymamájától, édesanyjától kapott. Az eltelt húsz év alatt legalább háromszáz gyermek szerette meg általa a bábkészítést és mozgatást, és a hétvégi találkozókon valamint az alkotótáborokban egyre többet tudott meg erről a csodálatos, sokszor mostohán kezelt művészetről, a magyar és egyetemes népmesekincsről. Akik 1996-ban és utána is mellé szegődtek ma maguk is oktatók, művészek, dolgozó felnőttek és tovább viszik azt a Julikától ellesett , megtanult mintát, hogy a legjobb pedagógia módszer a szeretet.

További hírek

GALÁNTÁN OLYAN DÍJÁTADÓ ÜNNEPET SZERVEZTEK A Magyar Művészetért díjai, 41. gálánk számára, amely párját ritkítja azon mintegy 40 ünnep között, amelyet a határon túl szerveztünk az elmúlt 31 évben. Hálám a szervezőknek és a díjazottaknak!

https://mail.google.com/mail/u/0/…

https://mail.google.com/mail/u/0/…

Mindent kifejez az egyik nagyszerű díjazott, Jégh Izabella köszöntő beszéde:

„Hiszem és remélem, hogy aki küzd, annak pártfogói mindig magasabb hatalmak.
Nem hagyják elesni, vagy ha el is esik: ott teremnek mindjárt s rögtön felemelik.
És szárnyakat adnak csüggedő lelkének, hogy higgyen, reméljen… hiszek és remélek!“

Írja Pósa Lajos költő 
(Nyomorhoz című verse!)

Díj alapító Elnök Úr! 
Európai - parlamenti Képviselő Úr! 
Elnök Urak! 
Hölgyeim és Uraim, kedves csemadokosok!

Mi hittünk és reméltünk, ezért vagyunk még mindig itt! Ezért tudtunk és tudunk időtálló értékeket létrehozni, mert a Teremtő az, aki estünkből felemel, mellettünk áll és égi édesanyánk, akinek első királyunk, Szent István országunkat felajánlotta, óv és vigyázza lépteink.

Biztos vagyok benne, hogy mi, akiket e nagy megtiszteltetés ért, hogy az Ex libirs díj alapítójától vehettük át az elismerést, valamennyien érezzük, hogy munkánk csupán szélmalomharc lenne a sok-sok önfeláldozó munkatárs és az égiek segítsége nélkül.

Ez az elismerés általunk mindazoknak szól, akik tettek és akik tesznek annak érdekében, hogy anyanyelvünk, kultúránk és hagyományaink tovább éljenek. S nem csak a kultúra területén teszik, hanem a köz érdekében, vagy éppen egyházközösségekben munkálkodnak. Ez az elismerés egyben kötelez is bennünket! Kötelez hűnek maradni hitünkhöz, nyelvünkhöz, örökségünkhöz és tovább adni az utánunk jövőknek.

Mi csemadokosok tudjuk, hogy természetünk vas-tulajdonság: magas szilárdságú, rugalmas, szívós, jól mágnesező. Sőt, ha mágneses tere megszűnik vonzása azon túl is megmarad és még mindig képes másokat vonzani.

Szívós, mert az élet és a különböző politikai erők támasztotta buktatók ellenére is VAGYUNK.

Rugalmas, mert minden történelmi és politikai helyzetre rugalmasan reagáltunk. 
És szilárd, mert elhatározásunkat, hogy szülőföldünkön magyarként akarunk élni és érvényesülni nem ingathatta és nem ingathatja meg semmi sem. 
Ha nem így lett volna és nem így lenne, akkor most nem készülhetnénk arra, hogy a jövő év márciusában méltóképpen emlékezzünk majd meg Szövetségünk 70. évfordulójáról.

Szent II. János Pál szavaival élve: „Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.“

S azt már én teszem hozzá, hogy érzésem szerint ezek a gondolatok jellemzik a Csemadok-tagokat, mert a csemadok-munkát csak végtelen szeretettel, alázattal és hangyaszorgalommal lehet végezni.

A díjazottak nevében mondok köszönetet a díj alapítójának és mondok köszönetet azoknak, akik bennünket érdemesnek találtak arra, hogy ma itt állhattunk és a díjat, amely nem csak a miénk, átvehettük.

Köszönöm, hogy meghallgattak.


Rólam...
Wikipédián ezen webcímen vagyok megtalálható
https://hu.wikipedia.org/wiki/Dr._Gubcsi_Lajos
Köszönöm mindenki figyelmét most és mindörökké
(a fotó olyan régi első gyermekemmel, Anikóval, valamikor 1973-ból, hogy keveredik benne a Beatles- és Rolling Stones-hatás - pedig én az előző mellett döntöttem)
Gyermekemet pedig láthatóan a nemrégen hozott törvény már akkor is, előre kötelezte arra, hogy gondoskodjon szülőjéről.)

Fel, fel, Üdv, Felvidék!
Közeledünk a nagy gálához: okt. 4-n Galántán tartjuk A Magyar Művészetért 41. gáláját, amelyen 18 Ex Libris Díjat adományozunk - külön köszönetem Mézes Rudolfnak a profi előkészítésért: Az alábbiaknak nyújtjuk át:

Baranyay Alajos, Zsigárd
Borsányi Gyula, Pered
Botka Ferenc, Vágsellye
Hrbácsek-Noszek Magdolna, Nagymácséd
Hrubík Béla, Ipolynyék
Jégh Izabella, Pozsonypüspöki
Stirber Lajos, Komárom
Takács Zsuzsanna, Gúta
Török Alfréd, Léva
Vígh Sándor, Diószeg

Csemadok Deáki Alapszervezete
Csemadok Felsőszeli Alapszervezete
Csemadok Galántai Alapszervezete
Csemadok Nagyfödémesi Alapszervezete
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
Csemadok Szenci Alapszervezete
Csemadok Vízkeleti Alapszervezete
Terra Hírújság

Az ünnepség második részében mutatják be Csáky Pá Hit és hűség című színművét.


Hogy szép legyen a reggel: elképesztő zene és zenészek. S megemlítem, hogy Salamon Bajának Ex Libris Díjunkat, Balogh Kálmánnak Kodály-emlékdíjunkat adományoztuk a későbbi években

 https://www.facebook.com/kalmanbalogh/videos/2383682141649016/UzpfSTYzNDYxNzI2OTk3ODg5NToxOTIwMjAzMjQxNDIwMjg1/


HIHETETLEN! AHOL MI MAGYAROK VAGYUNK MAGA A VILÁGCSÚCS(ok halmaza)!
Mónus József csaknem 9ö0 méterre lőtte a nyílvesszőt.
Világcsúcsot döntött felesége is
És fia is,László
És tanítványa is, Prokaj Kiara
Laci és Kiara most júniusban vette át Ex Libris Díjunkat, Farkas pedig (Mónus József, A Mester) 2015-ben (ld yuutube-tudósításunkat - 
Mónus József portré
https://www.youtube.com/watch?v=4UZ-WEmbpMg&t=190s
A tudósítás a mostani csúcsokról: https://index.hu/…/…/09/04/monus_jozsef_uj_ijasz_vilagcsucs/

Mindent, de mindent egybevetve - ez a lényeg.

Őszintén szólva nem is tudom, ki ő a sok közül, de az enyém...