Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Gubcsi Lajos Ex Libris Díja - a díjazottak bővített, aktuális névsora

Gubcsi Lajos Ex Libris Díja 2009-2038

Magyarország, Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Őrvidék és a nagyvilág magyarjainak

 

3D Past.com alkotó stáb

72. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat - Ausztria

Ábrám Zoltán professzor

Ádám Zita

Ady Endre Líceum - Nagyvárad

Ághegy-Liget Baráti Társaság, Svédország

Alföldi Nyomda, Debrecen

Ambrus Ágnes

Amerikai Magyar Társaság – Cleveland

Antal Imre és Ágnes

Apa Vilmos

Áprily Lajos Általános Iskola

Aradi Alma Mater Alapítványnak

Arany János Gimnázium – Nagyszalonta

Aranyossy Szabolcs

Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziun

Ars Renata együttes - Virágh László

B. Kovács István

Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium

Bakó Pál

Balassa Zoltán

Balázs Áron

Balázs F. Attila

Balázs József

Balázsné Sziráki Ágnes

Bálint Péter

Balogh Miklós

Bánffyhunyad református temploma

Banner Zoltán

Barabási Albert-László

Bartha Julianna-Habakuk Bábegyüttes

Bástya Egyesület és Szórványkollégium Vice

Bayer József 

Bede-Fazekas Zsolt - Független Magyar Rádió

Beder Tibor és a Lármafa-találkozók

Belcanto Egyesület

Bencze Mihály

Benkő Emőke

Benkő László

Berki Krisztián

Bernády Alapítvány

Bíró László

Bocsárszky Attila

Bodor Péter Egyesület

Bodza Klára

Bodzsár Gyula

Bogár László

Bogdán József

Boráros Imre

Boros Csaba

Borsos Gábor

Borsos Géza

Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány

Botlik József

Böjte Lídia-Kemény János Művelődési Egyesület

Brassói Áprily Lajos Főgimnázium

Brogyányi Mihály

Bukaresti Tv Magyar Adások Szerkesztősége

Burg Castellum öröksége

Busa Viktor – posztumusz díj

Civilek Háromszékért Szövetség

Constantinum Gimnázium

Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes

Corvinus Library – Magyaródy Szabolcs

Credo együttes, Ungvár

Csaba László

Csallóközi hagyományőrzők

Csányi Sándor Alapítvány

Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége

Csépe László

Cserháti Ferenc centuriai c. püspök

Csíki Hajnal

Csíkszeredai könyvtár

Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium

Csíkszeredai Régizene Fesztivál

Csoóri Sándor ifjú

Csúcs Mária

Csúsz László

Csutorás Tábor

Csűrszínház-Mikháza

Dálnok – Dózsa népe

Damó Gyula, Kisborsnyó

Dániel Erzsébet

Dancs Rózsa

Debreceni Canto Armonico énekegyüttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dávid Júlia

Demján Sándor Alapítvány

Dévai Nagy Kamilla

Dinnyés József

Domokos Pál Péter citera együttes

Domokos Pál Péter Női Dalegylet

Dormán László

Draskóczy Lídia

Duna Tv TÉRkép műsor

Durku Csilla Mária

Ekler Dezső

Endrei Judit

Eötvös Kollégium

Erdélyi Gyopár szerkesztősége

Erdélyi Kárpát-Egyesület

Erdélyi Magyar Ifjak - Háromszék

Erdélyi Magyar Ifjak - Kézdivásárhely

Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület

Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete-Kilyén Ilka

Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Beszterce-Naszód megyei szervezete-Plesch Katalin

Eszéki Magyar Tanszék

Európa Jövőjéért Egyesület

Ezer Székely Leány Napja

Farkas András zenész

Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola

Fekete Föld népzenekar

Fibi Sándor

Figura Színház

Forrás Galéria

Fölszállott a páva c. tévésorozat

Fricska táncegyüttes

Fujkin István

Gerle János

Görföl Jenő

Gubcsi Attila

Gudor Botond

Gútai Magyar Tannyelvű Iskola

Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ

Gyergyószentmiklós – az 1944-es vérengzés emlékére

Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár

Gyomai Kner Nyomda

Györfi Sándor

Győrffy-Villám András

Gyűjtemények Háza Kézdivásárhely

Hajnal Mihály

Hangody László professzor

Háromszék Szerkesztősége

Háromszéki Közösségi Alapítvány

Haszmann Pál Múzeum

Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom-Kézdivásárhely

Hazajáró c. tévésorozat a Dunán

Házy Bakó Eszter

Hecht Anna

Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.

Hermann Róbert

HÍD Szebeni Magyarok Egyesülete

Hideg Anna

Hoppál Mihály

Horváth Ferenc – www.erdely-szep.hu

Horváth György hagyományőrző

Horváth János Iskolacsoport – Margitta

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Sárospatak

II. Rákóczi Ferenc Középiskola, Munkács

II. Rákóczi Ferenc Tanárképző Főiskola, Beregszász

Incze Gergely Katalin

Ipolysági Szondy György Gimnázium

Jékely Endréné

Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület - Révkomárom

József Attila Ifjúsági Klub, Pozsony

Juhász Gyula Általános Iskola – Nagyvárad

Kádár Márton Általános Iskola Mezőpanit

KAFEDIK, Kazinczy Ferenc Diák Kör Brünn

Kanalas Zsófia

Kántortanítóképző Főiskola Marosvásárhely

Karcagi Művelődési Központ

Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet

Kárpátaljai Református Egyházkerület

Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kormányzóság

Keresztes Nagy Árpád

Kerkay Béláné Maczky Emese

KESKENYÚTON Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány

Kézdivásárhelyi Városi Könyvtár

Kézdivásárhelyi Református Kollégium

Kicsi Hang együttes

Király Károly

Királyhágómelléki Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

Kiskun Múzeum

Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Könyvtár

Kiss László

Kiss-Rigó László

Kisújszállási Szabad Lovagok Rendje

Kobzos Kiss Tamás

Kocsis István

Kodály táncegyüttes Toronto

Kodály Zoltán Alapiskola Dunaszerdahely

Kolár Péter

Kolozsvári Református Kollégium

Kolumbán Gábor

Koncz Andrea

Kopecsni Gábor

Korond népművészete

Kossuth Magdolna

Kovács Éva

Kovács Géza, Sepsiszentgyörgy

Kovács Magda

Kovács Sándor

Kovrig Magdolna

Kozsik Ildikó és Kozsik József

Köllő Miklós Általános Iskola, Gyergyócsomafalva

Könyv István

Kő Pál

Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad

Kővirág együttes – László József

Kristály Lajos

Krónikás Zenede

Kubinyi Anna

Kun Világtalálkozó - Kunszentmiklós

Kurultaj

László Ottó

Lázár Vilmos és a Nemzeti Lovas Szövetség

Lendvai Tibor

Likerecz Gyöngyi

Liszt Ferenc Kórus – Bécs

Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

Lovas István

Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége

Magyar Festészet Napja - Bráda Tibor

Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság

Magyar  Koronaőrök Egyesülete

Magyar Patrióták Közössége

Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinat

Magyar Segélyegylet – Sao Paolo

Magyar Tannyelvű Főiskola, Szabadka

Magyar Televízió – Magyarország története c. sorozata

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára

Magyar Zoltán etnográfus

Makovecz Imre

Márai Sándor Gimnázium

Margittai Gábor 

Marjay Gyula

Maros megyei EMKE

Maros Megyei Múzeum

Maros Művészegyüttes

Marossárpatak – Mátyás-huszárok

Marosvásárhely magyarjainak 1990. fekete márciusa emlékére

Marosvásárhelyi Református Kollégium

Márton András

Martonyi János

Martosi Szabadegyetem

Máthé Kriszta

Matuska Márton

Meister Évi

Meszlényi János

Mézes Rudolf

Molnár Attila

Mónus József

Murányi Sándor Olivér

Muravidéki Nótázók népdalkör – Lendva

Muzsikás együttes

Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület

Nádorfi Lajos

Nagy Béla református főgondnok, Beregszász

Nagy Endre

Nagy Gábor – Kiskundorozsma

Nagy György kézműves

Nagy János szobrász, Felvidék

Nagy József grafikus, Felvidék

Nagy László kézilabdázó

Nagy Mózes Elméleti Líceum

Nagy Sándor

Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium

Nyisztor Ilona

Nyitrai Egyetem Magyar Kara

Országos Széchényi Könyvtár

Ökrös Csaba

Ötvös Nagy Ferenc

Parragh László

Partiumi Református Egyetem

Pataki János

Pazmaneum Polgári Társulás

Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület - Tiszakálmánfalva

Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület - Pancsova

Petrick Szilárd

Petrovits István

Píri Lajos

Pogány Erzsébet

Polgárok Háza

Pólos Árpád

Pozsonyi Magyar Casino

Prágai Tükör

Pro Natura Szentgotthárd – Pronas

Pucskó Zsolt

Ráduly János

Raffay Ernő

Reménység Háza – Brassó

Rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium

Ritiu Ion

Role együttes

Romániai Magyar Pedagógus Szövetség

Rozsnyó – CSEMADOK

Rozsnyói Meseszínház és Badin Ádám

Salamon Beáta

Salamon Ernő Gimnázium

Sántha Attila

Sapientia Egyetem – Csíkszereda

Sapientia Egyetem – Marosvásárhely

Sárospataki 8kor Színház

Sárospataki Református Nagykönyvtár

Savanya István

Schramek Géza

Sebestyén Péter

Segesvári Gaudeamus Alapítvány

Selye János Egyetem

Selye János Gimnázium – Révkomárom

Sepsiszentgyörgyi könyvtár

Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium

Sepsiszéki Nagy Balázs és családja

Sidi Péter

Smaranda Enache

Sólyom László

Stalter György

Sütő András Baráti Egyesület

Sütő család-Vargyas

Sütő Levente

Szabadkai Városi Könyvtár

Szabó Enikő

Szacsvay Imre I-VIII osztályos Általános Iskola - Nagyvárad

Szakály Sándor

Szakkay József Szakközépiskola, Kassa

Szalóczy Pál

Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum

Szárazajta – az 1944-es vérengzés áldozatai emlékére

Szatmári Református Gimnázium, Szatmárnémeti

Széchenyi István Alapiskola - Felsőszeli

Szegedi Tudományegyetem

Székely Emese

Székely Mikó Kollégium

Székelyföldi Stúdió

Székely Idő Szerkesztősége

Székely Pál-Cserhalom Művelődési Egyesület

Székelyudvarhelyi könyvtár

Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház

Szentegyházi Huszárok

Szent László Római Katolikus Gimnázium – Nagyvárad

Szentandrássy István

Szerémség Magyar Művelődési Egyesület

Szigligeti Színház

Szilágyi Áron

Szilágyiné Fodor Zsuzsanna Dr.

Szima Csaba

Szivárvány Szórványiskola és Kollégium Magyarfülpös

Szlovákiai Bencés Rend - Révkomárom

Szolnoki Művésztelep

Szórádi Sándor

Szőcs Gyula Dr.

Szörényi László

Szvorák Zsuzsa

Tamás Aladárné

Tamási Áron Alkotóház, Farkaslaka

Tamási Áron Gimnázium, Székelyudvarhely

Tankó Fülöp Gyugyu

Tar Károly

Tarjányi József

Tárogatós Világtalálkozó

Teleki Téka

Szivárvány Szórványiskola és Kollégium, Magyarfülpös

Téka Közművelődési Alapítvány, Szamosújvár

Tímár Sára

Tóásó Edit

Tóásó Előd

Tokaj városa

Tokos zenekar

Tordai Petőfi Társaság

Tóth Zoltán József

Tőkés László

Török Tilla

Ughy István

Újváry László

Újvidéki Magyar Tanszék

Ungvári Egyetem Magyar Kara

Vadárvácska Nemzetközi Művésztelep

Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség

Vámbéry Ármin Magyar Tannyelvű Gimnázium

Varga Bótos Anna

Városi Művelődési Központ - Dunaszerdahely

Vas Ottó

Vaski Gábor

Vaszi Levente

Végh Alpár Sándor

Veres István

Vetró Bodoni András

VIII. Maros Népzene- és Néptánctalálkozó 2013

Vincze László

Vizy E. Szilveszter

Wonke Rezső

Zádori Mária

Zentai Művésztelep 60 éve

Zilahi Református Wesselényi Kollégium

Zombori Magyar Polgári Kaszinó 150 éve

Zorkóczy Zenóbia

További hírek

Két kutya megy az úton az erdő szélén. Ugatnak.
Illetve csak az egyik. A másik nyerít.
Az egyik sántít.
A másik vidáman nyargalászik.
Az egyiknek tüske van a talpában.
A másiknak nincs.

Na, ebből se lesz semmi. Abbahagyom. Kérem a támogatást átutalni a .. számlámra
Aláírás "Mai magyar belterjes irodalom"



Amikor még nem voltak nők…

Félegyházi emlék, mert esik most

A kályhánkban bágyadtan pislákolt a tűz
A város széle szélben hideg volt a télben
S ha a sors velem csodás tréfát nem űz
Elkoptam volna a lusta, alföldi messzeségben

A sütőben tököt perzselt a kukoricacsutka
Toporogtunk körülötte vágyakkal teli szájjal
Tetején hajában párolgott a krumpli édes szaga
Az ebéd most vacsora s fordítva, nevetett nagymama

Sárban szügyig lovak hozták ki a kenyeres kocsit
S papucsban rohantunk a távoli kútra két kanna vízért
megfagyva, de sietni kellett, enni-inni ma is egy kicsit
A jég az úr télen Félegyházán, a fázás máig kísért

Ettünk, faltunk, hol zajosan, hol csöndesen, megosztva
minden falatot hárman, miket a szülők s a nagyik hagytak ránk
megfosztva magukat minden édes porciótól, egy része holnapra
"Mert másnap is nap lesz, ne falj fel mindent", ez lett a miatyánk

A város nagy volt és hatalmas a legszélső utcák végén
Ünnepnek számított a központ s ékessége, a könyvtár
A fő utca, hova ha fagyiért mehettünk mamuka pénzén
havonta egyszer, forró nyáron, szebb volt az álomnál

De semmi sem számított. Csábított a suli, a gimi és a tanár
dicsérete, a táskák háton hordott kincse, a jó kis lecke
S valahol érthetetlen szavakat suttogott a jövő: Megvár
és én vele belebeszélgettem a párnámba minden este.

Lányaink, asszonyaink...!

Pénteken volt 465 éve, azaz 1552. szeptember 15-én záródott be a teljes török ostromgyűrű Eger vára körül.

Az egri asszonyok legendává lett hősiességét a híres 16. századi német történetíró, Hieronymus Ortelius ekként örökítette meg:

„Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel és szurokkal rohannak a falakra, az ellenségben nagy kárt tesznek, s nem is emberek ők, hanem dühös oroszlánok módjára viselkednek. Többek között egy asszony a leányával együtt ott volt a bástyán harcoló férje mellett. Amikor a férfi puskagolyótól eltalálva holtan összerogyott, nem temette el az asszony addig, amíg bosszút nem állt érte. Felkapta férje kardját és pajzsát, rövidesen három törököt levágott... Egy másik asszony követ vitt a fején, hogy az ellenségre dobja, de fejét szétlőtték. Ekkor a leánya kapta fel az édesanyja vérétől pirosló követ és a mélybe zúdította. Két török halt szörnyen, másik kettő pedig megsebesült."
Nándorfehérvár 1456-os ostroma óta nem született ekkora magyar diadal a török felett. Eger hős védői meghiúsították Szulejmán tervét, és fél évszázadra elvették a törökök kedvét attól, hogy újabb hadjáratot indítsanak Magyarország ellen. 
(idézve az origo.hu-ból)

Lányaink, asszonyaink...!

Pénteken volt 465 éve, azaz 1552. szeptember 15-én záródott be a teljes török ostromgyűrű Eger vára körül.

Az egri asszonyok legendává lett hősiességét a híres 16. századi német történetíró, Hieronymus Ortelius ekként örökítette meg:

„Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel és szurokkal rohannak a falakra, az ellenségben nagy kárt tesznek, s nem is emberek ők, hanem dühös oroszlánok módjára viselkednek. Többek között egy asszony a leányával együtt ott volt a bástyán harcoló férje mellett. Amikor a férfi puskagolyótól eltalálva holtan összerogyott, nem temette el az asszony addig, amíg bosszút nem állt érte. Felkapta férje kardját és pajzsát, rövidesen három törököt levágott... Egy másik asszony követ vitt a fején, hogy az ellenségre dobja, de fejét szétlőtték. Ekkor a leánya kapta fel az édesanyja vérétől pirosló követ és a mélybe zúdította. Két török halt szörnyen, másik kettő pedig megsebesült."
Nándorfehérvár 1456-os ostroma óta nem született ekkora magyar diadal a török felett. Eger hős védői meghiúsították Szulejmán tervét, és fél évszázadra elvették a törökök kedvét attól, hogy újabb hadjáratot indítsanak Magyarország ellen. 
(idézve az origo.hu-ból)





Ma tudtam meg, hogy mások mellett idén Szilágyi Istvánt is Prima-díjra jelölték. Köszöntjük őt, mint a mi Magyar Művészetért Díjunk tulajdonosát is. Idézem a híres kolozsvári író életrajzát.
Szilágyi István (1938–)

1938. október 10-én született Kolozsváron. Édesapja Szilágyi István tímármester, édesanyja Zemáncsek Margit. A család 1940 őszén visszatelepedett ősi lakhelyére, a szilágysági Zilahra. Ez a Meszes-alji kisváros volt gyermekkora színhelye. Apját 1942 tavaszán behívták katonának, majd szeptemberben egységét kivezényelték a Donhoz, ahol Szilágyi őrvezető az 1943. januári frontszakadást követően elpusztult. Az apa elvesztése súlyos megpróbáltatásokba sodorta a családot.

Iskoláit a zilahi Wesselényi kollégiumban kezdte, ahonnan 1952 őszén egy teherautó rakterén érkezett vissza Kolozsvárra. Beiratkozott a Vasúti Gépipari Középiskolába, mert az biztosabb megélhetést ígért. Harmadéves volt, mikor a magas színvonalú képzést biztosító iskola az akkor gyakori átszervezések következtében egyik napról a másikra megszűnt. A nagyváradi körfűtőház szerelőműhelyébe került, majd Váradról áthelyezték a szatmári fűtőházba. A Kölcsey Gimnázium esti tagozatán érettségi diplomát szerzett.

A hivatást kereső fiatalember sorscsapásként élte meg, hogy szemgyengeség miatt nem lehetett mozdonyvezető. 1958 őszén sikeresen felvételizett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem jogi karára. Miközben a szocialista jog felsőbbrendűségéről szólt az egyetemi előadás, négyszáz kilométerrel odébb kivégezték Nagy Imrét, Kolozsváron pedig folytak a harmadik Bolyai-per vádlottjainak kihallgatásai. Bár 1963 nyarán megszerezte a jogászdiplomát, az ügyészi kinevezést nem fogadta el, és soha nem vállalt olyan állást, amelynek betöltéséhez jogi végzettségre lett volna szüksége.

Időközben novellákat, karcolatokat közölt a Kolozsváron megjelenő irodalmi folyóiratban, az Utunkban. 1960-ban megnyerte a folyóirat novella-pályázatának első díját az Ahol nem történik semmi című írásával.

1963-tól az Utunk belső munkatársa. A következő évben (1964) a Forrás-sorozatban megjelent első novelláskötete, Sorskovács címmel. A kor proletkultos, sablonos munkásábrázolásával szemben a kötet novelláinak friss életanyaga, érzelmi telítettsége s az élőbeszéd megjelenítő ereje újszerűen hatott. Ezekben és a következő kötetek novelláiban a lét határait feszegető küzdelem rendszerint valós helyzetekre épül.

Második novelláskötetét (Ezen a csillagon, 1966) nagyobb lélegzetű írásmű követte, az Üllő, dobszó, harang című regény (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969). Ezután jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában a Jámbor vadak című novelláskötet (1971), majd ugyanitt készült el 1975-ben a Kő hull apadó kútba című regény első kiadása, amelyet két további kiadás követett. A regény Magyarországon öt kiadást ért meg, és időközben megjelent németül, románul, szlovákul, lengyelül és oroszul. Mindmáig Szilágyi István legnépszerűbb, legolvasottabb műve.

A nyolcvanas években az Utunk Évkönyv-sorozatában közölte Szilágyi memorialisztikus esszéit. Ezekben az években, a diktatúra szorításában írta abszurd látomását az elembertelenedő világról. Az Agancsbozót című regény megjelenését a korabeli cenzúra nem engedélyezte. A könyv 1990 nyarán jelenhetett meg, a Kriterion Tiltott könyvek szabadon sorozatában.

2001-ben a Magvető Kiadónál jelent meg nagylélegzetű történelmi regénye, a Hollóidő. A monumentális alkotás a magyar múlt négy és fél évszázaddal ezelőtti, máig üzenetes jelenét kelti életre. Márkus Béla elemző tanulmánya szerint a „képzelet, létezés és az emberi élet titkait fürkésző” mű: „a képzelet kivirágzása kánoni kopárság ellen”. 2009-ben, hetvenedik születésnapjára a Magvető kiadta Bolygó tüzek című novelláskötetét, mely negyven év rövidpróza-terméséből hoz válogatást.

Időközben, 1968-tól Szilágyi az Utunk helyettes vezetője, majd az 1989-es rendszerváltozást követően a lap örökébe lépő Helikon főszerkesztője.

1990-ben József Attila-díjjal jutalmazták. Ettől az évtől kezdődően tagja a Magyar Írószövetségnek, majd 2002-től a Magyar Művészeti Akadémiának.

2001. március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki.

2010. szeptember 16-án választották a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává.

Gubcsi Lajos fényképe.

A Magyar Művészetért 30 éve

KRISZTUSI KORBAN
Idén 30 éves A Magyar Művészetért Díjrendszer. Ha tehetem, átfogó albumban emlékezem majd rá, róla. Ízelítőül az Előszóból, ami látszólag valami teljesen másról szól. Vagy nem.

"-Látod azt a bekerített kertet? – kérdezte Bugac környéki biokertész barátom. Nem láttam semmit. Néztem értetlenül. Kerítést csak-csak kivettem valahogyan, akácfa ágakból összedrótozott fajtát, ilyen az a tanyákon mindenütt évszázadok óta. De kertet?
-Az ott – mutatott még egyszer ugyanarra. Amit láttam, annak a kerthez semmi köze nem volt. Kiszáradt, agyontaposott, gidres-gödrös, homokos-agyagos hepehupa, porzott, taszított.
–Azt, azt – nevetett Imre. -Na jó, most nem kert. Állatok tapossák évek óta. Disznók, tehenek, juhok, kecskék, lovak. De kert volt egyszer. Zöldellt, virított. Pázsitfű tetszelgett a sorok között.
A látottak alapján én azt is el tudtam volna képzelni, hogy tankok dübörögtek rajta, traktorok dúlták fel, és átment rajta Közép-Európa minden vaddisznója. Imrével siettünk valahova.
-Azért csak gyere vissza jövő nyáron.
Így is lett. Imre megmutatta a kertet. Varázslatos volt. Üde, tiszta, hatalmas tüdőjével lehelte ki a széndioxidból kivarázsolt oxigént. Szinte egybefüggő pázsittá vált az egész, most már tényleg kert volt. Állatnak nyoma se.
-Ugye nem hiszel a szemednek?
-Ilyen gazdag ember az új gazda? Egyik évről a másikra új pázsitot telepített? És még gondozni is van ideje, pénze?
-Hozzá se nyúlt senki azóta, nincs új gazda, ugyanazé a tanya.
-Hát akkor?
-Elmondom. Lehet, hogy nem hiszed, csóválod a fejedet. De a növény emlékszik. A föld szintén. S mindketten együtt emlékeznek arra, hogy egykor, nem is olyan régen, az állattartás előtt ők ketten itt kéz a kézben jártak. Aztán eltiporták, agyontaposták őket az állatok. Tűrték szótlanul. A növény el is tűnt, elbújt szégyenében a föld alá, mintha nem is lenne. Aztán kitelepítették innen az állatokat tavaly ősz elején. És mivel emlékezett a föld is, a növény is, ismét megfogták, összefogták egymás kezét. És most láthatod, milyen az élet. Újra kezd mindent, ha szeret. Mármint ha élni szeret. A föld és a fű megfogta egymás kezét és leküzdött minden akadályt. Senki, semmi nem kellett hozzá. Csak ami van. A Nap, az eső és az örökkévalóság. Ezt mi emberek még nem tudjuk.

A könyv címe: Gubcsi Lajos: Krisztusi korban - A Magyar Művészetért 30 éve, megjelenés 2018

Képtalálat a következőre: „rét”


A Publimont egy reklámcég. Óriásplakátokat ragasztgatnak bérelt vagy talán saját felületekre is.

Simicska Lajos cége. Nem csak szócsöve, hanem a szava és a puskacsöve is egyben.

Éppen 7 éve történt.

2010-ben a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs cégének, a Zrínyi Kft-nek voltam azokban a napokban kinevezett igazgatója.

Simicskára hivatkozva megjelent ott a Publimont nevű cég két új vezetője, és - finoman, úri sejtetésekkel - Simicskára utalva előnyöket kértek a cégüknek, olcsó árakat, a szerződés megkerülését, hiszen nálunk, a mi óriásplakát helyeinkre is ragasztottak. A kedvezmény nyújtását elutasítottam. Arcukon világosan látszott,, hogy nem hagyják annyiban, az uruk nem akárki, Magyarország akkori kettes számú hatalma, a rettenthetetlen és rettegett Simicska Lajos.

Később igazuk lett, Simicska és újságíró bandái - s velük együtt más média-bandák - folyamatos, a kinyírásomat megcélzó támadások özönét indították ellenem, élükön az index-szel, a Magyar Nemzettel, a Népszabadsággal - érdekes társaság, nem? - és persze Simicska rádiójával, tévéjével, később a teljes közszolgálati médiumrendszerrel. 15 hónapos kemény küzdelemben győztek, ki is vágattak onnan az akkori, nekik engedelmes honvédelmi miniszterrel. Simicska tényleg No. 2 volt. Vele akarok én ujjat húzni? Vaze, neked - nekem - annyi! Hogy mennyi? Mi mennyi? Mi annyi?

Simicska most tovább tévelyeg. A Publimont persze az övé, és ragasztgatják a G-nap óta, hogy Orbán Viktornak és kormányának - bandájának - hova kellene eltűnnie. Most a Publimont-póráz ezt követeli meg tőlük és persze lapjaiktól, tévéjüktől. Az igazság kutyusai.

Micsoda szennyes 7 év ez így nekik? Vaú, vaú. Simicska már nem harap, csak a vaú, az maradt. Simicska-Publimont és más bandák? Ezért nyírtatok ki mindenkit, aki az utatokba került? Sekély e kéj. Milyen lefelé tartva? Szédülés?