Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Krisztusi korban
A Magyar Művészetért 30 éve

KRISZTUSI KORBAN
Idén 30 éves A Magyar Művészetért Díjrendszer. Ha tehetem, átfogó albumban emlékezem majd rá, róla. Ízelítőül az Előszóból, ami látszólag valami teljesen másról szól. Vagy nem.

"-Látod azt a bekerített kertet? – kérdezte Bugac környéki biokertész barátom. Nem láttam semmit. Néztem értetlenül. Kerítést csak-csak kivettem valahogyan, akácfa ágakból összedrótozott fajtát, ilyen az a tanyákon mindenütt évszázadok óta. De kertet?
-Az ott – mutatott még egyszer ugyanarra. Amit láttam, annak a kerthez semmi köze nem volt. Kiszáradt, agyontaposott, gidres-gödrös, homokos-agyagos hepehupa, porzott, taszított.
–Azt, azt – nevetett Imre. -Na jó, most nem kert. Állatok tapossák évek óta. Disznók, tehenek, juhok, kecskék, lovak. De kert volt egyszer. Zöldellt, virított. Pázsitfű tetszelgett a sorok között.
A látottak alapján én azt is el tudtam volna képzelni, hogy tankok dübörögtek rajta, traktorok dúlták fel, és átment rajta Közép-Európa minden vaddisznója. Imrével siettünk valahova.
-Azért csak gyere vissza jövő nyáron.
Így is lett. Imre megmutatta a kertet. Varázslatos volt. Üde, tiszta, hatalmas tüdőjével lehelte ki a széndioxidból kivarázsolt oxigént. Szinte egybefüggő pázsittá vált az egész, most már tényleg kert volt. Állatnak nyoma se.
-Ugye nem hiszel a szemednek?
-Ilyen gazdag ember az új gazda? Egyik évről a másikra új pázsitot telepített? És még gondozni is van ideje, pénze?
-Hozzá se nyúlt senki azóta, nincs új gazda, ugyanazé a tanya.
-Hát akkor?
-Elmondom. Lehet, hogy nem hiszed, csóválod a fejedet. De a növény emlékszik. A föld szintén. S mindketten együtt emlékeznek arra, hogy egykor, nem is olyan régen, az állattartás előtt ők ketten itt kéz a kézben jártak. Aztán eltiporták, agyontaposták őket az állatok. Tűrték szótlanul. A növény el is tűnt, elbújt szégyenében a föld alá, mintha nem is lenne. Aztán kitelepítették innen az állatokat tavaly ősz elején. És mivel emlékezett a föld is, a növény is, ismét megfogták, összefogták egymás kezét. És most láthatod, milyen az élet. Újra kezd mindent, ha szeret. Mármint ha élni szeret. A föld és a fű megfogta egymás kezét és leküzdött minden akadályt. Senki, semmi nem kellett hozzá. Csak ami van. A Nap, az eső és az örökkévalóság. Ezt mi emberek még nem tudjuk.

A könyv címe: Gubcsi Lajos: Krisztusi korban - A Magyar Művészetért 30 éve, megjelenés 2018

Képtalálat a következőre: „rét”

További hírek
Tudom, hogy későn szólok, de megteszem...
Soha nem tartottam szerencsésnek és helyesnek - sőt: szerencsétlennek és helytelennek tartottam, tartom ma is - a "szórvány" szó használatát azokra a magyar közösségekre, csoportokra, vidékekre, amelyek egykori és mai szülőföldjükön aránytalan mértékű kisebbségbe kerültek, és ilyen a kisebbségi sorsuk, helyzetük is: igazságtalan és aránytalan, méltatlan.

A "szórvány" szó azonban rossz kicsengésű, bántó hallani a benne rejlő pejoratív értelmet. Degradáló, még ha nem is ez a szándék.

Azért szólok későn talán, mert mindenütt ezt a fogalmat terjesztik, akik kitalálták és használják.

Gondolkodniuk kellene és változtatni - és nem hivatali szobákban, fotelekben kitalálva, hanem az ügy súlyának megfelelően a lehető legszélesebb értelemben vett értelmi és hangulati összehangolással helyesen definiálni azok életét, sorsát, helyzetét, akiket érint. Leginkább nem használnék semmilyen megkülönböztető jelzőt!!! Magyarok. Mint bárki más.

Gubcsi Lajos fényképe.



"A szabadság romániai nacionalista értelmezése szerint azt jelenti, hogy a kisebbség jogait sorozatosan lehet sérteni a demokrácia égisze alatt." - jellemzi a román hatalmaskodókat...
"A politikusok egykor esküt tettek az önrendelkezés mellett, de nem tettek érte semmit."
"Ne altatódalt fújjanak, hanem ébresztőt."

Kemény kritikát fogalmazott meg Czirják Árpád pápai prelátus a történelmi magyar egyházak és különösen a római katolikus egyház tevékenysége kapcsán. Többet kellene tenniük a magyarság megmaradásának érdekében – hangzott el a Gyergyócsomafalván megtartott 8. Székely Fórumon. Komoly bírálatot kaptak az erdélyi magyar politikai szervezetek is.

"(a papnak) nem kell kivonulnia a közéletből. Az értelmiség nagy számban elvándorolt, hiányoznak azok, akik a nép nehéz sorsát világgá tudnák kiáltani. Ki kell lépni a megszentelt környezetből, szolidaritást kell vállalni a fogyatkozó közösséggel, vállalni kell a nemzetébresztő programot – szól Czirják Árpád üzenete.

http://itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=22527

Van még valaki, akit zavar (dühít, kiábrándít, elkeserít stb.) a vereség Luxemburgtól?! Mert ha igen, az bizony beteges álmodozó és nem realista.
Van rosszabb. Hallottam, hogy a Vatikán csapata is készül a magyarok ellen. Győzni akarnak, tutti tipp. Így szeretnék kiküszöbölni egyéb presztízsveszteségeiket.Túlkorosak, de az nem számít, a fő, hogy biztosra mehessenek, és ez ellenünk garantált. A Vatikán nyilaitól ments meg Uram minket, ha kapura lőnek...

 


Gagyi Janik, Gagyi Macik és a többiek Fülig Jimmy naplójából

Ha valamihez, ehhez nem kell kommentár. Egy nagyon sokszoros miniszter Balog Zoltán és egy még többszörös állás- és milliárd-halmozó Schmidt Mária így készíttet el és avat fel egy emléktáblát mellékesen Kertész Imre írónak. Ja, egyébként csini és trendi a ruha, a mosoly...
Nézzék ezt a fotót, a környezetét és úgy általában azt, amit mutat. A környezet maga az ember - ezt tudom nekik mondani, és akármilyen minőségemben úgy szégyenlem magamat, hogy pl. e két embert nem nagyon szeretném még egyszer látni a közéletben. Sehogy se szeretném. Vágyam szerint saját alapszakmájukban aprópénzt keresnek szorgos munkával. És egyébként a Kertész Imre Intézetre 1.000.000.000 adtak állami pénzből. Magukat avatják éppen - hogy mivé, én el nem árulom!!!

 Ömlik a könnyem, ezt nem bírom ki...ömlik a röhögéstől, amelyet végtelen fájdalom vezérel, és ömlik a fájdalomtól, amely röhögésbe csap át. Egy idézet és egy fotó a 444.hu-ról, amelyet illik szidni, de az alábbiak eléggé tényszerűnek tűnnek - hhaahhha-sírással. Egy Kertész Imrének most állított tábla az alaptörténet - s már most mondom: a jelek szerint Schmidt Mária intézete (nyilván nem Schmidt Mária) igencsak kiköltekezték magukat az 1.000.000.000 forintból::


"A táblát Schmidt Mária közalapítványa és az általuk alapított Kertész Imre Intézet készítette. Utóbbi létrehozására tavaly év végén adott egymilliárd forintot a kormány."

Gusztus, gesztus. Iti, piti (selypítve):

 


 


MINDEN BARÁTOMNAK, ISMERŐSÖMNEK!
Megjelent legújabb albumom ebben a percben- ezúttal A Magyar Művészetért utóbbi 5 évéről, itt érhető el - díjazottaink az egész Kárpát-medencéből, sőt a távoli nagyvilágból kerültek ki, a magyarok kiválóságai közé tartoznak, erről szól a könyv:

Gubcsi Lajos: Krisztusi korban - Alleglória : 30 éves A Magyar Művészetért Díjrendszer

http://mek.oszk.hu/17400/17494

 

A képen Böjte Csaba - aki e gálán Mátyás király-díjban részesült - felszenteli Hunyadi János szobrát A Magyar Művészetért Szoborkertjében 2014-ben.