Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Szívből is kellene, értelemből is...
November 4.

TUDATVAKSÁG

Nem könnyű szembe nézni a borzalommal, a fájdalommal, a vérrel, az árulással, az üszökkel és a halál borzalmával, sőt: nagyon nehéz, ha rólunk van szó, ha mi vagyunk az áldozat és a hóhér.
1956-ra emlékeze hősiesség, a vakmerő nép, az utcán vonuló bátrak, a diktatúra elleni harc jut eszünkbe, vagyis a győzelem, a szabadság napjai. Az október 23-tól nov. 3-ig tartó időszak. Lelkesítő korszak.
És ma is elcsendesülünk, ha november 4-ének égomlására akarnánk emlékezni, az azt követő napok temérdek áldozatára. Csaknem egybeesik a halottak napjával, szeretteink iránti tiszteletünkkel, lehetne nemzeti gyász mindnyájunk személyes ügyeként, a szívünkben, ugyanúgy, mint Arad a vértanúkkal. Lehetne minden vereségünk mementója és egyben a feloldozás, hiszen ilyen brutális erőfölénnyel néhány nap alatt soha nem gázoltak le bennünket. Trianon, 1944-45 mind véresebb áldozat, mint Mohács, s 1956 a leginkább az: nem katonákat, hanem egyszerű embereket öltek halomra a saját földjükön a kivégző osztagok: szovjet alakulatok. Nem háború volt ez, nem is harc: ez egy nemzet kivégzése volt - azzal a téves célmegjelöléssel, hogy a magyar nemzetet ki lehet végezni.
Az oroszok és a velük együtt érkező más szovjetté tett nemzetek vérben gázolni jöttek. Nem így tanultam annak idején, megmentőknek kellett és kellett volna dicsőítenem őket. Mire megtudtam és felfogtam, mi történt 1956-ban, már elterelték hamis irányba az ismereteimet, meg kellett vívnom a saját belső harcomat önmagammal és a bennem kialakult, 33 éven át erősített képpel. Fel kellett fognom, hogy elárulták saját családjukat, nemzetüket, múltunkat és jövőnket azok, akik - a magyar történelemben példátlan jellemtelenséggel - felajánlották a kötélfonást a hóhéroknak.
November 4. erősebb emléks nagyobb tiszetelet érdemel, mint sok más ünnep. De nem merjük a rangjára emelni, mert önkényt, vért, halált, elviselhetetlen vereséget jelent. Visszavágtak bennünket a gyökereink alá. Onnan pedig nehéz kihajtani. És bárddal vágtak vissza, csonkokat hagyva. Hullottak az embereink a sáncokon, mintha arra születtek volna, hogy tanktöltelék legyenek. És miközben a legnagyobb szeretettel emlékezünk a győzelem reményében harcba szálló forradalmárokra és szabadságharcosokra, a pesti srácokra és a vidéken is gyilkos sortüzek áldozataira, aközben mintha feledhetnénk: minden erőnk ellenére szétszaggattak bennünket - de voltak sokan, akik ettől nem féltek, akik odadobták az életüket értünk.
Nagy szavak: értünk.
Valójában azt sem tudták, kiért. Csak és csupán azért tették, mert mindig vannak bátrak, akik semmit sem latolgatnak, ha meg akarják alázni, ha le akarják igázni, ha tervezetten megsemmisíteni jöttek ide. A szovjeteknek-oroszoknak soha nem bocsájthatjuk meg, amit tettek nov. 4-én. Mindaddig, amíg mi nem gázoljuk vérbe őket Moszkvában a Vörös téren, tartoznak nekünk sok ezer élettel. Eltérően a második világháborútól, nem vesztes fél lettünk egy kilátástalan harcban, hanem állatok által darabokra szaggatott áldozat - ember.
Amikor november 4-re emlékezek, a megvető haragon túl éppen a mi embereink jutnak eszembe. Nem akartak meghalni. Élni szeret mindenki. Halálukat nem ők választották. S nem értünk haltak meg. Magukért. Mert mindnyájan ilyenek voltak: kivételes, pillanat teremtette hősök, akikre nem várt a temetők méltósága és csendje.
Ők voltak a megvert nemzet. Nekünk csak annyi jutott, hogy megpróbáljunk felemelkedni. Mert ha nem tudnánk, az oroszokkal együtt mi is halált osztottunk rájuk - akkor ugyanis tényleg értelmetlen volt kigombolni az ingeket és megvárni a robbanást a testben.
November 4. az egyik legnagyobb ünnepünk, ha nem a legnagyobb. Egyszer az ócska pártoktól függetlenül, az ócska hazugoktól függetlenül, az ócska vásári politikáktól függetlenül fel kellene emelkednünk melléjük. Nem igazán magyar az, aki ebben bármelyik irányból és bármely pózában háttérbe tolja a nemzet egységét - amely nem létezett soha, nem is fog, de amelynek sorsa az, hogy legyenek közösen igaz eszményei, mert különben saját sarában fetreng.
Lehet a vereség is eszmény, ha szeretjük feláldozott hőseinket. Rongyosan, vérbe fagyva, névtelenül, elárulva és cserben hagyva.
Amikor a temetőkre gondolok, nem csupán az enyéimmel beszélgetek. Szólok az övéikhez is: semmi nem pótolhatja elveszítésüket. De olyant tettek, amit mi soha nem mernénk. Halált osztottak magukra ezerszámra, hogy kimentsenek bennünket megalázó vereségeinkből.

További hírek


GYÁRFÁS-ügy. Ejnye már no! ITT tartunk, fijjugg?
Krimiket meghazudtoló hír az alvilágból, ahova minden bizonnyal Gyárfás Tamás is tartozott:
A Farkasréti TEMETŐ egyik síremlékében, tehát mondjuk ki, a sírban találták meg a nyomozók azokat a hangfelvételeket, amelyek a Portik Tamás és Gyárfás Tamás között lezajlott beszélgetéseket rögzítik A felvételek megerősítik a gyanút, hogy Gyárfásnak köze van Fenyő János egykori médiaízé megöletésében.
Vadul a krimi. Ilyent a legjobb szerzők sem tudnak kitalálni.
HOPPÁ bizony, magyar közélet, mint alvilág, illetve alvilág, mint közélet.

A képen a következők lehetnek: 1 személy


TÖMEGSZÁLLÁS, MEGSZÁLLÁS
KÉT HÍR!!!
1. Bent aludt ma éjszaka a tévé-székházban Széll Bernadett és Hadházy Ákos. Ők nem hajléktalanok, de most azok voltak.
2. Ma a saját ágyamban aludtam, szokásos időpontban ébredtem. Én ma sem voltam hajléktalan.

(az ágy nem valóságos személy, de nagyon hasonlít a főszereplőkre, akiket fő vonásait kölcsönözte filmünk)

 

A képen a következők lehetnek: belső tér


Egy gimnázium Félegyházán Móra Ferenc nevét viseli. Móra a város szülötte. Mellesleg én is. 
Van ebben a gimiben 1 Nagy Blanka nevű tanuló. Újabban, illetve elmondása szerint már másfél éve fellép különféle gyűléseken, beszédeket mond. Kecskeméten legutóbb decemberben, januárban pedig Budapesten. Ellenzéki. Ez rendben.
Mivel úgy beszél, ahogyan, a gimi kiadott egy közleményt, amelyben elhatárolódott diákja véleményének stílusától. Puha ez így nagyon, de legyen a gimi dolga. Ők nevelik, ők tudják...
Engem nem köt itt most semmi, még az sem, ami kötne, hogy nőnemű és kb. fiatalkorú, tehát nagyvonalúságot élvezhetne.
Elvileg.
Nem idézem Nagy Blanka szavait Áder Jánosról, a Fideszről, Azért nem idézem, mert ilyen mocskos szájú lányt még nem hallottam, főleg nem köz előtt ordítva. Olyan mocskos a szája, amilyen ő maga. Szó nem válik el a májától. Ezt tudjuk.
Nem az a gond, hogy egy lány szónokol ellenzéki gyűlésen, Ugyanazok ők, ezt látjuk. Köztük vannak. 
De hogy egy ilyen kis mocsok üvöltözhesse bele a világba hányadéka minden kiválasztódását, az azért csak többet érdemelne elutasításban, mind ejnye-bejnye a gimitől. Ők tanítják, nemde...?
Megteszem helyettük, Móra Ferenc neve alatt, lányka, olyan anakronizmus tetszik lenni, amiből világosan következik: az is marad. Tényleg lehet így ellenzéki nagygyűlések fő hangja. Mint a mellét felmutató másik okos lányka Fekete-Győr oldalán, Egyek, tényleg. Egy egy ellen helyett egy meg egy az egy. Nem lesz ebből nagy ellenzék, ennyit elmondhatok, Ahhoz valami más kell, mint a mocskos szájú lányka felböffentett szóváladéka. Meg a ha-ha-ha.
És itt még csak Móra Ferencről beszélek...

 S akik ezt várják tőle, tudniuk kell - ő még aligha tudhatja -, hogy az ilyen megnyilvánulásokkal természetesen a gyalázott kormányzást erősítik. Hajrá!



 Képtalálat a következőre: „nagy vörös nyelv rajzon”

 


Siculicidium - székelyirtás, népirtás Madéfalván 255 éve - osztrák gyilkosok
Magyarirtás Nagyenyeden 170 éve - román gyilkosok osztrák megrendelésre és saját vérgőzben
A bosszú förtelme. Bosszúé?:Milyen bosszúé? Ok semmi nem volt rá. Vérbarmok. Emberbarmok, Állatok,

Képtalálat a következőre: „gyászszalag”


És mit ad Isten? E percben 2000. letöltésnél kedvenc könyvem a nőkről (vagy rólunk?)
Gubcsi Lajos: Leányálom 
http://mek.oszk.hu/12500/12519
(a képen Gubcsi Attila grafikája)

Gubcsi Lajos legújabb könyve
AZ ÉV ELSŐ KÖNYVE (talán)
AZ ELSŐ KÖNYVEM AZ ÉVBEN (és lesz még)
MEGJELENT E PERCEKBEN:
Gubcsi Lajos: A Habsburg-sas karmai, 1519 - A 13 ördögi év című sorozatom 6. kötete

http://mek.oszk.hu/16400/16402

Mi történt Magyarországon ÉPPEN 500 ÉVE - MOHÁCS FELÉ BUKDÁCSOLVA?!
(a képen II. Lajos, a gyerek és az ifjú király)