Kinevették, kigúnyolták őket, leginkább Fekete Gyulát, de mindenki mást, aki egyetértett vele, még Illyés Gyulát is megmosolyogták. Pedig jelezték a drámát: vészesen fogyunk.
A 8. éve regnáló kormány és pártjai most elégedetten hátra dőlhetnek: a dráma itt lesz, ha csak egy pici kis pechünk van, 10 millió alá csökken a magyarországi népesség száma. Most alig haladja meg 20 ezerrel, az elmúlt 4 hónapban már csökkent csaknem ugyanennyivel. Két százalékkal esett a születések száma, s persze, persze, több mint egy százalékkal nőtt a halálozások száma, miközben a házasságkötések száma riasztóan alacsony.
Ha nem kényszerült volna az ottani nyomora miatt Magyarországot választani Erdély és Délvidék többszázezer magyarja, már alulról néznénk a 10 milliót. Ez a gyanús kényszerforrás kimerült, sőt visszájára fordul: mennek "haza", komplikált, bántó értelmet adva annak, hogy hol is van nekik "haza", hol van a haza.
Pusztító erők dúlnak, abcúg! Van-e szentebb, mint a család, a haza, a nemzet alapja, mint a születendő gyermek, a sorsunk maga. S most, még nagyobb erővel, mint eddig, ezt pusztítják. A számok jelzik: sikerül.
A vész haragja sújtson le arra, aki ezt előidézte. Már megkondult, de még csak kong. Gong. |