Kedves Tibor!
Habár alig ismerjük egymást, a pici képekből azért összeállt bennem Rólad egy nagyobb az elmúlt években, van akkora, hogy megkockáztassam az alábbi néhány sort.
Csak bátran! Azért fontos merésznek lenni, hogy az ember ne állandóan önmagát tapogassa, ami nyilván káros.
Átéltem hasonlót 1989-ben, az év egészében, s a záró pillanatban, okt. elején, mikor ott hagytam az MSZMP kongresszust, egyértelmű szakító bejelentéssel, a zajos többség hangulatával szemben, gúnyával a hátamban.
(ld erről Gubcsi Lajos: 4 nap, amely megrengette az országot, megjelent 1989. nov-ben, http://www.mek.oszk.hu/01500/01508)
Tudom tehát nagyjából, mi történik Veled, körülötted.
S így gratulálok. Te biztosan a tükörbe nézhetsz, unokáid nyugodtan viselhetik majd a nevedet.
Ne félj senkitől, Magadtól s a jövődtől se. Azon az úton, ahol most Te jársz, kevesen járnak a pártodban. De ha látnak Téged, ha tudják mindig, hogy Te ott vagy és jársz, s azt, hogy merre mész, hidd el, többen, sokan lesztek. Mert ez az út járható, tiszta, míg a többi nagy része is járható, csak szaros, s még több eleve járhatatlan most az MSZP hivatalosságainál. Röhej, kik ezek most 2009-ben, s azok után, amit összehoztak az országnak és Nektek.
Menj bátran, amerre a szíved visz, az hallgat el utolsó előttiként - az agyunk az utolsó, az még érzékeli a szív leállását is. De az még odébb van.
Ne félj szakítani. Magamról tudom, milyen drámai élet következik utána - de milyen tiszta és szép azután!
Barátsággal Gubcsi Lajos |