Kedves Barátaim!
Azért gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk arról a kollektív áldozatról, amely egyebek mellett a Polgárok Házát is létrehozta. Ezt a házat öt évvel ezelőtt adtuk át valódi tulajdonosainak, vagyis Önöknek, Nektek, barátaim.
A történet azonban jó hét évvel ezelőtt kezdődött.
2002. tavaszán a nemzeti érzelmű polgárok bizakodva várták a választásokat. A koalíciós kormány, amely számos hibája ellenére az élet szinte minden területét előre vitte, emelkedő nemzetet és felemelt fejű magyarok tömegét tudhatta maga mögött.
Minden előjel arra vallott, hogy simán nyerünk.
S aztán jött az első fordulós hideg zuhany.
Az első döbbenetből ocsúdva mintegy varázsütésre sosem látott népmozgalom támadt.
Kiderült, hogy sokan vagyunk, akiknek drágák azok az értékek, amelyeket Orbán Viktor kormánya igyekezett érvényre juttatni. Aztán egy hét múlva az is kiderült, hogy bár sokan vagyunk, de mégse elegen.
A Kossuth téren azonban az angyal átrepült felettünk, és megérintette a szívünket. Hirtelen rájöttünk, hogy összetartozunk, és többé nem akarjuk elengedni egymás kezét.
Ezért lehetett olyan döbbenetesen sikeres Orbán Viktor Dísz téri felhívása: alakítsunk polgári köröket!
Nincs időm most még vázlatosan sem elmesélni azt a hőskölteményt, amelynek főszereplője a 11 ezer polgári kör, a százezernél jóval több polgári körös barátunk.
Vitathatatlan tény, hogy a polgári körök közéleti, kulturális, karitatív és környezetvédelmi munkájukkal megteremtették a nemzeti oldal minden településen jelen lévő hálózatát.
Legfontosabb történelmi érdemük az, hogy megszületésükkel létrejött a nagy nemzeti-polgári párt szilárd társadalmi bázisa. 1949 óta most először került egyenlő versenyhelyzetbe a nemzeti oldal a 40 éves szervezkedési monopóliumát ügyesen kihasználó balliberális oldallal. Ez a fordulat új korszakot nyitott a magyar politikában.
Ezt a számukra vészjósló tényt az MSZP-SZDSZ és csatolt részei azonnal felismerték, riadót fújtak, és attól kezdve példátlanul súlyos támadások pergőtüzébe kerültünk.
Vegyük csak például a Polgárok Háza történetét!
Öt évvel ezelőtti avató beszédemben is felidéztem azt az ügyészségi eljárást, amelyet Keller László államtitkár feljelentése alapján folytattak az e házat felépítő, általam vezetett Szövetség a Nemzetért Alapítvány ellen 2003-ban. A feljelentés Keller csúfos kudarcával végződött. Egy talicskányi irat átvizsgálása után a Főügyészség megállapította, hogy az Önök adományait kezelő alapítványunk semmilyen jogsértést sem követett el.
Mellékesen jegyzem meg, hogy alapítványunk Kuratóriumának és Felügyelő Bizottságának tagjai soha semmiféle díjazásban nem részesültek. Egy fillér benzinpénzt vagy más hasonló juttatást sem vettek fel soha, és senki még egy potya ebédet vagy vacsorát sem evett meg közülünk a hét év alatt. Mindez szerintem teljesen természetes, csak éppen nem szokásos Magyarországon!
Kell-e mondanom: végkielégítésre sem számíthatunk. Mivel közokiratot sem hamisítottunk, ezért hát kaszinónk sem lesz soha a Velencei-tó partján, de nem ám, mert arra, ugyebár, születni kell!
A ház maroknyi alkalmazottjának nevetségesen alacsony munkabére fordított arányban áll munkájuk mennyiségével és színvonalával. Zokszót én az öt év alatt egyiküktől sem hallottam. Akármilyen lelkesek és hozzáértők, olyan kevesen vannak, hogy a több tucat önkéntes háziasszonyunk szolgálata nélkül nem volnának képesek biztosítani a Polgárok Háza működését. Kubatov Gábor igazgató úr a napi irányítás nehéz és felelős feladatát jelképes díjazásért, havi 5 ezer forintért látja el.
Minden munkatársunk, önkéntes segítőnk megérdemelné, hogy a neve itt most külön-külön is elhangozzék. Szerencsére olyan sokan vannak, hogy erre most nincs mód: így maradnak továbbra is névtelen hőseink. Köszönet mindnyájuknak!
Kedves Barátaim!
Az önök nagylelkűségéből hét év alatt befolyt pénzadományok és természetbeni felajánlások összértéke mintegy 450 millió forint. Ebből, és némi hitelből vásároltuk meg, építettük fel és működtetjük öt éve házunkat. Örömmel jelenthetem, hogy a múlt hónapban visszafizettük a felvett építési kölcsön utolsó részletét is. Jelentem, hogy a Polgárok Háza immár az Önök tehermentes tulajdona. Részvényesünknek tekintünk minden adományozót, és a jövőben is kizárólag az Önök akaratának megfelelő irányba vezetjük az intézményt. A követett szellemi irányról elég pontos képet ad Civil Akadémiánk jövő évi programja, amelyet minden széken elhelyeztünk; az előadók személye és az előadások témája önmagáért beszél. Nagylelkű adományaikat a jövőben sem tudjuk nélkülözni, segítségük nélkül céljainkat nem tudjuk megvalósítani.
Kedves Barátaim!
Az MSZP-t, mint mondtam, kezdettől rettenetesen idegesítettük. Ezért Keller fiaskója után tovább próbálkoztak.
2004. februárjában egy ifjú szocialistát megint elfogott a vágy, hogy vasra veressen minket. Ezért aztán újabb feljelentést írt a Legfőbb Ügyészségnek, amelyben vizsgálatot követelt a polgári körökkel szemben. Az MSZP-s képviselő ennek indokául a következőket mondta el a sajtónak: „…veszélyben a demokrácia, hiszen az elmúlt két esztendőben Orbán Viktor szabadcsapatai olyan dolgokat műveltek, amelyek …. összeegyeztethetetlenek az ország demokratikus berendezkedésével. ….mind Orbán Viktornak, mind a polgári köröknek, mind Hende Csabának el kell gondolkoznia azon, hogy ők valóban demokráciát akarnak-e építeni…” Aztán még azt is hozzátette: „mindent megteszünk, hogy megvédjük a demokráciát”. Ugye, Önök is érzik Rákosi Mátyás komcsi bikkfanyelvének fűrészpor ízét? Kész időutazás! Mintha 1949-et írnánk!
Kedves Barátaim! Úgy is, mint „a nép ellensége”, egy kis játékra hívom Önöket! Kérem, tippeljenek: vajon ki lehetett ez az újabb feljelentő?
Igen, úgy van, Zuschlag János!
2004. elején, amikor ezt a feljelentést megtette, Zuschlag már térdig gázolt az ellopott állami milliókban. A tolvaj mégis úgy érezte, hogy van erkölcsi alapja ügyész és rendőr után kiáltani, szigorú megbüntetésünket követelni – azért ez szép, valljuk be!
Úgy látszik, Sztálinnak mégiscsak igaza volt: a kommunisták valóban különös anyagból vannak gyúrva. Ez a tétel főleg az arcbőrükre igaz. Úgy hallottam, hogy már a NASA is érdeklődik e különös anyag iránt; ebből szeretnének az amerikai űrsiklóra hővédő pajzsot gyártani.
No, de végül is megúsztuk, hogy nem csináltunk semmi rosszat.
Nem volt minden bajtársunk ilyen szerencsés. Volt, akit kirúgtak az állásából. Volt, akinek a karrierje tört ketté. Volt, akinek testüregi motozást kellett elszenvednie. Olyat is ismerek egészen közelről, akinek a becsületét taposták a sárba, s aztán az egészsége ment rá erre az egészre.
Kedves Barátaim!
Nemcsak az adományaik, de ezek az áldozatok is mind-mind beleépültek e falakba. Ettől más a Polgárok Háza, mint egy közönséges épület; ezt érzik sokan, ha ide belépnek.
Magos Déva vára sem állhatott meg mindaddig, amíg a legnagyobb áldozatot meg nem hozta az építő.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Kedves Viktor!
Azok nevében köszöntelek ma újra körünkben, akik a 2002-es vereség keserű pillanatában habozás nélkül álltak melléd. Azért vettek körbe a szeretet erős gyűrűjével, mert érezték, hogy Te vagy a magyar nemzet méltó vezetője.
Az igazság az, hogy nélküled nem álltak volna ki a legnehezebb időkben, és nem hozták volna meg ezeket a súlyos áldozatokat.
Az út hosszú volt és igen göröngyös. A minden irányból bőven záporozó pofonok ellenére mi mégis keményen kitartottunk közös ügyünk mellett.
Ha kellett, aláírásgyűjtésekben és más kampányokban, ha kellett, akkor a pécsi utcákon küzdöttünk.
Vagy éppen az én szombathelyi választókerületemben, ahol a Horváth Csaba barátom vezette polgári körösöknek oroszlánrészük volt abban, hogy idén június 7-én 68 %-os eredményt értünk el! Ezzel a megyeszékhelyek „versenyében” Szombathely az első helyen végzett, megelőzve Debrecent, Kecskemétet és a többi fellegvárunkat.
Kedves Viktor!
Még nem értünk az út végére, még sokat kell együtt dolgoznunk a győzelem kivívásáért. Ma mégis minden jel arra vall, hogy néhány hónap múlva – hacsak megint el nem szúrjuk – újra kezedbe kell venned a kormánypálcát.
Ez a rég várt győzelem nem diadalmenettel, hanem romeltakarítással fog kezdődni. Bármerre nézünk, romok és pusztulás. Az állam pénzügyi és morális csődben. A gazdaság zuhan. A közbiztonság lényegében megszűnt. Az egészségügy az összeomlás szélén. A társadalmi kohézió megbomlott. A szeretet helyett a gyilkos gyűlölet, a polgári jó erkölcs helyett a szemérmetlen tolvajlás uralkodik.
Az ország nagyjából még megvan, de újjá kell építeni. Ebben az értelemben a feladat, amely rád vár, kedves Viktor, nem Szent Istváné; sokkal inkább IV. Béla tatárjárás utáni új honalapításához fogható.
Egyszerre fog nyakadba szakadni az egész csődtömeg, ám a türelmetlen választók hamar számon kérik majd rajtad sorsuk gyors javulását.
Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen - valljuk Széchenyivel. Mi ott fogunk állni melletted úgy, ahogy eddig: tiszta kézzel, tiszta fejjel és tiszta szívvel. Ám a feladat olyan hatalmas, hogy bármekkora emberi erőt meghaladónak látszik.
Ugyanezt érezhette halála előtt Szent István: ezért ajánlotta fel országát Szűz Máriának akkor, amikor már csak az ő pártfogásától remélhette az ország megmaradását.
Ezt érezte IV. Béla a muhi vereség után, és ezért ajánlotta fel kedves leányát, Margitot Istennek.
Ezt érezte Eszterházy Pál nádor – mai szóval: miniszterelnök -, aki a török utáni újjáépítés kiemelkedő alakja volt. Ő is a Magyarok Nagyasszonyához fordult segítségért a roppant feladat súlya alatt görnyedve. Imáját katolikus énekeskönyvünk tartalmazza, ám templomainkban csak kivételes ünnepi alkalmakkor hangzik fel. Én legutóbb 2001. augusztus 20-án hallottam az esztergomi bazilikában hazánk bíboros-prímásától, amikor a Szent Koronát ünnepi menettel Budapestről odakísértük.
Most, ebben az ünnepi órában én is felidézem a nádor imájának néhány mondatát, bár nem szeretnék szenteskedőnek látszani.
Barátaim!
A magyar nép a megmaradás reményét ezer éven át az ősei hitéhez való hűségből merítette.
Katonáink ezer éven át a Patrona Hungariae képét hordozták hadilobogóikon. Kardjuk markolatára gyakran tekerték a rózsafüzért, és „Jézus, Mária!” csatakiáltással indultak rohamra.
Ha azok a marcona vitézek nem restellték, nekünk ugyan miért kellene szégyellnünk, hogy nagy ínségben lévén, a Boldogasszonyhoz fohászkodunk, és tőle kérünk erőt?
Szégyenkezniük azoknak kell, akiknek a Szent Jobb tetemcafat, akiknek a Szent Korona micisapka, és akik szerint Szűz Mária levette a kezét Magyarországról. A káromlók egyik fele járja már a Canossát retkes lábbal, hinti fejére a hamut, és kéri a magyar nép bocsánatát. Vajon őszintén, vagy csupán ravasz politikai számításból verik a mellüket?
Ez ma már nekik is, nekünk is mindegy. A káromlók másik fele viszont eközben köpködi a bűnbánó felüket. No, de sok szót ne vesztegessünk ezekre a nyomorultakra!
Eszterházy Pál nádor így kezdi imáját: „emlékezzél meg… Magyarok Nagyasszonya,…örökségedről, amelyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében reád hagyott…Hozzád kiáltottak őseink és minden ínségükből kiszabadultak, mert éber szemed folyton-folyvást vigyázott örökségedre…Ezt mi biztosra vettük, ezért gyakran folyamodtunk hozzád, és tapasztalásból tudjuk, …hogy éretted áldott meg minket az Úr.”
Majd később így folytatja: „Könyörgünk, Nagyasszonyunk, magyar hazánk vezetőiért, hogy hosszú életet, csendes országlást, biztos hazát, erős hadsereget, hű tanácsadókat, jó népet, a világ békességét és mindazt nyerd meg nekik, amit ők mint emberek és mint vezetők kívánnak, hogy népünket szentségben és igazságban szerencsésen kormányozhassák, azután pedig az igazság koronáját elnyerhessék.
Könyörgünk, Asszonyunk, vezetőinkért, hogy a Szentlélek ajándékai által fölvilágosítva megismerjék az igazságot, megbüntessék a gonoszt, és védelmezzék az igazat; hogy a közjó előmozdításán őszinte igyekezettel fáradozzanak; az árváknak, özvegyeknek és ártatlanoknak igaz lelkiismerettel szolgáltassanak igazságot.”
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Kedves Viktor!
Ősi imánkhoz kapcsolódva, mielőbb bekövetkező kormányzásod idejére azok nevében szeretnék ma négy javaslatot, négy kérést megfogalmazni, akiknek áldozatából ez a ház létrejött.
1. Fohászkodtunk azért, hogy az ország vezetői megismerjék az igazságot, és megbüntessék a gonoszt.
Teljes mélységükben fel kell tárni mindazokat a tényeket, amelyek miatt hazánk ilyen mélyre jutott.
A vétkeseket fel kell kutatni, nevükön kell őket nevezni, törvényesen felelősségre kell vonni, szigorúan meg kell büntetni, és az elorzott javakat az utolsó fillérig vissza kell tőlük venni. Tart, ameddig tart, kerül, amibe kerül! Velük nincs kiegyezés, nekik nincs szabad elvonulás!
2. Hallottuk, hogy igazságot kell szolgáltatni az árváknak.
Ezt a falon látható egyszerű keresztet a csíksomlyói katolikus árvaház asztalos tanulói készítették a Polgárok Háza számára. Csíksomlyón, hargitai fenyőből, árva székely fiúk. Ez a kereszt a ház megnyitása óta itt függ a falon, és itt is marad.
Kedves Viktor! A Polgárok Háza és a polgári körök 2004. őszén a Te megbízásodból élére álltak a kettős állampolgárságért vívott népszavazási kampánynak. Akkor nem koronázta siker a fáradozásunkat, bár mi mindent megtettünk. Három hét alatt 20 helyen tartottunk több ezres nagygyűlést, összesen 9 ezer kilométert megtéve.
A keservesen kivívott relatív többség a „nem” szavazatok és főként a távolmaradók nagy száma miatt valójában tragikus vereséget jelentett nekünk is, és a határon túli magyaroknak is. December 5-e azóta a magyarság szégyenteljes gyásznapja,.
Azt kérjük most Tőled, hogy gyógyítsd be ezt a nyitott sebet! Szolgáltass igazságot a mi csíksomlyói székely árváinknak! Azt kérjük, hogy a kormányra kerülésed után haladéktalanul, parlamenti döntéssel adjuk meg a magyar állampolgárságot minden határon túli magyar testvérünknek!
3. Nincs magyar megmaradás, ha a termőföldünk idegen kézre kerül. A haza nem eladó!
Nem beszélnék most arról, ami természetes, ami magától értetődik. Ahogy például a dánok és a máltaiak meg tudták oldani, úgy nekünk is meg kell oldanunk, hogy 2011. után a liberalizált európai uniós földforgalom viszonyai között is kizárólag magyarok szerezhessenek hazánkban termőföldet.
Arról a mintegy egymillió hektárról akarok most beszélni, amely hiteles külföldi források szerint jogellenes zsebszerződések útján a mai napig külföldiek kezére jutott. Ez három megyére való terület! Ügyvédek, nepperek és hivatali ügyintézők seregének bűnös közreműködésével tiporták lábbal törvényeinket egyes külföldiek azt remélve, hogy idővel majd legalizálni tudják a tulajdonszerzésüket.
Ezt meg kell akadályozni, kerül, amibe kerül, tart, ameddig tart!
Rendelkezésre állnak azok a kidolgozott jogi technikák, amelyekkel a törvényes állapot helyreállítható. A visszaszerzett termőföldet közösségi tulajdonba kell venni, és arra magyar földműves családokat kell letelepíteni.
50 hektáros birtoknagyságot alapul véve, 20 ezer család egzisztenciájáról van szó. Ez a gyermekeket is beleszámítva 100 ezer ember méltó megélhetését jelenti!
Más oldalról nézve: 1 millió hektáron legalább három millió ember élelmiszere állítható elő. A XXI. században az energiahordozók mellett a tiszta ivóvíz és az egészséges élelmiszer lesz a nemzetek versenyében a stratégiai fegyver. A vizünk még úgy-ahogy megvan, de a földet vissza kell szereznünk.
A magyar nép, ha élni akar, erről az életlehetőségről és erről az anyagi lehetőségről egyszerűen nem mondhat le!
4. A végére hagytam a legnehezebbet.
A magyar élet legfontosabb kérdése az új magyar életek megszületése. Ezen áll vagy bukik a nemzet megmaradása.
A legfrissebb uniós statisztika szerint a vénülő Európán belül Magyarország demográfiai helyzete talán a legrosszabb. Immár kiszámítható közelségben van az idő, amikor meghal az utolsó magyar. Gyökeres fordulatra van szükség, méghozzá igen gyorsan, mert a pokolgép már jól hallhatóan ketyeg.
Kedves Viktor!
Ez a legfontosabb kérdés, amely egész kormányzásod próbaköve lesz! És egyben ez a legnehezebb kérdés is.
Nehéz, mert rengeteg pénz kell hozzá, ám pusztán pénzzel nem orvosolható. Az állam teljes erejének bevetésére szükség lesz, de az sem lesz elég. Csatasorba kell állniuk az egyházaknak, és az egész a civil társadalomnak azért, hogy a fiatal családok végül tömegesen döntsenek a gyermekek vállalása mellett.
Politikai szempontból az ügy megoldása nem pusztán nehéz, de a lehetetlent súrolja. A magyarság megmaradása érdekében erőforrásokat kell majd átcsoportosítani a még meg nem születettek javára attól a ma élő, egyre öregebb és egyre önzőbb magyar társadalomtól, amelyet 19 ezer forinttal is el lehetett csábítani az igaz útról.
Ráadásul a négy éves ciklus nem elegendő a tartós demográfiai fordulat eléréséhez, ám a 2014-es választáson is ők fognak majd szavazatukkal dönteni a kormány sorsáról.
És mégis, valahogy meg kell oldani, különben elveszünk!
Barátaim!
Íme, itt állnak előttünk a szerintem legfontosabb ügyek. Nyilván sok mindent fel lehetne még sorolni, de ennyi is elég, hogy megértsük: miért beszéltem az emberi erőt szinte meghaladó feladatról.
Kedves Viktor!
A bűnösök felelősségre vonása, a kettős állampolgárság megadása, a zsebszerződések megsemmisítése, a demográfiai katasztrófa megakadályozása: hát, ezt bizony még felsorolni is elég, nemhogy megoldani.
Sok éve ismerlek és tisztellek bátorságodért, villámló eszedért. Bízom benned, és remélem, hogy futásodat megfutod, a jó harcot megharcolod, a hitet megtartod, és végül elnyered az igazság koronáját.
Bízom magunkban is, mert a pofonok nem megtörtek, hanem megedzettek minket, mint a jó bokszolót.
De mindenek felett Boldogasszony Anyánk pártfogásában bízom, akihez ma tekintetemet és szívemet felemelni merészeltem; remélem, hogy a ti szívetekkel együtt.
Köszönöm, hogy eljöttetek. |