Kedves Lívia,
Bénink halálhíréről még aznap értesültem az Írószövetségtől,
nem voltam, nem lehettem Béni társa a Forrásban, az akkor kezdődő polgárjogi mozgalomban, hiszen kamaszként éltem egy határszéli kis faluban, nem is írtam még, de
később ráeszméltem az Ő küldetéstudatának fontosságára, elvhűségére, alkotói tehetségére és elkötelezettségére, s attól kezdve
igen nagyra becsültem Őt, akihez igazodni lehetett, aki metsző pontossággal látta a mai magyarság valós helyzetét határon belül és kívül, s aki betegen is a tőle telhető módon tette a dolgát, azaz
írt és szólt mindannyiunkért,
korai távozása megdöbbentett, megtorpantott, csak az vigasztal, hogy hasonló helyzetben Ő arra biztatna, menjünk tovább, tegyük a dolgunkat, vívjuk meg a létküzdelmeket, segítsünk megteremteni egy jobb jövő hitét a magyarság számára,
ezt kell tennünk, most már
Őhelyette is,
kérlek, fogadd őszinte részvétemet és a kívánságot, hogy legyél képes egyenes derékkal, emelt fővel viselni ezt a csapást.
Üdvözlettel: Nagy Zoltán Mihály. |