Kedves Lajos!
Még egyszer szeretném ezúttal is megköszönni neked, hogy beléphettem azoknak, talán mondhatom, hogy kiválóságoknak a soraiba, akiket kitüntettél, s majd kitüntetsz még az Ex Libris Díjjal.
Ez a díj különösen nagy megtiszteltetés számomra, elsősorban azért, mert mind az MM-díszalbumok, mind a verseskötetek, mind pedig a legutóbbi életrajzi köteted lektorálásával csodálatos szövegeket kaptam kézhez, olvashattam, hatalmas tudás- és ismeretanyaggal dolgozhattam, ami különösen nagy örömet is okozott számomra, s azon túl, hogy sokuk hézagpotlásnak is beillett, az egyetemes magyar kultúra minden területét érintő szemelvényekkel ismertetett meg, ami a lektori munka sokszor szinte sziszifuszi türelmet igénylő végzése közben is különleges élménnyel ajándékozott meg.
Rá kell mutatnom azonban arra is, hogy azt hiszem igen ritka, amikor a sajtó vagy a kultúra bármely más területeinek háttérmunkásai valamilyen elismerés révén, ha rövid időre is, valamilyen formában előtérbe, reflektorfénybe kerülnek. Persze azért előfordult már ilyen. De olyanra igazán nem emlékszem, hogy lektort valaha is kitüntettek volna...
Az a gyanúm, hogy ilyen valószínűleg nem is történt.
Ezért nemcsak a magam nevében, hanem a kultúra területén bárhol, a könyvkiadásban, az írott sajtóban és egyebütt a médiában dolgozó lektorok nevében is szeretném e díjat megköszönni. E díj azon túl, hogy bizonyos elvégzett konkrét munkát értékel, díjaz, egyszersmind már magával a gesztussal is, felhívja a fegyelmet e munka fontosságára. A szép és helyes beszédhez, íráshoz, különösen napjainkban, amikor ezt a csodálatos, gazdag, ősi nyelvünket nap mint nap rengeteg "erózió" éri, a lektori munka a maga módján, egyes konkrét szövegek gondozásán túl, nagyban hozzájárul, s egyszersmind ezáltal a nyelvápoláshoz, nyelvműveléshez, anyanyelvi kincsünk megőrzéséhez és fejlesztéséhez is. S ezzel nagyon fontos értéket teremt és képvisel.
S ezúton szeretnék köszönetet mondani egyben mindazoknak, akiktől a lektori szakmát tanultam, amikor 1978-ban az Újvidéki Rádió Magyar Nyelvi Szerkesztőségében elkezdtem tevékenységemet, a rádió akkori lektorainak, s mindazoknak, akik a határon túl, még ma is, nem túl könnyű körülmények között, arra vállalkoznak, hogy a magyar nyelv szépségét ápolják és megőrizzék mindannyiunk javára. Egyúttal kívánom azt is, hogy ez a szakma számos buktatója ellenére a következő generációk köreiben is követőkre találáljon, mert szükség van és lesz rájuk, ránk, lektorokra a jövőben is.
Üdvözlettel
Varga Bótos Anna |