Idézet Gubcsi Lajos: Egy kun Budán és Pesten című könyvéből, részlet ........
- Kezdem elveszíteni a türelmemet, tisztelt vezetőség és tagság egyben – mordul fel Csepű Palkó helyett a tiszteletes két pej csikaja. Nem is mordul, egyenesen nyerít. Megbokrosodott lesz az, akárki meglátja! – Kezdem elveszíteni. Hogyan leszek én így miniszterelnök?
- Miért? Mi a baj? Lajoska!
- Tele vagyok programokkal, és ti mindig csak tejben-vajban fürösztésről beszéltek – süvölti Lajoska.
- Szó se volt most erről, Lajoska – ébred fel Góliát.
- Szó se volt most erről, Lajoska – motyogja bátortalanul Góliát méretbeli ellentéte, Töknyi.
- Jó, elhiszem – békül meg velük Megbokrosodott. – Csak úgy mondtam ezt a tejet-vajat. – De valamiről csak beszéltek néha?
- Nem, nem. Nem. Nem, és nem. Nálunk a tettek beszélnek – nyugtatja meg Lajoskát Csapodár. – Ez a történelmi MDF legfőbb vonása, most, hogy mi lettünk a történelmi MDF. De egyetértek veled, miniszterelnök úr, hogy a tej és a vaj nagyon kell.
- Én nem azt mondtam, hogy nagyon kell, hanem azt, hogy nem lehet.
- Nem is. Kell, de nem lehet, íme a szintézis kettőnk között. Szinergia. Így mondják. Ettől vagyunk mi olyan erősek!
- Mi vagyunk ismét a nyugodt erő! – veti közbe a szék alól előmászva Góliát Ibolya.
(leintik Bárczást, mert át akar vonulni a színen a hátán és mellén a táblával, amire tévedésből azt írták fel, hogy Góliát horkol)
......... |