Részlet a Polmix-Börlex fejezetből
Amikor is "Minden magyarok miniszterelnöke akarok - lenni vagy nem lenni", véli megbokrosodottan valaki ...(leintik Bárczást, mert át akar vonulni a színen a hátán és mellén a táblával, amire tévedésből azt írták fel, hogy Góliát horkol)
- A nyugodt nyerő, nemde?! De igen. S és de ez a lényeg, a távlat. Ny. Ny. N. Nagybetűvel. Nyugodt Nyerő Négyes.
(- Ez lesz a fő szlogenünk – suttogja a háttérből Tolnai tőkés (SZ). Szabadalmaztatom. Nehogy ellopja Kínában a négyek bandája. Képesek rá, az Orbán még őket is ránk uszítaná.)
- Nem gond. Orbánt megoldja debreceni.
- A Kósa?
- Nem. A Jóska.
- Ja, akkor ez rendben.
- Persze. Van nekünk kormányprogramunk. S lesz hozzá sava, borsa, apraja, nagyja, kicsi és óriás…
- mi van megint velem? – horkan fel Góliát, a szemérmetes Erzsók…
- … aludj nyugodtan, minden rendben.
- Most jöhet a Venceremos tábla! Egy mindenkit ért, mindenki egyet ért – összegzi egy másik négyestől, a kiegészített három testőrtől BL, a Világbank legnagyobb programírója, az MSZMP, az MSZP, az SZDSZ, az MDF, az MSZP-MDF-SZDSZ folyamatosságának lánglelkű nyilatkozattevője. – Mert velem mindenki egyet ért, és én is értek mindenkit, az egész magasságos népemet, betevő falatomat, megváltó váltópolitikámat. – Egész bokros lettem a mámorító érzéstől, hogy ti mindannyian velem vagytok.
- Mi itt nem számítunk, Lajoska. Nem, nem. Nem számítunk semmire. A bársonyszékek, tudod, amit ígértél nekünk. Azt számolgatjuk csak. Lesz elég?
- Most csinálttattam néhányat. Otthon vannak nálunk, bármikor jöhettek hozzánk. Nem bársonyszék, de árnyék-. Gyurcsánit hozzátok feltétlenül, ő lassanként nagyon ért majd a székeléshez. Most gyakorolja, hogyan kell. Majd csak mond valami használhatót nekünk is. – Lajoska mélyet sóhajt. - Ő a mi mesterünk, mentorunk. Ő is felajánlotta nekem a miniszterelnöki széket, ajánljunk fel mi is neki egy hűvös árnyékszéket.
- Priccs már van kilátásban, igencsak hűvös, azt mondta, arra készül. – Csapodár nem is akarta véka alá rejteni, hogy most is jól értesültnek számít. – Zárszóhoz értünk. Záró jelenethez.
- Ezt hogy érted?
- Most mondtátok, hogy Gyurcsánival egyet akarunk, egy a sorsunk, hívjuk meg, stb. Így értem. Lélekben ő is huszonnégymillió magyar miniszterelnöke volt.
- Azok románok voltak. (SZ szólalt meg, ezt ő tényleg pontosabban ismeri, akkor még független volt.)
- Viszont ők nem fogynak, hanem nőnek.
- Hát ha már tényleg, akkor átvehetjük őket is kormányoztattatni. A miniszterelnök úr már kihúzta a csávából az ukránokat, a románokat se nehezebb. – HK e bölcsessége miatt a fejét nyújtotta egy kis simogatásra, nem is kellett csalatkoznia.
- Fejezzük be. Minden világos, készen van, rengeteg szövetséges jelentkezik nálunk, alig győzzük nyilvántartani őket, nem duzzadhatunk túl nagyra. Ha még tovább folytatjuk ezt a programalkotást, a végén mellénk áll minden konzervatív, nemzeti, vallásos, ősi erejű ember, mit kezdünk a 99.8 százalékos győzelemmel?
- Befejeztük. Ébresszétek fel Góliátot is, nehogy lemaradjon valamiről – s Megbokrosodott most lassú, előkelő mozdulattal nyújtotta kezét a pirospozsgás arcúvá változott Hófehérke felé, aki némán, mint egy nagyasszony, számolni kezdett, s határozottan azt mondta:
- A héthez hiányzik még két vagy három törpe. Ha a tőkést Tolnából nem számoljuk.
(hátán a táblával átvonul a színen Bárczás, Tolnai, Töknyi, Csapodár, Góliát és Megbokrosodott, de mert össze-vissza mászkálnak a színen, nem tudják megszámolni együttesen sem, hogy hány törpe kell még a héthez.)
Kellene folytatni valahogy’, de járkálás, ide-oda mászkálás miatt nem tudjuk. Így lett a drámából torzó-tragédia. Szó megszakad, hang fennakad… |