Elég lett. ELÉGETT – Levelek Orbán Viktornak 2009-ben
2009 december 24. – Leszedett karácsonyfa
Szétáztatott Karácsony (részlet)
Elbújt az igazság, buja a gazság. Összegzésként elmondhatjuk, hogy ez is egyensúly, fordított. Volt olyan világ, mikor a gaz nem lehetett igaz. Igaz, ez csak a képzeletünkben volt így, még soha nem találkoztunk ilyen helyzettel. De lemondhatunk-e arról, hogy lehetne így is?!
Aggatják a fára mohón a lopott díszeket, Ciprusról hozták a cédrust. Cipruson otthon vannak, a tápszert onnan szívják magukba. Mint az aranyos kis gyerekek, tényleg, szinte megható nézni őket, amint ragaszkodva, titkos kéjjel féltik, őrzik ciprusi gyökereiket, babusgatják a jelenüket, amely reményeik szerint a jövőjük is egyben. ÉS mi nézzük.
MI egyébként arra se vagyunk méltók, hogy a jövő egyetlen jó szót mondjon rólunk. Amit eltűrtünk az elmúlt csaknem nyolc évben, annak alapján nem nevezném férfiembernek magunkat. Elviseltük és végignéztük a lakosság nagy részének teljes kifosztását. A tönkre hajtott fejünket csóválgattuk: nézd már, nézd csak, ejnye, tönkön a fejünk, a fejsze alatt! Milyen érdekes! Ilyent még nem is láttunk! Milyen közel van így a föld?! Lefelé lógó szemmel.
…
Mondhatjuk ugyan üdvözült arccal, hogy 2010-ben mi majd meghozzuk a Boldog Újévet. De ez nem igaz. Ha a szétázott sorsú magyar népnek még lesz annyi ereje, hogy akarjon teljes felhatalmazást adni az állam vezetésére, akkor tehetünk olyant, ami nem sikerült az elmúlt 20, 65 évben: lehet olyan vezetése Magyarországnak, amely a népétől kapja a felhatalmazást az oly régóta várt, s mindig meghiúsult felemelkedésre.
Boldog Országot! Kívánjuk ezt, s ezért érdemes mindent feláldozni – nem a máséból, hanem a magunkéból. Magunkból.
Ez nem lesz új Magyarország. Ezeregyszáz évével, Európában is szokatlanul erős dór oszlopaival a hátterében, és összes felhalmozott bajával a saját ölében Magyarország lesz ez is, mint tegnap, ma, holnap. De ha egy kicsit bátrabb és dolgosabb lesz, ha egy kicsit jobban szereti magát és anyaként viselkedik népének kitaszított millióival, ha levetkőzi magáról a XX. században rátelepült pestis, azaz a kishitűséget, és elkergeti a kormánykeréktől az ezzel visszaélő, a mindenféle külföldi segítségből élő haszonszerzőket, ha minden nap szebb és boldogabb lesz, mint a tegnap volt, akkor a ma élő generáció elmondhatja magáról, hogy bár bűnös fiú, de megbűnhődvén megtalálta és szereti az Árpádtól származó közös apát: a hazáját. |