Idézet az Egy kun Budán és Pesten című könyv külön Polmix c. fejezetéből
ld. http://mek.oszk.hu/07700/07792/ 2010. január 1. B.U.K.J.É.K.
Minden magyarok miniszterelnöke
- akarok lenni vagy nem lenni
Dráma egy (1) felvonásban, mely tragédiába torkollik.
A helyszín: kötelez. Szilágyi Erzsébet utcájában zajlanak a történelmi események, ez is Mátyás királyt idézi.
Szereplők: a „Magyar Demokrata Fórum 2010” nevű szervezet teljes taglétszáma, azaz:
Megbokrosodott Lajos
Góliát Ibolya
Töknyi Károly
Csapodár Miklós
- Tizenötmillió magyar tekint ma ránk! – kiáltja a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója, Megbokrosodott Lajos (MB).
- Közben fogytak egy kicsit – óvatoskodik Csapodár Miklós (CM), aki mindig mindenben pontos, és így kívülállóként különösen képes elemezni a magyarság fogyását.
- Mi is – emlékezteti hallgatóit a két évtizedes folyamatosság második felének újabb jókedvű abrakolója, Töknyi Károly (TK)
- Tizennégy millió nem elég? – szerénykedik szemérmetes Erzsók, alias Góliát Ibolya (GI).
- Mi négyen vagyunk, végül is elég. (Itt mindeddig ismeretlen, nehezen azonosítható hang szólalt meg a távoli sötétből, mintegy tanácsadói minőségben továbbra is rejtjeles üzenettartalmakkal, egyesek szerint Somogyi-Tolnai Zoltán, a kapitális (SZ). – Illetve ti négyen vagytok.
- Kezdjük – véli MB.
- Miért éppen most? – kajánkodik GI, tudja, hogy kaján és szemérmetes is, tud ő mindent, tudja, hogy ez a kérdés úgy is feltehető, hogy „miért ne most?”
(hátán és mellén a táblával átvonul a színen Bárczás Gergely, a táblán a felirat: Venceremos)
- Mit kezdjünk? – tudakolja TK. És közben azon töri a fejét, hogy miért szerepel ő ebben a drámában álnéven, amikor pedig van becsületes neve.
(- Mert beperelnéd az írót – veti közbe a forgatókönyvíró, aki egyben az MDF 2010 jegyzőkönyvvezetője és táblahordozója is. Az író ezúton köszöni meg találó válaszát.)
- A programnak a megalkotását, abban a formájában, ahogyan még soha nem alkotta meg senki, senki, értitek, nemhogy a tizenakárhány millió magyar – ez CM hangja, nem vitás, józan, mértéktartó, hagyományőrző.
- Van már nekünk programunk, megírtam számtalanszor, először 1986-ban, majd 1995-ben, majd tucatnyi országnak ebben az évtizedben, és az Élet és Irodalomban is két éve.
(- Itt most nem kell odaírni, hogy ki mondta, tudjuk – veti közbe az igazságot keresve és megtalálva Bárczás, ezúttal a jegyzőkönyves, aki e szerep kedvéért egy percre letette a táblát arra a néhány percre, míg ráírja az új szöveget a tőkés SZ.)
- De azért csak mondjuk ki!, ne szerénykedjünk, egy miniszterelnök nem lehet önmegtartóztató, mert az félreértik és alkalmatlanságnak titulálják – szólal meg éles hangon Megbokrosodott. – Mondjátok ki nyugodtan, hogy én vagyok én abban a kontextusban.
- Az állam te vagy, Lajoskám – mondja most felvidultan TK, az új nevű. (Valójában HK.)
- Én nem vagyok a te állad, Karesz. Én az én állam vagyok. He-he-he. De azért biztosítalak, te is beférsz az én államba, bocs, államomba. Te leszel a vén zászlótartó. Egy a tábor, kettő a zászló. Kettő? Akkor viszont Bárczás is kell zászlótartónak.
- Nem lehet, most viszem a táblát.
(hátán és mellén a táblával átvonul a színen Bárczás, a táblán a felirat: Orbán zsarnok)
- Hogy jön ide Orbán? – kérdi Csapodár. – Piha. A mi termeinkbe, a mi szabad, tiszta levegőnkbe ide be ne engedjétek, még a szellemét se. Aki szellemet vet, vihart arat.
- Visszatérhetnénk a miniszterelnök úr programjára, ami kezdetektől, tehát a 80-as évektől az MDF programja. Hogy is mondta, miniszterelnök úr, 1986? Már akkor is volt MDF! – ébred fel álmai mélyéről kérdésnek is beillő állítása erejéig Góliát Ibolya.
- Igen, Lakitelek belőlem élt. Az a fránya kis Lezsák még most is belőlem él, elég jól. – Ez BL öblös hangja volt, és a benne lappangó öböl – annak búgó lágysága – teljesen megnyugtatta Góliátot, aki alámerült ismét.
- A program készen van tehát minden elemében? – kérdezi Gémisi György.
- Gémisi már régen nincs is köztünk! – vágják közbe egyszerre az ősiek, Bárczás, Töknyi, Megbokrosodott.
- Akkor nem Gémisi kérdezte! – fejti meg a rejtélyt Csapodár. És a jelenlevők soha, soha többé nem fognak választ adni arra a kérdésre, hogy „akkor tehát minden elemében készen van a program?” Outsider kérdésekre nem válaszolnak. Gémisi csalódottan távozik, közben még vet egy pillantást a
(hátán és mellén a táblával átvonul a színen Bárczás, a táblán a felirat: Gémisi távozik)
táblára, és közli, kissé epésen, kissé felháborodottan, hogy én már egy fél évtizede távoztam, senkiháziak, ne éljetek vissza a nevemmel.
- Ő volt az utolsó mohikán – mondhatná most valaki közülük, de nem szólal meg senki. Senki nem tudja, hogy ki itt most köztük, a megmaradottak között a legutolsóbb. Ezen nem törik a buksijukat. Pedig ebben a tőkés Tolnai (SZ) tudott volna nekik segíteni, ha akart volna, de helyette inkább megtették kompániafőnöknek, nehogy járjon a szája a legutolsóbbakról.
- Kezdem elveszíteni a türelmemet, tisztelt vezetőség és tagság egyben – mordul fel Csepű Palkó helyett a tiszteletes két pej csikaja. Nem is mordul, egyenesen nyerít. Megbokrosodott lesz az, akárki meglátja! – Kezdem elveszíteni. Hogyan leszek én így miniszterelnök?
- Miért? Mi a baj? Lajoska!
- Tele vagyok programokkal, és ti mindig csak tejben-vajban fürösztésről beszéltek – süvölti Lajoska.
- Szó se volt most erről, Lajoska – ébred fel Góliát.
- Szó se volt most erről, Lajoska – motyogja bátortalanul Góliát méretbeli ellentéte, Töknyi.
- Jó, elhiszem – békül meg velük Megbokrosodott. – Csak úgy mondtam ezt a tejet-vajat. – De valamiről csak beszéltek néha?
- Nem, nem. Nem. Nem, és nem. Nálunk a tettek beszélnek – nyugtatja meg Lajoskát Csapodár. – Ez a történelmi MDF legfőbb vonása, most, hogy mi lettünk a történelmi MDF. De egyetértek veled, miniszterelnök úr, hogy a tej és a vaj nagyon kell.
- Én nem azt mondtam, hogy nagyon kell, hanem azt, hogy nem lehet.
- Nem is. Kell, de nem lehet, íme a szintézis kettőnk között. Szinergia. Így mondják. Ettől vagyunk mi olyan erősek!
- Mi vagyunk ismét a nyugodt erő! – veti közbe a szék alól előmászva Góliát Ibolya.
(leintik Bárczást, mert át akar vonulni a színen a hátán és mellén a táblával, amire tévedésből azt írták fel, hogy Góliát horkol)
- A nyugodt nyerő, nemde?! De igen. S és de ez a lényeg, a távlat. Ny. Ny. N. Nagybetűvel. Nyugodt Nyerő Négyes.
(- Ez lesz a fő szlogenünk – suttogja a háttérből Tolnai tőkés (SZ). Szabadalmaztatom. Nehogy ellopja Kínában a négyek bandája. Képesek rá, az Orbán még őket is ránk uszítaná.)
- Nem gond. Orbánt megoldja debreceni.
- A Kósa?
- Nem. A Jóska.
- Ja, akkor ez rendben.
- Persze. Van nekünk kormányprogramunk. S lesz hozzá sava, borsa, apraja, nagyja, kicsi és óriás…
- mi van megint velem? – horkan fel Góliát, a szemérmetes Erzsók…
- … aludj nyugodtan, minden rendben.
- Most jöhet a Venceremos tábla! Egy mindenkit ért, mindenki egyet ért – összegzi egy másik négyestől, a kiegészített három testőrtől BL, a Világbank legnagyobb programírója, az MSZMP, az MSZP, az SZDSZ, az MDF, az MSZP-MDF-SZDSZ folyamatosságának lánglelkű nyilatkozattevője. – Mert velem mindenki egyet ért, és én is értek mindenkit, az egész magasságos népemet, betevő falatomat, megváltó váltópolitikámat. – Egész bokros lettem a mámorító érzéstől, hogy ti mindannyian velem vagytok.
- Mi itt nem számítunk, Lajoska. Nem, nem. Nem számítunk semmire. A bársonyszékek, tudod, amit ígértél nekünk. Azt számolgatjuk csak. Lesz elég?
- Most csinálttattam néhányat. Otthon vannak nálunk, bármikor jöhettek hozzánk. Nem bársonyszék, de árnyék-. Gyurcsánit hozzátok feltétlenül, ő lassanként nagyon ért majd a székeléshez. Most gyakorolja, hogyan kell. Majd csak mond valami használhatót nekünk is. – Lajoska mélyet sóhajt. - Ő a mi mesterünk, mentorunk. Ő is felajánlotta nekem a miniszterelnöki széket, ajánljunk fel mi is neki egy hűvös árnyékszéket.
- Priccs már van kilátásban, igencsak hűvös, azt mondta, arra készül. – Csapodár nem is akarta véka alá rejteni, hogy most is jól értesültnek számít. – Zárszóhoz értünk. Záró jelenethez.
- Ezt hogy érted?
- Most mondtátok, hogy Gyurcsánival egyet akarunk, egy a sorsunk, hívjuk meg, stb. Így értem. Lélekben ő is huszonnégymillió magyar miniszterelnöke volt.
- Azok románok voltak. (SZ szólalt meg, ezt ő tényleg pontosabban ismeri, akkor még független volt.)
- Viszont ők nem fogynak, hanem nőnek.
- Hát ha már tényleg, akkor átvehetjük őket is kormányoztattatni. A miniszterelnök úr már kihúzta a csávából az ukránokat, a románokat se nehezebb. – HK e bölcsessége miatt a fejét nyújtotta egy kis simogatásra, nem is kellett csalatkoznia.
- Fejezzük be. Minden világos, készen van, rengeteg szövetséges jelentkezik nálunk, alig győzzük nyilvántartani őket, nem duzzadhatunk túl nagyra. Ha még tovább folytatjuk ezt a programalkotást, a végén mellénk áll minden konzervatív, nemzeti, vallásos, ősi erejű ember, mit kezdünk a 99.8 százalékos győzelemmel?
- Befejeztük. Ébresszétek fel Góliátot is, nehogy lemaradjon valamiről – s Megbokrosodott most lassú, előkelő mozdulattal nyújtotta kezét a pirospozsgás arcúvá változott Hófehérke felé, aki némán, mint egy nagyasszony, számolni kezdett, s határozottan azt mondta:
- A héthez hiányzik még két vagy három törpe. Ha a tőkést Tolnából nem számoljuk.
(hátán a táblával átvonul a színen Bárczás, Tolnai, Töknyi, Csapodár, Góliát és Megbokrosodott, de mert össze-vissza mászkálnak a színen, nem tudják megszámolni együttesen sem, hogy hány törpe kell még a héthez.)
Kellene folytatni valahogy’, de járkálás, ide-oda mászkálás miatt nem tudjuk. Így lett a drámából torzó-tragédia. Szó megszakad, hang fennakad… |