Olyan gyáva kis nyikhaj volt, hogy bevezette a mára teljes értékű, elsöprő formulát: „Mint az Index megírta…” S abból az egyébként igaz tényből, hogy az index megírta újabb hazugságait, tény lesz a hazugság maga is. Nevezzük a nagy létszámú társaságot, lapokat, szerkesztőket, rádió- és médiaállomásokat is, és persze az örökös, sunyi, sötét kis „kommentátorokat, beírókat, commenteket” TÁRSADALMI ELMEBETEGEKNEK. Önmagukat ők már nem tudják meggyógyítani, olyan ez, mint az AIDS volt a kezdetekben. Vétkeztél, látod a végét, egyébként a majomtól származik, de ez mindegy. A világ legjobb tudósai kellettek, míg legalább kezelni tudták. Az Index ilyen szempontból teljesen véletlenszerű és érdektelen, egy a sok közül, valamilyen szerencsétlensége miatt ő találkozott először majommal Afrikában buja szertelenségben, s oly ékesen számolt be róla, hogy sokan követték. Hát valahogy így történt… Ám, mint láttuk: bízzunk a nagyszerű tudósokban, a beteg elmék helyett a gyógyítóban.

 

Nem gyűjtöttem össze az összes kreténséget, amellyel az Index megvádolt (ld. nincs időm), év vége előtti szemléző összegzésemben találomra említek sokat, s megadom rá a rövid választ, aki nem hiszi, járjon utána – Jó, bocs, tudom, egy Spirk, egy Csermely, egy Haraszti, egy Szakonyi, egy Kis megy egy Nagy, egy serény meg egy szerénytelen stb. nem fog utánajárni, ezt csak úgy mondtam, enyhítő karácsonyi hangulatban:

 

1. Úgy nagyjából kommunista, vörös, KISZ-KB-titkáros vagyok, ez a lényeg. Kötelező irodalom számukra: a rohadt, szemét, mocskos, aljas Magyar Ifjúság című hetilap összességében 1984-88. között. Persze ez a hányadék lap 1985-től a formálódó nemzeti értelmiség legjobbjainak lett a vezető fóruma. A mellett, hogy szerette olvasni az akkori fiatal generáció, de ez most nem érdekes.

 

2. 1989-ben kivonultam mindenfajta politikából, s 15 évvel később, 2004-ben tértem vissza a közélet peremére – láttam mindent addig is pontosan, csak becsuktam a szememet, s kellő szerénységet kényszerítettem magamra, hogy ti. Kuss, Lajos, elég volt! -,  s másfél évtized elteltével is csak azzal, hogy leírtam néha a véleményemet. Ennek legeklatánsabb írott formája szintén kötelező olvasmány a fentiek számára (tudom, súlyos büntetés lenne!), szám szerint mintegy 23 könyv az elmúlt 10-12 évben. A fenti kommunistázó „AIDS”-betegeknek kiemelem az egyik legutóbbit, „Korom Magyarország fölött”, 2004-2010 között írtam a benne foglalt leveleket Orbán Viktornak. Látván, kik is vannak velem egy légtérben, hálát adok az eszemnek és Orbán Viktor stábjának, hogy jóváhagyták a levelek utólagos közlésére vonatkozó kérésemet.

 

3. 2 könyvemet adattam ki közpénzen, a cégemmel, a HM Zrínyi Kft-vel, mint annak ügyvezetője. Ezt többször leírta Spirk, Haraszti néven (illetve aki utasításba adta neki), és megannyi más néven valaki, és régi időket felülmúló erejű felső utasításra tavasz óta bemondatták számtalan rádiós és tévés műsorban. Az állítás értéke és valóságtartalma egyenértékű azzal, mintha én azt írnám le sokszázezres olvasottságú honlapon, hogy egy Spirk, egy Haraszti, egy Csermely nem más, mint az a román hímringyó, akit, tehát őket 1919-ben százszámra beöltöztettek és a párizsi béketárgyalásra küldtek a románok, hogy ugyan már elégítsék az öreg front-tábornokok vágyait, és szerezzék meg Erdélyt azoktól a rühes, bozgor magyaroktól. Nos, ilyen alapos fenti őkelmeék állítása a könyvekről. Én azonban soha nem írnék ilyesmit róluk, idősávban nem is tudnám érdemben bizonyítani, hogy igen, igen, de bizony, ők voltak, én láttam, mikor beöltöztették és kirúzsozták, s érzéki tájakon illatosították őket. Nem, nem, és nem, én ilyent nem írnék.

 

4. ÉS HÁT!!!!!!!! Pfuj! HM-takarítónők takarították Gubcsi Lajos házát, meg odarendelte a munkatársait is, hogy VIP-vendégeknek szolgáljanak fel. Hozzám, a Zrínyi Kft. ügyvezetőjéhez egyetlen nehéz sorsú, szociális foglalkoztatású takarítónő tartozott, fél munkaidőben, amint tehettem, megemeltem a fizetését 25%-kal, és mindig megértően néztem, hogy lassúbb a tempója. Nem tudom, járt-e a házamban azon a bizonyos Attila szoboravatáson, járhatott, nem néztem, a Zrínyi valamennyi munkatársa ugyanolyan VIP-vendég volt, mint az Országgyűlés elnöke, miniszter, tábornok, szobrász, polgármester, már a meghívón is eleve így szerepelt a nevük.

 

5. ÉS HÁT!!! Közpénzízű izé… Attila szobor Gubcsi házában. Olyan összefüggésben, hogy persze közpénzen. S bizony ez így is működik a mindennapokban! Nem sokkal később egy elmebeteg belga e-mail-címről névtelenül azzal jelentett fel a magyar rendőrségen, hogy „Mint az Index megírta, Gubcsi… Attila szobor… a Zrínyi Kft. pénzéből…” Igen bizony! ÉS EZ elég volt, hogy a rendőrség megindítsa a nyomozást, az ma is tart elvileg, tanúként kihallgattak, stb. De milyen az a nyavalyás közpénz, hogy ez a szemét Gubcsi össze-vissza költögeti, de évtizedek óta – amióta ez a szemét G mecénása A Magyar Művészetértnek – egy rohadt fecni se kerül elő arról, hogy hogyan herdálja a közpénzt??! Hát csak egy fecni, egy rühös kis számla, egy számlácska csak előkerül… az Istenit, hol van, hova dugtad, Gubcsi!?

 

6. Nos, urak, ti Wales-ebek, szaglásszatok. Attila lovas szobor!!?? Pfuj! (Értem én, persze hogy értem, mi fáj benne nektek.) Műveltebb emberek tudják, hol lehet utána nézni szobroknak. Mert 2002 óta ott bizony egy magyar nemzeti szoborkert épül, 2007 óta hivatalosan is felavatva, úgy, ahogyan kell. Helyileg 20 méterre a szocialista szoborgyűjteménytől. Mert amikor éppen ott építkeztem, a tervezést végző Makovecz sercintett a kommunista szobrokra egyet, és azt mondta nevetve: - Reflektálunk rá, Lajos? – Ok, Imre, reflektálunk. Azóta is tesszük, ő is, mert örökre a részem. Sorry, ez ügyben többet nem segíthetek, az ebek kopók is, a kopók ebek, ott a rongynyúl, kapjátok el.

 

7. A Rákóczi ballada, az Ismét Vereckénél!!! Nahát, az aztán, az az ócska szemét tákolmány ! Többet erről nem kell itt most írni, mert Munkács elestének 300. évfordulójára magát a zenei művet és annak négy előadását (Munkács, Ungvár, Beregszász, Sárospatak) tettük AJÁNDÉKKÉNT A NEMZET ASZTALÁRA (azért írtam ezt nagy betűvel, mert fent idézett fertőzöttek ezt a fogalmat nem ismerik, tehát érdemes memorizáltatni), most pedig A KARÁCSONYI FA ALÁ SZÁNT AJÁNDÉKKÉNT a róla készült filmet, a teljes zenei és film anyagot tettük MINDENKI SZÁMÁRA elérhetővé, letölthetővé (www.amm-gubcsi.hu), azon túl, hogy 500 jó címre postáztuk a DVD-t, megadván a jogot a szabad, korlátlan másolásra, terjesztésre, a világ egész magyarsága képviselő erőinek külön-külön is.

 

8. Hogy kik? Mi.

 

9. Hogy kik? Mindenki, aki hihetetlen önzetlenségével beleadta teljes egyéniségét, tudását. Látszik a filmben a nevük, az arcuk. Hogy ha Rákócziról van szó, akkor egy vezérőrnagynak, egy alezredesnek, egy ex-vezérigazgatónak vagy önkormányzati képviselőnek természetes és örök dicsőség, hogy tarpai jobbágyként fogadhatja a fejedelmet Vereckénél. Csak a fenti elme-fertőzötteknek mondom, hogy ez persze nem igaz. A tábornok és társai, Zrínyi Kft-s vezetők nem is voltak ott 1703-ban Vereckénél, most csak megjátszották magukat, hogy ők a tarpai jobbágyok. Á, dehogy. Ők csak kivették a szabadságukat, levették a – soha nem létező – gőgjüket, beültek saját kocsijukba, utaztak néhány ezer kilométert, könnyeztek az előadások végén, megrendülten remegett a lábuk, igen, rogyadozott, mert életükben azonos érzelemben lehettek a kissé nyomorúságos sorsú kárpátaljai magyar testvéreikkel (vesd össze 2004. dec. 5), igen, sírtak, és azt hitték, hogy a fejedelmet várják Vereckénél. Pedig csak Varga Miklós jött, és ő is csak énekelt, nulla csata, harc, kamu. Persze, a sírást még ekkor sem hagyták abba, csak lenyelték. Mert az ügyvezető Gubcsi ezt is így parancsolta meg nekik, a rohadék.

 

10. Mindezt üzenem kiemelten a Heti Válasz Stumpf András nevű zeneesztétájának is. Az Index hülyesége – „Vezérőrnagy paraszt” – talán a porba hullott volna már, annyira undorító volt az egész kinyírási szándék, de megjött Stumpf, s felemelte magához a szintet. Innentől kezdve büdös tarpai paraszt lett vezérőrnagy, vezérigazgató, hisz „Ahogy az Index megírta… annak alapján most már az Ahogy a Heti Válasz megírta… lett a védjegy. Az ellen bizony tényleg 00 a paraszt, Gubcsi pedig ezzel az ócska zenéjével (?) eleve 00-00.

 

11. Ugyanaz történt imígyen, mint tavaly nyáron. Most Stumpf hitelesítette a tényeket. Tavaly június végén az Index Gubcsi kinevezésének másnapján – tényleges munkába állása előtt egy héttel – ledöntötte a vörös Gubcsit. De ez valahogy senkit se érdekelt, porba hullott. Mi a fene? Gubcsi tényleges munkába állásának másnapján a Magyar Nemzet legfőbb rovatában, kiemelten szedve „Gubcsi nem normális” feliratú közkeletű kalitkába került, s mivel nem más írta alá, mint a főszerkesztő-helyettes (eposzi jelzővel „Hatalmas”) Csermely Péter, az már más! Megírta a Magyar Nemzet, haver!

 

12. Ekkortól jöhetett mindenki, minden - és ami jöhet, az jön is. Összenőttek a Jövők.

 

13. Amikor leparasztoztak nemes férfiakat – akinek a pújuk illatosabb, mint amazok egész büdös, elbabrált élete -, már több mint egy éve tartott a „Kinyírjuk” program. Hiteles, bizonyítható, magas (bocs a szóért, Istenem) beosztású médiaguruk (Istenem, bocs, bocs!) szájából szökellt a mondat: kinyírjuk. Bizonyítható, hogyan adták ki műsorvezetőknek, tévé- és rádiószerkesztőknek, stáboknak, hogy rajta, ott a cafat, ingyen van! Jó, ennél azért keményebben hangzott a parancs! Szóval ki kellett nyírni Gubcsit, mindenütt, egyszerre, sok hullámban.

 

14. DE! Kés nem volt náluk. Nekik sosincs késük, egyetlen kis bőrbe húzott bugylibicskájuk van csak (a Kiskunságban, nálunk így hívták azt, amit férfiember gatyában hord, általában). Nincs kés!

 

15. Keressünk valakit, akinek van. Kerestek, lett. Vége.

 

16. Tanulság van? Igen. Leírtam az elején arról a bizonyos örök egyensúlyról.

 

Uraim! Amit alább írok, csak az vegye magára, akire vonatkozik:

 

„Csatornapatkányok! Tényeket, s ne a beteg, eltorzult lélek bosszúban meleg vért kereső zaklatott zihálását! A léleknek nem kell vér, baze!

 

Kinyírtak??? Ugyan. Próbáljanak meg egyszer találkozót kérni a jó szellemtől, majd válaszol Önöknek, hogy hogy’ is van ez. Most Karácsony van, esélyük támadhat egy ilyen találkozóra.

 

Önök, táboruk, mocskuk, módszerük, az önök által kreált média számomra nem létezik, ezért kinyírni sosem tud. Lél nevű kisfiam álmában éppen felsírt, még csak fél éves, bocs, dolgom támadt. Mindjárt ébrednie is kell, a többiek már itt állnak mindannyian a kiságya mellett, várják a Karácsonyt. Előd, Botond, Emese, Etele, angyalkánk, kis Lelle fent az égben, kérlek, psssszttt! Lél ébredezik.

 

Bocs, az aláírás, hogy elrendezzük egyszer s mindenkorra: Gubcsi Lajos, egy mocskos vörös, komcsi csaló gazember, áruló, tolvaj, gyáva szar, önző senkiházi, jellemtelen antiszemita, iszákos állat, kisemberek kifosztója és megnyomorítója, ahol csak lehet, diktátor, bár diktálni sem tud, nemhogy írni. Kábé ennyi, szasztok.”

 

2011. dec. 24.