Hallom, az index ma, a bírósági, Spirket felmentő bírói ítélet után is folytatja… Én ugyan nem olvasom, de szóltak barátaim. Én ezennel le- és befejezem az index-ügyet, ami természetesen nem az index ügye, hanem azoké, akik az újságíró Spirket, a szerkesztőséget ezzel megbízták, akik elrendelték a velem szemben folytatott tavaly márciusi és szeptemberi megsemmisítő szándékú  akciót – és mindazon újságok, szerkesztőségek ügye is, akik részesei voltak a hazugságoknak. Mocskos kis figurák, szerkesztőségek, ennyi elég is. Megsemmisítettek, kinyírtak? Tönkretettek? Tényleg?

Más ügy a bíróság, arról súlyosabb véleményem van. De mikor meghallgattam ma a bíró lezáró szóbeli érveit, indoklását, melyben felmentette az index-es Spirket a rágalmazás vádja alól, tehát mikor meghallgattam, akkor kellemes, hűvös, ésszerű, nyugodt érzés uralkodott el rajtam: Ezekkel?! – Én? Soha. Ezért a perbeli szokásoktól eltérve én a bíró szövege végén nem kértem 3 nap gondolkodási időt, nem tartottam igényt a fellebbezésre, hanem a bíró, az ügyvéd és Spirk látható meglepetésére azt mondtam:

-Ezeket a most elhangzott érveket, és az ügyben itt látható érintett személyeket akkor szeretném látni, amikor a púpot a hátam közepén. Következésképpen azt választom, hogy tudomásul veszem az ítéletet. Ennyi.

Előtte órákon keresztül általam idézni kért komoly tanúk, az ügyekben valóságosan részt vevő emberek, a Zrínyi Kft-ben évtizedek óta dolgozó vezető munkatársak lépésről lépésre cáfolták az index valamennyi állítását. Tételesen, mindenben. Joggal, mert ők  tényleg tudtak minden ottani lépésemről. Nem is kellett volna semmit sem bizonyítanunk. Az eljárás szerint az index-nek kellett volna bizonyítania azt, hogy állításai –kitartok mellette: rágalmai - igazak. Ezt meg sem próbálta. Beterjesztett dokumentumaim sokasága bizonyította az index által annyiszor megírtak betegesen, egy éve állandóan szajkózott valótlanságát. Ezek a hiteles dokumentumok éppúgy, mint a tanúk vitathatatlan vallomásai, köddé váltak a bírói ítélet megfogalmazása előtti percekben.

Ma indirekt módon bírói szintre emelkedett a hazugság legalizálása. Eddig csak a szennysajtó szintje volt, most ide emelték. Lelkük rajta, de azért óvnám a magyar társadalmat.

Gubcsi Lajos:Halló révész II.

Novemberben Halló révész c írásomban – a www.amm-gubcsi.hu-n – arról írtam: elengedhetetlenül szükség van arra, hogy bizonyos jövedelemhatár fölött a gazdagabbak ne 16%-os, hanem magasabb jövedelemadót fizessenek.

Most a magyar döntéshozóknak érdemes volna figyelni Obama elnöknek az amerikai nemzethez intézett évi üzenetére, mert:

-hol is van nagyon sok nagyon gazdag ember?
-hol is kérik tőlük most, hogy – a törvények erejével – fizessenek magasabb adót?

-hol is van iszonyúan kemény választási harc, ahol nem illik, főleg egy elnöknek nem, beváltatlan demagógiába bocsátkozni? – vagyis nem illik magasabb adóról beszélni, ha nem tartja be?

-hol is veszi ezt tudomásul a közvélemény, zokszó nélkül, s annak is az a középrétege, amelyhez az elnök elsősorban hirdeti programját? – s amely talán maga is többet fizet majd

-hol is hagyják figyelmen kívül a társadalmi-szociális érzékenységet, úgy általában, tradicionálisan?

A költői kérdések az USA-ra vonatkoznak.

A világ súlyosan megváltozik. Az nem mehet sokáig, ami a közelmúltat és a mát jellemzi: a gazdag még gazdagabb, a szegény szegényebb lesz. EZ NEM  MEGY, nem szokott menni megrázkódtatás nélkül.

A magyar kormánynak minden más kormánynál erősebb felhatalmazásai vannak arra az esetre, ha a gazdagok erősebb adóztatását merné kitűzni. Miért nem meri? Kinek az érdeke – kérdeztem nov-ben is.

Ez a kormány volt abban a helyzetben, hogy a bankokat és a multikat külön a kasszához kérje. Mikor szólítja meg a gazdagokat? A gazdagságok – gyakran micsoda méltatlan módon, Istenem! – az elmúlt 25 év zavaraiban, csaláshadjárataiban keletkeztek. Rémmesés jövedelmek, birodalmak, persze nem amerikai méretekben, csak a hazai  valóság kissé piszkos talaján.

Egy kormánynak nem csak ereje van – a mienknek igen nagy -, hanem talán tudása is lehet ahhoz, hogy megtalálja a formát, eszközt, utat a gazdagság nagyobb adóztatásához.

Ha nincs, Obama már lehet, hogy tud mondani valamit erről – s akkor is, ha esetleg megbukik.

Szeretettel ajánlom Kubinyi  Anna Erdély-sorozatát, a kiállítást a Duna Palotában.

Megnyitó febr. 2-án 17 órakor

Most, amikor közzétesszük A Magyar Művészetért Díjrendszer 2012-es programját, a díjazott Jankovics Marcell nyomán egy német definíciót idézünk, amely A Magyar Művészetért XVIII. Gálájáról 2004-ben készített filmben hangzott el, s amely ma is elgondolkodtató – ma, amikor a kultúra kiszorul, s helyét nem akarja legalább valamennyire pótolni a kulturált emberi és társadalmi magatartás, pedig tehetné, ha tudná, ha akarná:

„A kultúra nem más, mint EGY NEMZET evidenciáinak összessége – s bármikor magunk is tehetünk róla, hogy tudatosan építsük.”

 25 éves A Magyar Művészetért Díj-rendszer

 A MM 2012-es Programja

1. A XXII. Díjátadó Gálán és más díjátadó ünnepségeken, alkalmanként önálló MM művészi műsor keretében adjuk át díjainkat.

2. Összesen 5 MM Díjat osztunk ki, továbbá 1 MM – Bubik István-díjat.

3. Idei új díjunk Herenddel A Színész-díj, 7 címzettnek, színészeknek és közösségeiknek.

4. A következő – még 4 alkalommal ismételt – díjunk a Petőfi-díj, az idei átadását születésének 180. évfordulója előestéjére, azaz 2012. dec. 31-re időzítve.