Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár

A Magyar Művészetért Díjrendszer XXXVI. Gáláján, június 4-én nyújtjuk át a Zrínyi Ilona-díjat a világhírű zongoraművésznek. A díjat Gubcsi Lajos és Györfi Sándor alapította 2013-ban (ld fotó). Klukon Edit férje, Ránki Dezső 2009-ben részesült A Magyar Művészetért Díjunkban zenei kategóriában. A művésznővel egyetértésben személyiségét, lelkét a legjobban nem az archívumok anyagaiból értjük meg, hanem inkább két alábbi verséből az alábbiakban. A nevéhez illetve alapítványuk nevéhez köthető a Vár falán elhelyezett Mária anya nevű gyönyörű szobor. A két vers után rövid életrajzi összefoglalót nyújt ezen írásunk.


Klukon Edit

 

Az időtlenség vendége

 

 

hogy hajlékomba jöjj

 

 

 

a lelkem könnyül     szárnyal     békésen mosolyog        integet       szeretettel tekint  

fájdalmasan  nehéz gondolataimra       érzéseimre      múltban       jelenben

folyamatosan szelídülök

megtisztulok az örökségtől        genetikailag     természettől irányít       kísér

megbélyegez               leláncol       reménytelenségre kárhoztat

 

mindannyian ismerhetjük az atya ölének nyugalmát      védelmét

 

ide kísér vissza

 

e g y e d ü l    v i l á g í t

 

ismét tudjuk amit hittünk

 

az univerzum szeretetének tiszta jelenléte mely annak törvényeiben fogant

 

megpillantjuk a titkot  a teremtés csodájának örökkévalóságában

 

g y ö n y ö r k ö d ü n k

 

 

magunkat önként átadva

 

földi létünk idején egybeolvadunk az égi hajlékkal

 

csak egy szóval

 

segíts uram hogy az időtlenség vendégeként rád ismerjek    dicsérhesselek

 

 

meggyógyul az én lelkem




T I Z E N N É G Y

 

 

u  t  a  m

bolygó      gomoly    ölelésben

 

kristály    csöndben

 

h á l a é n e k

 

színes       magány    rejtekében

 

v é g t e l e n

érintés

 

aranyló  tisztaság

 

f é n y

 

 

s z í n e v á l t o z á s



Klukon Edit Budapesten született. Zongoratanulmányait Teöke Mariann és Hambalkó Edit, majd Kadosa Pál, Jandó Jenő és Kurtág György irányításával végezte. Zongoraművészi diplomáját 1982-ben szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 

16 évesen egyike volt annak a három fiatal zongoristának, aki bemutatta Kurtág György Játékok című zongoradarab sorozatát. Évek óta Ránki Dezső kamarapartnereként koncertezik; a magyarországi hangversenyek mellett felléptek Párizsban, Milánóban, Torinóban, Münchenben, Bécsben, Andorrán és a lockenhausi nyári kamarazenei fesztiválon. Közösen mutatták be 1986-ban Liszt Via crucis című zongoradarab-sorozatának négykezes-, 1990-ben pedig aFaust szimfónia kétzongorás változatát. Repertoárjuk magában foglalja a négykezes zongorairodalom jelentős részét, többek között Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Brahms, Liszt, Debussy, Ravel, Erik Satie és Darius Milhaud alkotásait.

Aki mostanában Bayreuth-ban, Liszt Ferenc sírjánál jár, a régi emléktáblák mellett egy bronz Madonna-szobrot lát, amelynek talapzatán ez áll: Ave Maria, 1811-2011, Hálás magyar honfitársai. Azt már csak mi tudjuk, hogy ez a többes szám nem széles tömegeket takar. Ránki Dezső és Klukon Edit zongoraművész házaspár érdeme, hogy Mátyássy László: Mária a gyermek Jézussal című szobra tavaly szeptember óta minden magyar nevében fejezi ki a honfitársak főhajtását a Mester előtt.

A Ránki Dezső és Klukon Edit zongoraművész házaspár több mint 30 éve él Budán és koncertezik együtt. Az Immaculata Alapítvány kuratóriumának elnökeként Klukon Editnek is köszönhető a budai Vár fokán, a déli Cortina fal tetején felállított Mária Anya szobor a kis Jézussal

– Mátyássy László bronzszobra, a Mária Anya a feltétel nélküli szeretet, a szelídség és a békesség örök jelképeként áll a budai Vár fokán – fogalmazott Klukon Edit az Immaculata Alapítvány elnökeként

A Ránki házaspár nemcsak 30 éve él Budán, de azóta együtt is muzsikál, sőt már egyik fiuk is velük játszik. Ha tehetnénk, mindig honorárium elfogadása nélkül játszanánk. A művészet nem árucikk, bármennyire is így gondolják manapság. Hálásak vagyunk azért, hogy folyamatosan remekművekkel lehetünk kapcsolatban, és örömmel adunk hírt felfedezéseinkről. – Rendszeresen felkérnek bennünket családi koncertekre. Ilyenkor általában Fülöp szólózik, mi pedig a férjemmel kétzongorás vagy négykezes műveket játszunk. Ahol lehetőség nyílik rá, Bach és Dukay háromzongorás darabjait tűzzük műsorra. Ezek különleges alkalmak. A három zongora együtthangzása új dimenziókat enged felfedezni, szinte új hangszer születik.


"Ránki Dezső és Klukon Edit úgy zenél együtt két zongorán - mondja a zeneszerző, Dukay Barnabás -, mintha egyvalaki játszana. Az első pillanattól kezdve, amikor először játszottak tőlem darabot, megdöbbentetett ez az egyedülálló jelenség. Emellett mindig úgy közelítik meg a kompozícióimat, ahogyan én elképzeltem azokat magamban. Már a puszta zenélésük folyamatos inspirációt jelent számomra. 


További hírek
A Magyar Művészetért Díjrendszer XXXVI. Gáláján Petőfi Sándor-díjban részesül a Petőfi Vándorszínház.

http://revizoronline.com/hu/cikk/1635/petofi-vandorszinhaz-a-kolto-utazasa-petofi-irodalmi-muzeum-nyari-fesztival-2009/

Petőfi Sándor huszonkét éves, mikor merész vállalkozásra szánja el magát, otthagyja biztos állását a Pesti Divatlapnál és szíves meghívásokat elfogadva felvidéki utazásra indul. Az utazásról íródott Uti jegyzetek adják az előadás prózáját és dramaturgiai vázát.
Az előadás zenei alapja a Hangzó Helikon sorozatban, 2006-ban megjelent Ferenczi: Petőfi lemez. Ferenczi György ezzel az albummal nem kevesebbet tett, mint leemelte távolságtartó, unalmas piedesztáljáról a fiatal költőt és 21. századi mondanivalóvá formálta költeményeit.

A produkció megálmodója, rendezője és látványtervezője Pál Kálmán képzőművész, aki az elmúlt években olyan utcaszínház és képzőművészet határán táncoló produkciókkal mutatkozott be, mint a Szépemlékgyűjtő hagyatéka vagy a Mulen Rúzs. Az eredmény egy klasszikus irodalmi alapokon nyugvó, sodró hangulatú vidám zenés utazás, ami a társulat szándéka szerint egy trilógia első darabjaként kerül színpadra.

Zenész csepürágók: Ferenczi György, Apáti Ádám, Jankó Miklós, Kormos Levente, Pintér Zsolt
A költő hangja: Szabó Sipos Barnabás
Kossuth-szakállas honleányok: Bálint Tünde, Gulyás Réka, Pilári Lili
Rendezte és tervezte: Pál Kálmán
Dramaturg: Borsa Kata
Zene: Ferenczi György és a Rackajam
Produkció: Karzat Alapítvány

"A játékosan múltidéző, ironikusan korhű vándorszínházi előadás a maga bumfordi bájával, szívmelengető összjátékával, Ferencziék örömzenéjével nem mindennapi színházi élmény. Nyüzsög, mocorog, él az egész előadás."
(Revizor, az NKA kritikai portálja, Tóth Ágnes Veronika)

http://felvidek.ma/2016/05/demokracia-helyett-informacios-diktatura/

Érdemes kiemelni Kormos László polgárjogi aktivista válaszaiból az alábbit: 
"Az EU, ahogy az alapokmánya is kimondja, elsősorban gazdasági társulás. Elképzelésünk szerint viszont nem a versenyelvnek, hanem az együttműködés elvének kell érvényesülnie. Azt viszont, hogy az EU elve hibás, már sokan tudják, érdekes viszont, hogy ezek az emberek a mai napig abban a hitben élnek, hogy a nézetükkel kisebbségben vannak.
A magyar kultúra mindig gátat szabott a teljes vadkapitalizmus elterjedésének, és ezért volt nagyon fontos leépíteni, a Kárpát-medence egységét megszüntetni, a szláv népeket – köztük a szlovákokat -, a magyarok ellen fordítani.

Itt, a Szabad Rádióban már több vendégünk is beszélt arról, hogy mennyire előtérbe került a nemzetek, a nemzetállamok, illetve a nemzeti identitás meggyengítése.

A kultúra és az identitás hordozója a nyelv. Ha az összetettebb magyar nyelvet felcseréljük az egyszerűsített angolra, és elvesztenénk a kultúránk lényegét, akkor részeivé válnánk a szürke, összemosott és gyökértelen kozmopolita rendszernek. Az ilyen embereket aztán szinte távvezérléssel, ujjcsettintésre lehetne mozgatni. A média-manipuláció és a kommunikációs káosz eszközeivel ennek a kiépítése már folyamatban is van. Elég csak meghallgatni a nemrég kitálaló német újságíró (Udo Ulfkotte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztője) beszámolóját vagy John Perkins írását, aki magát gazdasági bérgyilkosnak nevezte, mivel kiszolgálta ezt az erkölcstelen mechanizmust, amely állami szinten mutatja be, hogy egy adott állam vagy vezető beáll a sorba, vagy pedig legkevesebb, hogy lejárató-kampány indul ellene

Ex Libris Díj Aranyossy Szabolcsnak a FELVIDÉKRE

A Magyar Művészetért Díjrendszer XXXVI. Gáláján, június 4-én Gubcsi Lajos Ex Libris Díjában részesül Aranyossy Szabolcs a Felvidékről. Igazabban meg sem tudnánk fogalmazni véleményünket, mint ahogyan ő ír magáról.

"Szavak és gondolatok egy hétköznapi embertől, egy háromgyermekes családapától:
Nagyapám lévai származású volt, és halála előtt elkísértem szeretett városába, ahol a múlt század 90-es éveire eltörölték a magyar múltat. Már nem tudta megmutatni azokat a helyeket, melyek gyermekkorának fontos részét képezték, panelrengeteg ölelt körbe mindent. Mindössze egy öreg fa és a temető regélt a magyar múltról. A sajátos kisebbségi sorsnak köszönhetően sokkal jobban figyelek, és érzékenyebben reagálok az életemet befolyásolni akaró történésekre. Nem csoda, hiszen 1989 óta visszavonulóban van a felvidéki magyarság, sorban adjuk fel településeinket, erdeinket, mezeinket. Beszűkült az életterünk, és ezt a nekünk megmaradt részt nem szívesen osztanám meg senkivel sem. Nem alkuszok, és nem hátrálok meg, ha a nemzetem fennmaradása a tét. Tenni akartam, hiszen mindnyájunk szent kötelessége, hogy akár hangyaként, névtelenül munkálkodjunk nemzetünk felemelkedéséért, úgy, ahogyan ezt megtesszük a családunkért is. Gimnazistaként, 1992-ben megalapítottuk a Felvidéki Magyar Front elnevezésű ifjúsági csoportot, mely összefogta a dunaszerdahelyi járás jobboldali gondolkodású fiataljait. Később a nyitrai egyetemen, a csernovai események eltérő megítélése miatt, összevesztem a történelem professzorommal, így azt otthagyva, munka mellett elégítettem ki a bennem lévő óriási történelem iránti tudásvágyamat. 2008-ban alapítója voltam a Felvidéki Harcosok kulturális szervezetnek, melynek megemlékezések és nemzeti estek szervezése mellett a legfőbb célja a példamutatás volt, egy alternatívát mutatott a nyugat majmolása helyett. Kiváltképp fontos ez napjainkban, amikor a felvidéki magyarság, a felgyorsuló asszimilációnak "hála", mondhatni végveszélybe került. Ez, és a ránk zúduló "menekülő" veszedelem harcosokért kiált. Vad magyarokra van szükség, akik, ha a szükség úgy hozza, hétköznapi hősként példát, utat mutatnak hazaszeretetből és önfeláldozásból. 2011-ben megalapítottam A Magyar Megmaradásért civil társulást, mely magán hordozza mindazt az eszmeiséget, mely ellenpólusa e beteg, devianciát hirdető liberális társadalomnak. Politikától és pártoktól függetlenül önerőből építkezünk, és tesszük, amit helyesnek vélünk. Értéket próbálunk közvetíteni. Küzdünk a magyar iskolákért, emlékezünk és nemzeti esteket szervezünk. Ezen rendezvények által, és az évente megjelenő felvidéki nemzeti falinaptárral karöltve szeretnénk erősíteni a felvidékiek magyarságtudatát, megismertetni őket igaz, elhallgatott történelmünkkel. 2013-ban Dunaszerdahelyen emlékművet állítottunk, mellyel a kitelepített, deportált, meghurcolt és megalázott felvidéki magyarok előtt tisztelegtünk. Évente megszervezzünk az AMM tábort, ahol ingyenesen üdülhetnek Böjte Csaba testvér árva és hátrányos helyzetű kis székely gyermekei. E tábor jól példázza az összefogás és segítségnyújtás fontosságát, amely oly jellemző volt a magyar népre, és amely mára már szinte feledésbe merült. 2015-ben, harmadmagammal, hosszas kutatás után, civilek és hagyományőrzők támogatásával megalkottuk a felvidéki lobogót, mely a felvidéki magyar összetartozás és élni akarás szimbóluma. Isten-Család-Haza, e három fogalom, mely még gyermekként belém vésődött, és meghatározta életemet. Hitem szerint a haza ott van, ahol még van élő magyar közösség, és egyszer újra ott lesz Magyarország. Sajnos a Felvidék csendes, nem hallatja hangját akkor, amikor kiabálnunk kéne. Hát én, ha kell, továbbra is ordítani fogok. Soha ne adjuk fel, a jövőnk csak rajtunk múlik, és ne feledjük: ellenünk csak annyit tehetnek, amennyit mi megengedünk. A küzdelem, amit választottam, bár elsőre szélmalomharcnak tűnik, fontos üzenetet hordoz magában: "Légy olyan, mint a madár,
Mely alól, ha kivágják a fát,
Nem zuhan le, hanem
Még magasabbra repül."

Köszönöm a Jó Istennek, hogy óv és hitet ad, családomnak a szeretetet és megértést. "
Képünkön a díjazott és az általuk teremtette felvidéki lobogó

Anno 1966

Holnap, máj. 28-án tartjuk 50. érettségi-ballagási évfordulós találkozónkat Kiskunfélegyházán, mi, az egykori Petőfi Sándor Gimnázium végzős hallgatói, már ami belőlünk maradt vagy lett. Vidám, nagyszerű osztály voltunk. A nőkkel kapcsolatos utólagos érdeklődésem intenzív foka nyilván arra vezethető vissza, hogy ez a gimi akkor - még - tiszta fiú gimnázium volt, mi voltunk az utolsó homogén osztály. Vagyis a lányokhoz von Haus aus - csak úgy, egyszerűen, minden nap - nem sok dolgunk volt. Sajnos. Ezt kellett később pótolnom a nagy menetelésben.

A mellékelt kép kedves emlékeim egyike: az osztály nevében búcsúzom önmagunktól, osztályfőnökünktől és egy túl gyorsan eltűnt időtől, ami valahogyan azóta is egyre csak eltűnik
(Jobb kezem gipszben, persze nem azért, mert rossz helyen nyúlkáltam volna...)


És az igazi meglepetések folytatódnak - pl. a Felvidék színe-javát illetően

A Magyar Művészetért Díjrendszer XXXVI. Gáláján június 4-én Gubcsi Lajos Ex Libris Díjában részesül a Felvidékről MOLNÁR ATTILA.

Molnár Attila hagyományőrző, a Csenkey Baranta csapat vezetője és egyben alapítója, nős, két gyermek édesapja.

"1979 álom havának 31. napján születtem Dunaszerdahely városában. Bennem testesült meg részben a szétszabdalt magyarság együvé tartozása, hiszen édesapám székely, édesanyám csallóközi születésű. Én a Felvidéken nőttem fel és máig itt élek, de Székelyföldet a második otthonomnak tekintem. Számomra a síkság és a hegyek ugyanazt jelentik, otthont, hazát, melyet elsodort a történelem. 18 évesen Németországba mentem és paradox módon idegen földön kezdtem el foglalkozni a magyarság történetével. Szinte hihetetlen, de a német antikváriumok sok magyar kincset őriznek, csak rájuk kell találni. Az idegenbe szakadt magyarok összejövetelein tapasztalt erős együvé tartozás hatására döntöttem el, hogy ha hazatérek, tevékenyen fogok részt venni hazafias programok szervezésében. Így 2002-ben nem is volt számomra kérdés, hogy csatlakozzak a pozsonyi székhelyű Corvin Mátyás társasághoz. Itt sok tapasztalattal lettem gazdagabb, hiszen a pozsonyi szlovák rengetegben egy maroknyi csapat dolgozott a város megmaradt magyarjaiért. 2009-ben megismerkedtem Kopecsni Gáborral, és rajta keresztül a barantával és a hagyományőrzéssel. Kisvártatva megismerhettem Kassai Lajost és Pucskó Zsoltot is, akiket máig a példaképeimnek tartok. Még ugyanebben az évben megalapítottam szülőfalumban a Csenkey Baranta csapatot. Harcművészet, hagyományőrzés, megemlékezések, nemzeti estek, koncertek és rendhagyó történelemórák segítségével a felvidéki magyarság nemzeti öntudatra ébresztése volt a célunk. Fokozatosan 21 csallóközi és mátyusföldi településen sikerült rovástáblát állítanunk, amire, úgy gondolom, méltán lehetünk büszkék. Sok rendezvényt A Magyar Megmaradásért társulással karöltve közösen szerveztünk. Tesszük mindezt munka és család mellett, a szabadidőnk rovására, viszont egy-egy sikeres rendezvény után büszkén summázhatjuk, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a magyarság érdekében. Legutóbb Felvidék zászló megalkotásánál atyáskodtam, és boldoggá tesz a tudat, hogy végre van saját lobogónk!"