Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Ez, amit alább lengetek, nem a
3.000.000-hoz közelít a beoltottak száma, úgy látom, néhány napon belül eléri azt.
Kedves Barátaim, van fogalmatok, átgondoltátok, milyen bődületes szám a 3 millió? Ha három emberrel együtt állsz valahol, bárhol, családban, buszon, közülük egyet már beoltottak? És ezt megszorzod 3.000.000-val.
Elképesztő logisztikai, egészségügyi, rendszerszervezési feladat. Hogy naponta éppen annyi jusson éppen oda a 3300 magyar helység közül, vagy a sokkal több oltási pont közül, amennyi embert előtte értesítettek, hogy eleve: értesítsék őket menetrend szerint, s minden percre pontosan működjön az oltási helyiség fertőtlenítésétől a számítógépes nyilvántartás működtetéséig, a dolgozó asszisztenstől és orvostól az esetleg elhagyatott beteg érkezéséig. ???? Bele tudtok gondolni, hogy ekkora és ilyen feladattal, ilyen méretű közszervezéssel nem találkozott Magyarország azóta, hogy a romba döntött országot valahogyan a semmiből újra kellett építeni a második világháború után?
Csak egyetlen példa: Ha menet közben úgy döntenek, hogy OK, be kell oltani soron kívül a pedagógus-óvónő kört is, akkor ezen új szempont alapján újra felosztani az egész országot - hiszen ők mindenütt ott vannak, esetleg csak 1-2 tanító kis helyeken -, és a megszabott határidőben ők is az egész országban megkaphassák az oltást kivétel nélkül?
És hány más szempont szerint kell még végrehajtani ezt a gigászi feladatot?
Szokták írni, hogy emeljük meg kalapunkat az orvosok előtt mindezek láttán. Megemelem. De erre biztatok mindenkit atekintetben is, hogy emelje magasba kalapját az egész rendszer hatásos működése láttán is. Mégpedig büszkén. Olyan országban él, amely képes ilyen teljesítményre együttesen minden szférában: az egészségügyben, a kormányzati irányításban, a közigazgatás egészében, és nem utolsósorban a lakosság stabil bizalmában, hogy igen, elhárítjuk ezt a brutális veszélyt is.
További hírek

 Bajban az önálló magyar színház Nagyváradon, két másik intézménnyel akarják összevonni.

Nagyvárad, a magyar kultúra egykori fellegvára, és a rablótámadás óta eltelt 101 évben is egyik fontos erdélyi szellemi központunk - most újra megszenvedi, hogy settenkedik a romlás Erdélyben. Beszippantás, alattomos felszámolás a neve - nem tudom, románra hogyan fordítják. Ők tudják.
Többször jártam díjakat átadni impozáns szép házukban, gyönyörű nézőterükön öröm volt látni a teltházat. Bartók-emlékdíj átadó gálát, A Színész-díj átadását idézem vissza, Meleg Vilmos gyakori látogatását és megrázó versmondásaii itt a budapesti gáláinkon, ünnepeinken. 203 évre tekint vissza a hivatalos magyar nyelvű színjátszás a városban. Hahó, Románia, 203 év!
Mindig rúgnak egyet, hátha a következőt könnyebben viseljük. Tudják ők, a román hivatalnokok, hogy milyen ez a rúgás? Nem tudom, hogyan lehetne emlékeztetni rá őket, hátha elmenne a kedvük. Mert abból túl sok van.

 


A HŐSÖK...
COVID közelről - egy orosházi intenzíves nővért idéz az index, Vinczéné Farkas Mónikát. Kezdem megérteni, mit tesznek ők, ápolók, orvosok.
"Kívülről talán úgy tűnhet, a sok gép dolgozik helyettünk, de az igazság az, hogy azok inkább csak segítenek nekünk. A gépeket be kell állítani, a gyógyszeradagolóba fel kell szívni a gyógyszert, a lélegeztetőgépet folyamatosan figyelni kell. Ha gyomorszondán keresztül etetjük is a beteget, azt is össze kell állítani valakinek. Ott a nyolc-tíz infúziós pumpa, mellette lehet a dializáló gép is, és mindig mindent a megfelelő időben kell kezelnünk. Ha például fürdetés közben megfordítjuk a beteget, nagyon oda kell figyelnünk, hogy a csövek vagy a pumpák hosszabbítói ki ne csússzanak. Mi beszélünk azokhoz a betegekhez is, akik nem kommunikálnak. Nevükön szólítjuk őket, elmondjuk nekik minden alkalommal, mi fog történni, mit fogunk velük csinálni, hiszen nem tudjuk, mennyit hallanak, mennyit értenek meg belőle. Sosem teszünk különbséget két beteg közt."
(a fotó máshonnan átvett illusztráció)Lehet, hogy egy kép erről: belső tér

"Van egy magyar népfaj, mely a legszélsőbb határszélt foglalja el keleten: a székely. Kitűnő sajátságokkal elhalmozott egy nép.
Magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült soha semmi idegen. És amellett megvannak benne minden nemzetnek a jó tulajdonai. Honszerető, szabadságvágyó, mint a svájci; szavatartó, hidegvérű, mint az angol, okos, vállalkozó, számító, mint a zsidó; jó katona, mint az arab; mértékletes, józan, szorgalmas, mint a porosz; magán segíteni tudó, idegentől irtózó, mint az olasz; találékony, mint a jenki; tiszta, mint a hollandi; demokrata, szabadelvű, mint a francia; és kitartó, mint az orosz; és mindenekfelett szapora, mint a zsidó és a szláv; vallási türelem dolgában pedig előtte van minden nemzetnek a világon.
Földjét a székely el nem pazarolja, kopár hegyoldalait a bánáti kanahán-iszapért be nem cseréli; rablót, zsiványbandát a székely nép maga közt meg nem tűr soha; becsületszava erősebb, mint a pecsétes írás; a nyegle szavára nem hallgat; mindenét, amire szükség van, maga állítja elő, öltönyének (pedig szép viselete van) minden darabját otthon készíti el: idegenre nem szorul. Azzal, amije van, maga kereskedik, messze földre elmegy becsületes nyereségért, s még a királyon is tud nyerni; zsidó, görög közötte meg nem él; minden férfi katonának volt nevelve egykor úgy, hogy a nők mívelték a földet. És minő földmívelés volt az! Akkora darab földön, amekkorán Magyarország akármiféle népfajából nem tudna megélni több kétszázezernél, a székely fajnak félmilliónyi ivadéka él. És tisztességesen él. A székelyt nem látod, hogy koldulni jöjjön Magyarországra, székely koldust éppen úgy nem látsz idegen ajtó előtt, mint zsidó koldust. A székelyt nem látod se rongyosan, se mezítláb. Pedig egyik falu kapuja a másikéhoz egy hajításnyira van. Minden falu be van kerítve, s kapun kell bemenni. S azok nem szétszórt rongyos házikókból állnak, hanem tisztán tartott fasoros utcákból, minők a németek lakhelyei. A XX. században már a székely nép száma a nyolcszázezer lelket meghaladta. Ha a székely faj itt volna Magyarország közepén, azóta benépesítette volna az egész országot; ha a főváros közelében volna, kezében volna az egész magyar ipar és kereskedelem.
És minő szép faj! Annyi szép, szabályos, jellemzetes arcot nem látni sehol a kerek földön, mint a székelyeknél. Minő változatosság a női szépség típusaiban!"
Jókai: A jövő század regénye"
(Fülöp G. András közösségi bejegyzéséből vettem át. Fotó: Csíkfitód, 1942)Lehet, hogy egy fekete-fehér kép erről: 1 személy, álló és szabadtéri

10.000 EZ IS, ez a könyv, éppen most!
Elérte a bűvös letöltési számot Magyarország 1000-1100 évvel ezelőtti örténelmi, Kárpát-medencei szerepéről 10 éve általam szerkesztett könyv, melyet a HM Zrínyi Média Kft. adott ki akkor.
Gubcsi Lajos (szerk.): 1000-1100 years ago – Hungary in the Carpathian Basin
És ha már, akkor legyen itt ennek magyar nyelvű alapváltozata is ugyancsak 10 évvel ezelőttről, annak letöltése viszont már 22.827
Gubcsi Lajos (szerk.): 1000-1100 évvel ezelőtt – Magyarország a Kárpát-medencében
Egy hete a Summa című lírai regényem lépett túl a 10.000-en.

 

Gubcsi Lajos:
Azért írom, hogy ne lehessen így...!
bomlasztó vírusvilág
némán, csendesen úszik köztünk a méla béke
félszegen hallgatjuk fáradt szíve dobbanását
erőnk nincs már vitára, zajra, jog se tévedésre
ismeretlen ellenség fokozta le a testünk izzását
látásunknak nincs éle. a szemünk csak hunyorog
a vad hullámok elcsitultak, bentről kifelé fújtatunk
tompán érti meg a fényt az ész, a száj lassan mozog
futnánk, vágtatnánk előre - béklyót dob ránk az agyunk
mint a fekete-fehér fotókon: élesebb a ténynél a világ
és a filmes trükk-vágó keze alatt visszafelé mozgunk
két lépés volt előre! - de hátra botlik mindkét balláb
kik egy voltunk ketten egykor, jaj, ismét ketté foszlunk
(2021. 04. 26.)

 Pin on The Greatest


AZ ÉN SUMMÁM - KI LESZ A 10.000.?!
E percben 9999-en töltötték le albumomat az Országos Széchényi Könyvtárban, ami addigi létem nagy summázata versben, prózában.
Gubcsi Lajos: Summa - 55 évem ha ha 110 lesz - Lírai regény
(A fotón: egyik könyvbemutatóm szülővárosomban, Kiskunfélegyházán)Lehet, hogy egy kép erről: 7 ember, köztük Otilija Milanovic, Ferenc És Zsuzsanna Mészáros és Zoltán Drotleff