Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
Gubcsi Lajos - Tánc a pokol tornácán
TÁNC A POKOL TORNÁCÁN - 1514-1526
Mint korábban jeleztem, e címen történelmi regényem jelent meg.
Székelyföldön, Gyergyóban eljutott a könyv a derék Borsos Gézához Csomafalván. Gratulált, és komoly sorokat írt le érzéseiről olvasás közben.
EZT VÁLASZOLTAM, S MERT KÖZÖSSÉGI VÁLASZ, ITT IS KÖZLÖM (gondolom, Borsos Géza nem kifogásolja)
"Igen, égünk a fájdalomtól, és nem tudjuk, hogyan volt lehetséges Mohács és az oda vezető út....
Egyrészt be vagyunk ide ékelve egyedül ellenséges érzületű mindenféle népek és nagyhatalmi érdekek közé. Ezen belül a germánokat - a régi frankokat, az osztrákok, bajorok őseit és utódait - zavarja, hogy ők mindig sajátjuknak képzelték el Pannóniát, a nyugati részt, mintha az lenne az ő gyepűjük. Emiatt túl hamar kerültünk fogságba, mint nemzet, erről szól a könyvem főleg.
Másrészt szívós nép vagyunk, hallgatag küzdelemre is képesek bármilyen mértékben - főleg elviselni mindent -, de nem vagyunk okosak. Az okos ember, nép és vezetői tudnak jó szövetséget kötni, és nem hull sokirányú árulás-sorozatokba a kompromisszum, megmarad a nagy és fő érdek. Nálunk ez sokszor elhullott, éppen, mert nem vagyunk számító érdek-nép, számolni sem szeretünk. Tűrünk, ha kell, áldozunk, de nincs végletesen tiszta nemzeti stratégiánk. Erről is szól a könyv.
Harmadrészt: a kettőből ered, hogy mindig könnyű volt kívülről belső árulókat találni, és máris kétfelé húzott a nép, a nemzet, az ország, a vezetésre hivatott rétege. Idegen érdekek szolgálói uralkodtak az elmúlt fél évezredben. Erről is szól a könyv.
Negyedrészt: ha a fenti három igaz, akkor nyilvánvaló, hogy eleve képtelenség volt áthidalni azt az iszonyatot, amit történetesen és speciálisa az egész 20. század ránk mért. Könyvemet érdemes végig olvasni. Túl hosszú az első, az 1514-es rész, de ott felvonul minden szereplő, aki majd "elhurcol" bennünket Mohácsig - ahonnan már nincs visszaút.
Nem állítom, hogy van benne optimista kicsengés, pedig az volna jellemző rám, utamra, egész életfelfogásomra. DE nem találtam indokot az optimista következtetésre.
Célom más volt: a történelem e kulcsidőszakát úgy bemutatni, hogy legalább lehessen azon gondolkodni: mi vezetett oda, és hogyan lehet megoldásokat keresni egy olyan helyzetben, amikor szinte nem is lehet, mert minden ellenünk determinált.
És itt mégis megjön az én optimizmusom, bár a könyvben ez már nincs benne: mégpedig az, hogy nemzeti és egyéni meggyőződésünket soha nem adhatjuk fel. Itt persze síkos az út: kinek a nemzeti meggyőződése az érvényes. Enyém, tiéd, övé, miénk...? S elindul az útvesztő, amelyből őszintén szólva csak személyes erőfeszítéseinkkel tudunk kijönni. S ha túl sokan akarjuk ugyanúgy, s ehhez véletlenül, bizonyos korszakokban vezetők is társulnak, akkor lehet, kialakulhat olyan következmény, hogy nyerésre áll a nemzet.
Fordítva nem működik. Senki nem mondhatja magáról, hogy nyerő helyzetbe hozza majd nemzetét, mert neki erre megvan az elképzelése. Hordószónokok, váteszek lázálma ez.
Vagyis egyéni tisztességből és alkotó erőből, az erre épülő családi összetartozásból, és sok-sok család, közösség történelmi folyamatokban kialakuló együttes tetteiből teremtődnek meg a feltételek ahhoz, hogy világosabban körvonalazódjon az út, és annak sikere. Nincsenek mindent megoldó hősök. Csak olyanok lehetnek, akiknek van érzékük a mélyben lappangó nemzeti érzések, érdekek, vágyak és célok felismerésére, megfogalmazására, és alkalmanként éppen őket bízza meg a sors, ha egyébként méltóak rá. Ha nem, elsöpri őket is a törvény: egy nemzetet sikerre vezetni csak a nemzettel együtt, annak átfogó érdekeit szolgálva lehet.Lehet, hogy egy képregény
További hírek

 150 ÉV - TÖRTÉNELEM. Az én emlékemből...

Ma ünnepelte alapításának 150. évfordulóját a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnázium. Valójában csak PG, pégé, így ismerjük mindnyájan, hiszen 1871-es alapítása óta többféle intézményi formában létezett, s sok nevet is viselt.
De a PÉGÉ - az más. Az ugyanaz azóta, mindig is az volt, amikor még nem is volt az. Petőfi szelleme áthidalt ott minden időt, minden változatot.
Egy gyönyörű Évkönyvet is kiadtak. S mit ad Isten? Az első érdemi oldalon legfelül ismerős arc, itt van a szobámban.
Apám képe, rögtön a végzés után, 1946-ban. Mert ő is ott végzett 20 évvel előttem. Ő még tanítóképzőt, az is lett gyorsan, a Klebelsberg-féle képzés utolsó sóhajaként. Én pedig gimis voltam: PéGés alapkő a Közgázhoz később. Lehet, hogy egy kép erről: szövegMagához az élethez.Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy

ESZMÉLETLENÜL JÓ! - CSÍKI HAJNALTÓL
Amikor 2014-ben átadtam az Ex Libris Díjat Csíki Hajnal marosvásárhelyi színésznőnek itt, A Magyar Művészetért Díjrendszer budapesti gáláján, tudtam, hogy zseniálisan mond verset. A díjat alapvetően e tudásáért kapta.
Most véletlenül bukkantam egy videójára, vers: CSALÁDI KÖR.
Ki ne hagyd, eszméletlenül jó. A többit hallod magad. - Valaki, aki szabaddá vált...Versünnep 2014 Döntő - Csiki Hajnalka - YouTube

 E PERCTŐL LEGÚJABB KÖNYVEM:

GUBCSI LAJOS HANGOM KÖNYVBEN - HANGOSKÖNYV 1.
Az Ünnepi Könyvhét alkalmával jelentettem meg - hosszú munkálatok után - első hangoskönyvemet.
"Verseim évtizedek óta szólnak, közülük válogattam a 2021-es Ünnepi Könyvhétre megjelent könyvemhez. Modern könyv ez: Hangoskönyv, kiváló színészek, Juhász Károly és Schramek Géza kivételesen ihletett átéléssel.
A kiskun ember versei. A szerető, főleg a nőt és a gyermekeit szerető ember érzései, a közösségét vállaló íróé, költőé. E kettős adja ünnepi hangon szóló könyvemet, beszélő verseimet. Fiam, Gubcsi Előd öntötte audio-vizuálisan megjelent formába."

 Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek, álló, fa és szabadtéri


Amikor három Ex Libris Díjasunk együtt lép fel - ezúttal a gyönyörű felvidéki templomban Jászón. Fábián Zoltán, Meister Évi Erdélyből, Mihályi Molnár László Felvidékről. Jó a szemnek, öröm a szívnek.Lehet, hogy egy kép erről: 3 ember, köztük Meister Évi és Mihályi Molnár László, álló emberek és belső tér

 

RASSZISTA az, AKI RÁNK MONDJA.
Egyik fiam kint volt a tegnapi magyar-angol meccsen.
Emelkedett hangulatról, lelkes és kitartó szurkolói közösségről számolt be. Ha már nem is lett volna mihez drukkolni a játék alapján, akkor is folytatták: egymásért is, egymással is, ők, mint a magyar sportot szerető szurkolók.
Nem szurkálók! SZURKOLÓK.
Mindazok, akik itthon és külföldön abból akarnak élni, hogy a magyar szurkoló tábort rasszistának nevezzék, netán minket magyarokat általában is, elmehetnek saját magukat ködszurkálni.

Aki a szurkolók közül törvényt vétett, keressék meg, szankcionálják, ahogyan kell. Ennyi.
Angolok? Az angol focidrukkerekről kellene mintát vennünk? Nem már!

 A magyar tábor Feröerre is megy – mégha ezért nem is jár kedvezmény


 Az új Szent István-terem a Budai Várban.

Látható, hogy nagyon szép, csúcsteljesítmény. Gazdagságot tükröz, mint régen, mikor megépült, a Nagy-Magyarország, a Millennium idején. Amikor olyan erősek voltunk, az alkotásban is.
És most fanyalog, dühös az... ellenzék meg a sajtója, mondanám, de nem tudom, mi ez - ez tényleg ellenzék? Vagy valami amorf dühtömeg.
Fanyalog, hogy drága, meg hamis, és minek ide az ilyesmi.

Ja. Jobb volt totálisan lebombázott, összeomlott formájában, akkor, amikor nem is volt. Merjetek kicsik lenni, kedélybetegek, az nagyon jól megy.