EX LIBRIS DÍJUNKAT vette át a székely festőművész, CSOMORTÁNI GÁL LÁSZLÓ jún. 4-én a Trianon-emlékesten Budapesten A Magyar Művészetért Díjrendszer kitüntetettjeként a Magyarságkutató Intézetben. Villanások műveiből és Bényei Adrienn újságíró méltató előadásából. Eredeti művészet és művésze. Ezért járt a díjunk. És szabad székely életmódját is köszöntöttük vele. "Az erőtől és szépségtől duzzadó képek legtöbbjén megcsillan a fény, a nap és az arany. Alkotásai azonnal felismerhetők sajátos színhasználatának, motívumainak és a „vászonként” használt faalapnak köszönhetően. Művészetének sajátossága, hogy felhasználja az egyetemes és a modern művészet szemléleti vívmányait, sajátos képi világa mégis megőrzi archaikus, népi karaktereit. Szülőfaluja Csíkcsomortán, Erdély keleti határvidékén, a csíksomlyói hegy lábánál. „Szülőfalumba jártam kisiskolásként és itt szerettem meg a természetközeli élet rejtelmeit és csodás egyszerűségét. Valósággal az erdőn nőttem fel, és annyira közel engedett a Rengeteg magához, hogy ma is a közelében és benne élek". Szülőfalujában él és alkot. Számos egyéni kiállítása volt már szűkebb hazája mellett Los Angeles, Koppenhága, Oslo, New York, Pozsony, a normandiai Fecamp, Budapest és több nagyváros galériáiban. Csomortáni Gál László nemcsak életébe, hanem művészetébe is beépítette a hagyományt, hiszen két-háromszáz éves, bontott faanyagra dolgozik, témáját tekintve pedig egy ősi, archaikus, magyar világ köszön vissza munkáiról, erősen és egyedi módon. Ő maga így vall művészetéről: „ Képzőművészetem forrása a Fák ősi mesélő képességének, erezetének, görcseinek, mély színeinek felfedezése lett. Többszáz éves fákra, deszkákra festve, melyek leomlott épületek és régi bútorok maradványaiként kerülnek ki, erős ráhangolódással, mély ismeretséget és „testvéri” kapcsolatot alakítottam ki az Idők rejtettüzeneteivel és a Korok egymást igazító folytonosságával. Alázattal. Csomortáni Gál László művei nagyrészt népdalok, népballadák, korábban fohászok, imák, ráolvasások, szólások, mondások tartalmi gondolati anyagához kapcsolódnak. A felhasznált folklorisztikus motívumok és elemek azonban egyre szervesebben, egyre szuverénebb formában jelennek meg alkotásaiban. A népművészet motívumait harmonikusan olvasztja bele a modern művészet formanyelvébe, saját hangján, önálló jelképekkel szól alkotásain keresztül a közönség felé. együttműködve a Fák megmutatták csodás üzeneteiket számomra, amelyeket boldogan továbbíthatok azoknak, akik még odafigyelnek a Természet sugallataira.

A Magyar Művészetért Díjrendszer 49. díjátadó sorozatának következő eseménye díjak átadása a Trianon-emlékesten a Magyarságkutató Intézetben jún. 4-én. Idén összesen 11 díjat nyújtottunk ill. nyújtunk át. Kiemelten gondoltunk az Erdélyben élő alkotókra, közösségekre - és ez így marad a jövőben is. Az idén a kövekező díjakat adjuk át: -Árpád fejedelem-díj: Dr. Kincses Előd jogász, szak- és közíró, jogvédő, Erdély-Marosvásárhely -A Magyar Művészetért Díj: Csíki Játékszín, Erdély-Csíkszereda, Maros Művészegyüttes, Erdély-Marosvásárhely -Ex Libris Díj: Babucs Zoltán történész, Budapest, Boros Erzsébet népdalénekes, Erdély-Csombord, Csomortáni Gál László képzőművész, Erdély-Csíkcsomortán, Mátyás Király Citerazenekar, Kecskemét, Szabó Attila fotóriporter, Délvidék-Szabadka, Székely Endre ácsmester, Erdély-Gyergyócsomafalva -Országunkért-emlékdíj: Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alapító alelnöke, Erdély-Gyergyócsomafalva, Kopecsni Gábor hagyományőrző, Felvidék-Gömörpéterfala

A Maros Művészegyüttesnek nyújtjuk át A Magyar Művészetért Díjat a jún. 4-én tartandó Trianon-emlékest keretében a Magyarságkutató Intézetben. Az együttes legfőbb ihletforrása a népdal és a néptánc. Ki tudná vajon e forrás titkos ereit - a térben és időben szerteágazó csermely-indázatát - fölmérni?” Sütő András - (Új Élet, 1982 június) 1956 október 1-én alakult meg 134 taggal az Állami Székely Népi Együttes. Az évek során a marosvásárhelyi együttes elnevezése és művészi feladatköre egyaránt megváltozott és számos új előadás került bemutatásra. Az utolsó pár évben nemzetközi visszhangú folklór és táncszínházi előadásokat mutattak be, melyek meghódították úgy a belföldi, mint a külföldi közönséget. Szeretett vendégei nem csupán Erdélynek, hanem a mai Magyarország minden pontjának. A Maros Művészegyüttes célkitűzésének tekinti az autentikus folklór népszerűsítését, az ifjúság nemzeti öntudatának megerősítését, új táncos generációk nevelését. Jelenleg a Maros Művészegyüttes legnagyobb létszámával és két tagozatával meghatározó helyet foglal el az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek sorában. Előadásaikban a legősibb motívumok vibrálnak s egyesülnek a legkorszerűbb tánctudás legmagasabb fokával. Olyan hagyományokat emelnek elénk s egyben tesznek gazdagabbá, amelyek nélkül szegény volna a magyar kultúra, művészet. Nem egyszerűen őrzik és megőrzik a nép művészetének lényegét, hanem professzionális tudásukkal eddig nem látott szintekre is emelik azt, újjá is teremtik. Köszönet az együttes minden akadályt leküzdő, megtörhetetlen lendületéért. Egyben hisszük és tudjuk, hogy az együttes nem csupán a Maros-mente, hanem a világon élő egész magyarság egyik féltett kincse is. A díjat Moldován Horváth István igazgató veszi át az együttes javára. A díjat az alapító, Gubcsi Lajos nyújtja át Moldován Horváth Istvánnak a holnapi, budapesti ünnepen, számos más díjjal egyetemben.

KOPECSNI GÁBOR FELVIDÉKI HARCMŰVÉSZ AZ ORSZÁGUNKÉRT EMLÉKDÍJAT KAPJA A Magyar Művészetért Díjrendszertől, jún. 4-én a Magyarságkutató Intézetben tartandó Trianon-emlékest keretében. Kopecsni Gábor 1981-ben Dunaszerdahelyen született és tanult, majd Budapesten a Tan Kapuja Buddhista Főiskola Budo-Aikido harcművészeti szakirányán. A magyar harcművészeti ágat 2004-ben kezdte lovasíjászattal,2005-ben ismerte meg a Baranta harcművészetet, ahol 2x-esNemzeti Bajnok, 3x-os Felvidék Bajnok, 4x-es Balassi kupa szablyavívó bajnok. 2008- ban megalapította a Felföldi Baranta Szövetséget. 2018-ban az addig kidolgozott oktatási rendszerre, kutatásokra és gyakorlati tapasztalatokra hivatkozva egy új harcművészeti ágat hozott létre Gömörpéterfalán, a Felföldi Dalia Iskolát, mint magyar nemzeti harcművészeti iskolát. Dalia csapatok az ország több pontján működnek. 2007-től folytat kutatást és élő gyűjtést a katonai és népi harci testkultúra terén, ebben a témában 15 könyve jelent meg, a Magyar Néprajzi Múzeum Tradíció Gyűjtőpályázatán 8 sikeres pályaművet alkotott. 2015-ben a felvidéki zászló három alkotójának egyike. A Magyar-Turán Felvidék civil szervezet elnöke. 2020-tól Gömörpéterfalán a Felföldi Dalia Iskola központjának kialakításán dolgozik, Magyar Közösségi Ház néven, amely egy magyar nemzeti bástya is kíván lenni a Kárpát-medencében. 2022-ben a felvidéki magyar feketeöves harcművészek Mesteri Oklevelet adták át, amiben a tradicionális magyar harcművészet mestereként ismerik el. 2014-ben Ex Libris díjjal tüntették ki, majd 2022-ben a Magyar Néprajzi Társaság Sebestyén Gyula emlékérmet adományozott Kopecsni Gábornak. 2023-ban Magyarország Miniszterelnöksége Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért díjjal tüntette ki. Célja és élete munkássága a Felföldi Dalia Iskola, magyar nemzeti harcművészet terjesztése a Kárpát-medencében.

Összművészeti hangulatban - "A Gubcsi-zsáner" est Kiskunfélegyházán Íme, a tudósítás átfogó fotóanyaggal: https://felegyhazikozlony.hu/.../gubcsi-zsaner-festmeny.../ Kedves Barátaim, figyelmetekbe ajánlom! Nagyszerű tudósítás és képriport egy felejthetetlen estről - díjaink, líra, festészet, a város és polgármestere tisztelete, zene egy csodálatos, díjazott együttestől, a Mátyás Király Citerazenekartól. Vastapsok, Schramek Géza óriási színészi teljesítménye, amikor a vers színdrámává válik...Közösen, ő festőként, én íróként, együtt lehettünk ismét Attila öcsémmel, ő az örök vadászmezőkról figyelte a szép lenti életet, mi itt tisztelegtünk neki is. Hála Félegyházának, hogy újra otthont adott nekünk. Idézet Csányi József polgármester ünnepi megnyitójából: "Márai Sándor írta: a szülőváros meghatározó életélményeink nagy részének helyszíne. Valószínűleg Gubcsi Attila életében is így volt, hiszen munkásságát átjárta a békés táj, a gyönyörű nő és a méltósággal viselt szegénység, az alföldi táj, a folyók, tavak párával átitatott világa, a homályból kitörés örök képe, a női szépségben és szellemben rejlő átvitt és tényleges testi mítosz és a leszakítottak sorsa iránti született érzékenység. Ma itt a tárlatot végig járva, ezen momentumokat mind megtaláljuk, és átérezhetjük az életérzést, mely a művészben rejlett, hiszen azt valósághűen tárja elénk. Egyedi látásmódja minket is egy új ismeretlen világba röpít. Kérem önöket, szánják rá az időt és egyenként nézzék végig a tárlatot, és utazzanak együtt a művésszel.”