|
|
 |
|
 |
|
|
ÉLETEM EGYIK LEGFONTOSABB SZAKASZÁRÓL készítettek velem vallomást a Studium Generale 55. évfordulójára mai "utódaim", az SG mai vezetői.
55 éves az SG - videó Gubcsi Lajossal, az alapító elnökkel
https://youtu.be/S4cgHA9rfis
Felemelő volt visszaemlékezni a történelmi ívre, hogyan készítettük fel, s teszik ők ma is, a középiskolásokat a döntő harcra: az egyetemi felvételikre. Ma is élő öröm.
"55 év, 1970 januárja - Gubcsi Lajos megalapította a Közgazdasági Egyetemen a ma SG-nek, Studium Generalenak nevezett, országos kiterjedtségű missziót végző szervezetet. Akkor úgy értelmezte, hogy a vidéki származású, hátrányos helyzetű gimnazistákat készítik fel új módszerekkel az egyetemi felvételi vizsgákra. Azóta mindenkire vonatkozik a részvétel lehetősége. Diákok, egyetemisták tanítanak önzetlenül diákokat, középiskolásokat.
2025 - az 55. SG Bál. A mai SG vezetői interjút készítettek az egykori alapító elnökkel. 1970-2025 önmagában is történelmi ív. Gubcsi Lajos visszaemlékezése személyes hangulatúvá teszi ezt a történetet. Egyben az interjúban kifejezi örök háláját azoknak, akik a vállukra vették e küldetést azóta - véletlen, de az SG elnöke volt öccse, Gubcsi Tibor, s a legutóbbi évben fia, Gubcsi Előd. Az SG - személyes érzelmek és küldetések láncolata 56. évéhez közeledve is."
|
További hírek
|
|
|
|
|
MILYEN CSODÁK - AZ 1001 ÉJSZAKA MESÉJE.
Gubcsi Lajos: Ha adhattam, azzal én kaptam
https://mek.oszk.hu/25600/25653
Rákattintottam könyvemre az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában - véletlenül -, és ezt láttam: 1001 LETÖLTÉS. A Magyar Művészetért Díjrendszer 38 évéről. Ejh, de szép.
A fotón a Csíksomlyói Kegytemplomban Mátyás Király-díjat nyújtok át Arthur atyának a templom és a búcsú köszöntésével. Ádám Gyula fotója, még 2008-ban.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
KIVÉTELES, JELES TETT! Egyek voltak a Képzőművészeti Főiskolán a 70-es évek első felében: Baky Péter, Czeizek György, Gubcsi Attila festőművész és Szűcs László szobrász. Baky Péter, itt e Földön kiemelkedő kiállítást szervezett az "égieknek": fent a Czeizek-Gubcsi-Szűcs triónak, kivételes gesztus, hosszú évnyi előkészítés. S holnap, december 6-án 11 órakor beköszönt a Mikulás ajándéka Szekszárdra. A Művészetek Házában, az egykori zsinagógában az égiek emlékére hármas kiállítást nyit meg Feledy Balázs, melynek kurátora Baky Péter. Gubcsi Attila műveinek gyűjteményéből 41 festmény, grafika került Szekszárdra, köztük az emblematikus "Mennyi is?", Czeizek Györgyéből 9 kiemelkedő alkotás, köztük a Gogol: Egy őrült naplója jeleneteire készített 6 különös hangulatú alkotás. Gogol elismeréssel nézné. Ld, meghívók
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
AMIKOR ÉL AZ ÖRÖM.
390 TISZTELET- ÉS JUTALOMPÉLDÁNY A KÖZOKTATÁSNAK - MA.
MOHÁCS-könyvemből, a Tánc a pokol tornácán - 13 ördögi év 1514-1526 390 példányt adtunk át az Oktatási Hivatalnak a jövő évi versenyek győzteseinek szánva. Kiemelem Brassói Sándor elnök köszönö leveléből s célt, amelyre szánják Mohács 500. évében:
-az OKTV-versenyek,
-az országos nemzetiségi versenyek,
-a Mohács tárgyú vetélkedő
-a megyei pedagógiai oktatási központok által szervezett egyes versenyek díjazottjai, győztesei fogják kapni jutalmul az Ön alkotását. A könyv egyszerre értékes olvasmány és inspiráló ajándék, amely hosszú távon is hozzájárulhat a magyar történelem iránti érdeklődésük elmélyítéséhez."
Brassói Sándor nekem írt levelének teljes levét szövegét is tisztelettel idézem, sok jó szó, mind erőt ad:
"Tisztelt Elnök Úr!
Engedje meg, hogy az Oktatási Hivatal nevében őszinte tisztelettel és nagyra becsüléssel mondjak köszönetet az Ön nagylelkű felajánlásáért, amelynek keretében 390 példányt bocsátott rendelkezésünkre a saját maga által írt, Tánc a pokol tornácán – Magyarország 1514–1526 című történelmi regényéből. Különösen nagyra értékeljük, hogy e jelentős adományt teljesen térítésmentesen ajánlotta fel annak érdekében, hogy a kiemelkedő tehetségű, országos tanulmányi versenyeken eredményesen szereplő tanulók jutalomkönyvként részesülhessenek ebben az igényes, nagy szakmai körültekintéssel megalkotott műben.
Felajánlása nem csupán a magyar kulturális örökség és a történelmi tudás gyarapítását szolgálja, hanem jelentős mértékben hozzájárul azoknak a fiataloknak a motiválásához is, akik szorgalmukkal és teljesítményükkel rászolgáltak erre a magas színvonalú elismerésre. Az OKTV-k, az országos nemzetiségi versenyek, a Mohács tárgyú vetélkedő és a megyei pedagógiai oktatási központok által szervezett egyes versenyek díjazottjai, győztesei fogják kapni jutalmul az Ön alkotását. A könyv egyszerre értékes olvasmány és inspiráló ajándék, amely hosszú távon is hozzájárulhat a magyar történelem iránti érdeklődésük elmélyítéséhez.
Köszönjük hivatalunk és a magam részéről a Magyar Művészetért Egyesülettel folytatott együttműködést, amely nagyon korrekt és mondhatom példaértékű. Ezen keresztül a kulturális és oktatási szféra összefogása jelentős hozzáadott értéket teremthet a fiatal generációk számára.
Nagyra értékeljük az Ön szakmai elkötelezettségét, alkotói munkásságát és mindazon törekvéseit, amelyekkel a magyar kultúrát és történelmi tudatot gyarapítja.
Hivatalunk részéről szívből gratulálunk Önnek a regény megírásához és ahhoz a sokrétű tevékenységhez, amelyet a magyar művészet és kultúra szolgálatában végez. Egyben kívánunk további sok sikert, jó egészséget és alkotói erőt jövőbeli munkájához, valamint reméljük, hogy a jövőben is lehetőségünk lesz hasonló értékes szakmai együttműködésekre.
Még egyszer hálásan köszönjük nagylelkű támogatását és együttműködését.
Tisztelettel és köszönettel: Brassói Sándor, az Oktatási Hivatal elnöke, 2025. dec. 3.
A fotón a könyv borítója, lenyomat Györfi Sándor Szent István szobrának részletéről.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
55 ÉV, TÖRETLEN LENDÜLET - tegnap volt az SG (Studium Generale) 55. évfordulós ünnepe. Idézem ex-elnöki, ott publikált gondolataimat - mert igen, erős közösségek tartanak fent bennünket most is. Hitük, tudásuk, megbecsülésük egymás iránt.
GUBCSI LAJOS:
Hol ér véget az örök – a Mindörökké SG?
55 évbe már néha bele szoktunk halni. A Studium Generale – a „Közgáz”, a Corvinus Egyetem országossá vált diákszervezete - viszont fénykorát éli, és egyre teljesebb. Középiskolásokat készítenek fel az egyetemi felvételre, ezerszámra, önzetlenül, megfeszített erővel. Eszme élteti, vagy az egyetemista összefogás ereje, esetleg inkább a gimisek vágya, hogy ők is azzá váljanak, amivé Ti – amivé mi egykor? Mindez együtt.
Mi, idősebb alumni tagok ámulattal figyeljük, mi is történik itt évtizedek óta. S látjuk, hogy még évszázadokig tart. Amikor létrehoztuk 1970 januárjában, s kétszáz középiskolást köszöntöttünk az első felkészítő táborban áprilisban, csupán annyit sejtettünk, hogy kicsúszott kezünkből egy marék vetőmag. Igazi, finom, nemesített búza, és a legtermékenyebb földbe – a közösségi vágyak sűrűjébe. Alapító elnökként én vezethettem, majd Gubcsi Tibor öcsém – s 55 évvel később, nemrég mondott le elnöki tisztéről fiam, Gubcsi Előd.
1970. Semmink sem volt hozzá. Csak az a meg- és eltörhetetlen lendület, akarat és segítő szándék, ami az egyetemisták örök kincse volt és marad. Pénz: 0. Szervezet: 0. Múlt: 0. Jövőkép: bizonytalan ösztönök kirobbanása. 100 a semmiből.
Ne gyalázzuk az akkor ifjúsági szövetséget, a KISZ-t. Közgázos szervezete egyetlen oldalnyi előterjesztésből, 10 perc alatt megértette, mit is szeretnék. A híre is elterjedt azonnal. A nagyszerű reformer, Szabó Kálmán rektor röviddel később a szobájába kért, életemben először jártam ott. Aztán futott a futótűz: máris ott lángolt a budapesti párt- és KISZ-bizottságon, majd a párt Központi Bizottságának épületében: mi ez? Mi is ez? Ki ez? Ki is ez? Hiszen ennek nincs megjelölt helye a rendszerben.
Viszont: akkor jelöljük meg. Így gondolhatták, mert a legelső perctől tudomásul vették, kóstolgatták és lenyelték. Tartottak attól, hogy a ’68-as diáklázongások után esetleg valami mással, ismeretlennel próbálkoznak az egyetemisták, szervezkedni akarnak, és ezt találták ki? De hallgassuk csak? – mondhatták. Mi baj lehet belőle. Pénzt nem kérnek, sokszorosítani nem tudnak – nincs hol, nincs és nem is lehet nekik -, viszont elképzelhető, hogy használnak. És hívtak különböző pártépületekbe – ahonnan támogatást élvezve távoztam. A rektor elrendelte, hogy sokszorosíthatunk kedvünkre. Ennél nagyobb engedményt az akkori rendszer nem tehetett. S mivel pénzt nem kértünk, kitaláltuk a mi speciális barter-ajánlatunkat. Mi nem adunk semmit, ők viszont – a rendszer – ad buszokat, szállást, ha a szervezést előre elintézzük, enni is, ha tudjuk, mit szeretnénk. És kérjük, ami a mi új létformánkhoz kell. A pénz meg sem mozdult továbbra sem. Jóváírták valahol valakik a költségeket – mert elhitték, hogy mi rendes srácok vagyunk.
Egyre többen lettünk ilyenek. A Közgázon egyetlen hívó szóra „tanárnak” jelentkezett számos nagyszerű diák, koponya. Két hét sem telt el, február elején már az összes középiskola igazgatója kapott egy levelet, hogy tanulóik ilyen és ilyen, általunk elküldött kérdések alapján vizsgázhatnak és meghívást kaphatnak…
Mire is? Ezt nehéz volt elmagyarázni. A lényege: jöjjenek el az áprilisi egy hetes egyetemi felvételi felkészítő táborba. Majd mi értékeljük a válaszokat, ők csak írassák meg és küldjék el „postafordultával”. Addig elkészítjük a tankönyveket is!
Ennél nagyobb önteltség és szemtelenség ritkán volt deklarálva. Mert kik is voltunk mi, a levélírók? Valójában senkik (és minden). Semmilyen jogunk nem volt kapcsolatra a gimikkel. Senkivel nem volt semmi jogunk. Nem léteztünk jogilag, nem voltunk jogi személy. Egy szándék deklarálása voltunk csupán. De az összefogás, a kreatív erő áttörte a falakat. Akkor sem kellett szolgának lenni, ha nem akartál. Dönthettél a saját erőiden belül.
Azért beszélek erről ilyen bőségesen, mert mindez minden korban igaz és érvényes. Kor- és kórfüggetlen. Ha sokan hiszünk valami jóban, és a lelkünkbe ívódott, hogy el is jutunk oda, akkor egy egyetemista korosztály nem állítható meg. Előbb-utóbb magával sodor, maga mellé állít sok más jó szándékot, erőt, és hopp! – kíváncsi szemmel gyülekezik a buszok körül, az állomásokon kétszáz csillogó szempár gazdája. S izgatottan, önmagát is keresve nyújt feléjük kezet 30-40-50 nagy öreg: az egyetemisták, a majdani SG első, kivitorlázó legénysége.
A kapitánynak nem volt több dolga. Intett a kifutó hajók után, majd riadtan észrevette, hogy minden más egyetemi diáktársa megírta és leadta már a diplomáját, nagyjából megtalálta leendő munkahelyét, neki pedig arra sem volt ideje, kedve és energiája, hogy valami blöff címet kitaláljon a diploma-dolgozathoz, amit 3 hét múlva le kellett adni. Olyan is lett. S a legutolsók között bár, de ő is talált egy munkahelyet egy tanszéki ajtón árválkodó cetlin, mert arra már rá se nézett senki. Révben volt mindenki Húsvétra.
Ám az ekkor már ex-kapitány nem csüggedt. Újra elolvasta a tudósítást egy svéd újságban, ami már a megalakulás heteiben arról számolt be: Van itt valami, amit nem a szocialista állam akar megoldani? - egy szokatlanul furcsa kísérlet kapott lábra a budapesti közgázon. Mindenkitől független szervezet, gimiseket toboroznak és tanítanak, mert szeretnék őket egyetemre segíteni.
Ez élt és él itt most is minden szívben.
Baráti szeretettel Gubcsi Lajos - írhattam volna ezen előző sort 1970-ben is, de csak most, 55 évvel később jutott eszembe. Jó szelet, vitorlák, biztos kikötőkbe!
(a fotó az SG alapításakor készült, 1970. jan-ban - tudom, senki ismerhetne már fel... az idő múlandó, s rajtunk felejti nyomát...)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MA LENNE 90 ÉVES MAKOVECZ IMRE, a világhírű magyar építész (1935-2011). Atyai barátként is ismerhettem őt, társként a művészetek támogatásában, tagja volt A Magyar Művészetért Díj első kuratóriumának 1987-től.
Abban a kivételes szerencsében volt, van részem, hogy mindkét családi házamat ő tervezte: először 1983-ban a Törökvész lejtőn, majd 1995-ban a Tétényi-fennsíkon. Az 1. fotó az előző házról készült, annak idején csodájára jártak a külföldi építészek - s a Magyarországról készült riportfilmekben is gyakran szerepelt. Kivételesnek éreztem magamat benne lakni, mint ahogyan a mostaniban is feleségemmel, 5 gyerekünkkel, a 2. fotón a mai Makovecz-házunk a Tétényi-fennsíkon - Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi szobrával (alkotója Györfi Sándor), Munkács elestekor, a szabadság kardjának átadását jelképezve. Imre szelleme jelen van, ez világos.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
 |
|
