Gubcsi Lajos – Benkõ László

Ismét Vereckénél

Rákóczi-ballada Munkács elestének 300. évfordulóján

(Rákóczi-induló feldolgozva)
(Az elején öblös, mély narrátori hangon rövid tartalmi felvezetés, alatta zene)
Narráció: Ismét Vereckénél. Árpád törzsei 896-ban gyõzelmük biztos reményében tekinthettek Nyugat felé, le a völgyekbe. 1703 júniusában II. Rákóczi Ferenc nem tudhatta, hogy halál vár rá vagy népe, amikor a kivégzés elõl menekülve eljutott hazája keleti csillagkapujába, a Vereckei-hágóra. A Habsburg-császárságtól rettegõ, kifosztott nép azt várta, hogy hadsereggel, lengyel lovas ezredekkel jön majd a „kis Ferkó” igazságot tenni, szabad hazát teremteni, Erdélyt visszavenni. Ezért jöttek Rákóczi elé a Vereckei-hágóra jobbágyok, a tarpai Esze Tamás vezetésével, hajdúk és a Thököly-féle kuruc hadsereg kivert katonái, az ungvári grófot, Bercsényi Miklóst követõ magyar nemesek. Egy rongyos hadsereg várta a felmentõ magyar herceget. És ekkor védtelenül, szinte támogatás nélkül érkezve, életét mentve és életéért futva az erdõkbõl kibújik a várva várt nagyúr. Kezükben mindkét oldalon a végtelen semmi. Szívükben a védtelen hazájuk. S lelkükben Verecke ereje: övék itt ez a gyönyörû, kitárulkozó ország, amely mint anyjuk öle várja õket. El szabad-e indulni a halál és az élet közötti ismeretlen úton?

Nyitány a Rákóczi induló, majd ehhez építve zeneileg

Kórus:
Vesztõhely várt reád
S vezérlõ csillag vagy…
Romokban szép hazád
Életed áldozat…
- Regös
Nagyságos kis Ferkó
Úgyse jõ, úgyse jõ! –
Kétszáz rongy könnyében
Szétnyílik az erdõ
Térdre hull a népe
Homloka földbe ér
Jöjjön vagy forduljon?
Nem tudja a vezér
Kórus
MINDEN SZÍV
ÉRTED VER
                                   RÁD TEKINT
MINDEN SZEM
TÉGED HÍV
A HAZA
NÉPEDNEK
HÛ FIA!
LÁZADÁS!
LÁZADÁS!
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
Rákóczi nyitánya:
Árpád népe vár rám?
Vagy megvert seregek?
Sárba tiport hazám
Most szívedhez érek
Ismét Vereckénél
Apátlan országban
A Kárpátok földjén
Igazság, mondd, hány van?
Vérben ázó hazám
Remegõ remények
Mint apára vár rám
Mit mondjak szegénynek
Bújtam, mint üldözött
Sötét barlangjában
De végre meglelem
Honom a hazámban

1. KÉP
(Dübörgõ, zaklatott, ziháló, Zrínyi Ilonához méltó fohász, a mennyekbõl, miután török bujdosóként, számûzetésben elbúcsúzott a földi élettõl, fiáról semmit nem tudva – fia harcra készen áll Vereckénél a bujdosók élén. Zrínyi Ilona az elején az imájával fiáért és a szabadságért esdekel, semmit nem tudnak egymásról, de érzik, fogják egymás szívét. Ez a ballada nyitánya.)
Narrátor: 1686 és 88 között 2 évig védte Munkács várát a hõs anya, Zrínyi Ilona, hogy a vár feladásakor jelképesen átadja kardját fiának, a 12 éves Rákóczi Ferencnek. 15 év telt el azóta. A legbátrabb magyar asszony 4 hónapja halt meg török számûzetésben, fiát a Habsburgok nevelték, majd mint lázadót, halálra ítélték. Rákóczi megszökött, s hosszú bujdosás után lengyel földrõl érkezik a Vereckei-hágóra, hogy elhatározza: élére áll-e a szabadságharcnak, s ha igen, mi az õ ereje, van-e hada, serege. S az égbõl anyja áldó szavait suttogja fülébe a lélek.
Zrínyi Ilona:
Édes jó Istenem
Búcsúmhoz add nekem
Keze a kezemben
Gyermekem’ szívemen
Drága szép Júliám
Hõs Ferkóm, kis Drágám
Anyátok sírjánál
Lesz-e egy virágszál?

Édes jó Kisfiam
Kezedben kardommal
Hitedben anyáddal
Újra a hazádban
Téged hív Verecke
Atyáid emléke
Állj Munkács bércére
Hadaink élére
Nem maradsz magadban
Kínzó fájdalmadban
Kivérzett országban
Új vezér csak egy van!
Hõsök erejében
Nagyapád vérében
Kardjaink élében
Néped reményében

Kórus

MINDEN SZÍV
ÉRTED VER
                                   RÁD TEKINT
MINDEN SZEM
TÉGED HÍV
A HAZA
NÉPEDNEK
HÛ FIA!
LÁZADÁS!
LÁZADÁS!
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
Zrínyi:
Higgy az áldozatban
Szeretõ anyádban
Vérben és csatában
Vitézi halálban
Búcsúzom Kis Ferkóm
Árva kis bujdosóm
Anyádból Isten szól:
Isten szól hazáról
Sorsom a tied lett…
Szabadság születhet…
Emeld fel népedet…
Fogom a kezedet......

II.    KÉP:
Narráció: A 27 éves II. Rákóczi Ferencben a két leghatalmasabb család vére árad: a legnagyobb hõsöké, a Zrínyieké, s az erdélyi fejedelmeké, a Rákócziaké. Életéért azonban egy fabatkát sem adnának Bécsben. Itt áll hát Árpád hágóján. Vele szemben hadak helyett jobbágyok, élükön Esze Tamással, vérzõ fejû hadnagyok, akiket éppen most vertek szét a Kárpátok alatt, Dolhánál, vergõdõ kisnemesek, s a gróf, az örök barát, Bercsényi Miklós – õk most a magyar haza, így, kétszázan. Esze Tamásra, Bercsényire, a kobzosok könnyezõ tekintetére és kérõ szavára vár a feladat, hogy Rákóczi elinduljon Munkács felé Vereckérõl, s ne Lengyelországba forduljon vissza. Elõtte a biztos kudarc, a halál.

Kórus
MINDEN SZÍV
ÉRTED VER
                                   RÁD TEKINT
MINDEN SZEM
TÉGED HÍV
A HAZA
NÉPEDNEK
HÛ FIA!
LÁZADÁS!
LÁZADÁS!
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
- Regös:
Fejetlen országban
Akasztott kurucok
Munkács, Ung várában
Vérzik a Kárpátok
A templom tornyán
Kötélen holt testek
Anyák az odvakban
Fiukért reszketnek
Labanc vas döfte át…                     
És most halál árnya
Hol a vár fokán állt
Zrínyi Péter lánya
Bitó árnyékából
Szökött meg Rákóczi
Bécsnek bosszújától
Nem menti meg senki
S mégis, az élet gyõz
Kard villan az égre
Vereckénél áll már
Magyarok vezére

Esze Tamás a jobbágyaihoz:
Megkondult a harang
Ne gyászolj, talpasom
Zászlót bont a harag
Bérceken, havason
Vereckénél immár
Rákóczi Nagyurunk
Csatlakozik Ungvár
Ha most megindulunk
Elõre nagyuram!
A Tiszántúl várja!
A haza érted van
S te vagy a sugára
Kórus:
Vesztõhely várt reád
S vezérlõ csillag vagy…
Romokban szép hazád
Életed áldozat…

Bercsényi
Hallod a szót, Nagyúr?
Szólít anyád nyelve
Ne féld a háborút
Lábadnál Verecke
Éled az imádság
Léleksereg mordul
- Állj élükre, Nagyság!
Vérünk érted csordul
Szemedben vert sereg?
Szívükben jó remény
Emeld fel nemzeted’
A harcok mezején

- Regös
Száz, talán kétszáz rongy
Az összes embere
Köhögõs hajnalon
Menekvõk serege
Állnak térdre rogyva
A földön futottak
Annyiszor elbukva
Magukra maradtak
Nagyságos kis Ferkó?
Úgyse jõ, úgyse jõ! –
Kétszáz rongy könnyében
Szétnyílik az erdõ
Térdre hull a népe
Homloka földbe ér
Jöjjön vagy forduljon?
Nem tudja a vezér
Ingek alatt kések
Szekercék villannak
Hõsei születnek
A szent szabadságnak
Harc támaszt holtából
Bátor fejedelmet
Harc támaszt holtából
Bátor fejedelmet

III.    KÉP
Narráció: Európa királyai, fejedelmei nem támogatják Rákóczit – a taktikázó francia Napkirály, XIV. Lajos kivételével. Thököly kurucainak bukása óta nincs ereje a kuruc mozgalomnak, a szabadságharcnak. Nem hadsereg várja Rákóczit Vereckénél, hanem a halál elõl menekülõ nép. Õ pedig kell, hogy tudja, Európa legerõsebb hadseregével, uralkodójával, a Habsburgokkal száll szembe.

Kórus

MINDEN SZÍV
ÉRTED VER
                                   RÁD TEKINT
MINDEN SZEM
TÉGED HÍV
A HAZA
NÉPEDNEK
HÛ FIA!
LÁZADÁS!
LÁZADÁS!
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
MINDEN MÁS
ÁRULÁS

Kobzos Kiss Tamás az önálló Rákóczi-dallal, kobzán
„Magyarország, Erdély, hallj új hírt!”

Rákóczi:
Ím’ a népem – és én
Sírás és szenvedés
Bujdosók sebhelyén
Koszos, véres kötés
Munkács fia vagyok
S mégis futnék messze
Bízzam magam rátok?
Rongyosok serege?
Hadat, kardot vágytam
Helyében vak végzet
Fordul már a lovam
Mit tegyek, vitézek?
- Regös
Térdre hull a népe
Homloka földbe ér
Jöjjön vagy forduljon?
Nem tudja a vezér
Harc támaszt holtából
Bátor fejedelmet
Harc támaszt holtából
Bátor fejedelmet
IV.    KÉP

Narráció: Magyarországon bosszúhadjárat zajlik, a török kiverésével az ország a császár ölébe hullott. Erdélyt, a függetlenség szimbólumát és erõforrását elszakították az országtól, a Felvidéken, a Hegyalján kegyetlenül tombol az erõszak, az éhezés és a nyomor. Az ország romokban hever.
A kurucok hivatása – a rendek és a nép, a katonaság és a papság együttesével -, hogy visszaállítsa a függetlenséget. De most sincs egység. Minden nemes család egyik fele kuruc, a másik labanc. Csak ez a szeglet itt, Észak-Kelet-Magyarország, a Felsõ-Tisza, Szatmár, Bereg, a Bodrogköz áll egységesen a szabadságharc mögött. Vereckérõl ide kell eljutnia Rákóczinak, mint ahogyan itt vertek elõször szállást Árpádék törzsei.
Nagy Csaba Rákóczi-tárogatója, feldolgozva zeneileg is, beépítve a teljes zenei anyagba

Rákóczi látomása (erõs zene!)
Zrínyiek hû vére
Édes drága Anyám
Lábamnál Verecke
De fejetlen hazám
Engedj el szívedbõl
Hagy védjem népemet
Essem el fegyvertõl
Szorítsd a kezemet
Zrínyi Ilona szelleme
Ferkóm! Édes fiam,
Számûzött gyermekem
A szívem veled van
Kicsiny fejedelmem
Vérpadról nagyapád
Általam üzente
Téged vár a hazád
S a vasba vert népe
Rákóczi
Anyám, meg kell halnom?
Fiaim elvették
S ha felkötöm kardom
Nem lesz nekik mentség
Békét akar a nép
Nem háborút vérben
Ringatni gyermekét
Védeni ölében
Zrínyi                               
A sírok felkelnek
Asszonyok lázadnak
Kardot a nemzetnek
Ellene támadnak
Esküt az országnak
Életet népednek
Fogadd meg anyádnak
Nem félted véredet
Rákóczi
Vezérlõ csillagom
Számûzött jó anyám
Hiteddel vállamon
Szólít már a hazám
Félek, testem remeg
S a lovam fordulna
A szívem nem enged
Annak vagyok foglya
Anyám, félek, félek
Elbukunk mindnyájan
De szíveddel kéred:
Hiszek a hazában
Hiszek az Istenben
Magyar szabadságban
Amely verhetetlen
Ha rajta áldás van
Hiszek Erdélyben
Kunokban, jászokban
A vitéz Felföldben
A kifent kardokban
Zrínyi
Hiszek a fiamban
A kitárt szívében
Hiszek a kardjában
Istene kegyében
Õsi földed védd meg
És ne hátrálj vissza
Mások éltét véded
Ez a vezér sorsa
Sújtson Árpád kardja
Zúgj le Vereckérõl
Vezesd néped harcba
Kísérlek az égbõl
Kórus

MINDEN SZÍV
ÉRTED VER
                                   RÁD TEKINT
MINDEN SZEM
TÉGED HÍV
A HAZA
NÉPEDNEK
HÛ FIA!
LÁZADÁS!
LÁZADÁS!
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
MINDEN MÁS
ÁRULÁS


V.    KÉP

Narráció: 200 év rabság, kegyetlen török és Habsburg kifosztás után nincs innen visszaút. Esze Tamás, Bercsényi Miklós, Zrínyi Ilona örökké élõ szelleme döntésre bírja Magyarország elsõ számú nagyurát, a kivégzett Zrínyi Péter unokáját: A hazáért mindhalálig, vagy ahogyan a Rákóczi-zászlókra írták: Istennel a hazáért és a szabadságért. Ma is halljuk lelke háborgását és a döntést:
„Rabnak nincs hazája
Csak a szabad igaz
Elõre, hû népem
Gyõzelem a vigasz”.
A tárogatók, a regösök, kaszák, kések, kardok hívnak csatába Vereckénél. Elhangzik Rákóczi fogadalma, mely elkíséri sírjáig: soha, soha fel nem adja. Soha, míg ki nem mondja a Habsburg trónbitorló: Erdély Magyarország, s nem császári gyarmat. Lent, a völgyben Munkács vára magasodik, s mint 1686-88-ban, a bástyákon ott áll az anyja – szelleme -, oda kell rohannia édesanyjához, megölelni õt, s vele szívéhez szorítani az árva, de örök magyar szabadságot. Az egész Kárpát-medence visszhangozza majd a kuruc kiáltást: Huj, huj, hajrá!
- Regös:
Visszhangzik Verecke
Gyõztes kiáltása
Lesz majd fejedelme
Feltámad országa
Egybeolvad lassan
Rongyos és a vezér
Fejedelem s népe
A remény kebelén
Rákóczi (erõs zene):
Isten Napja szólít
Az új pirkadásra,
Néz fel népem bátran
Anyámra, imámra
Cum Deo, Ég velünk!
Szép haza, Patria
Libertate, megyünk
Tiszára, Dunára
Esze Tamás (erõs!):
Vasra verve, vérben
Üszökben él honunk
Nem maradt életben
Fiunk, sem asszonyunk
Árpád vére szolga
Bolyong Vereckénél
Nincs sehol otthona
A Napja vérben kél
Földet túró vakond
Lett a néped, uram
De ez a jó bolond
Érezd, hogy érted van
Szívünkben akarat
Mint a vas, oly kemény
Ne féltsd a hadadat
Hazánkért szent a cél

Bercsényi (erõs!):
Bécsig visz az utunk
Koronánkat vissza!
Árpád fia vagyunk
Készüljünk a harcra
Bitang idegenek
Országrabló császár
Felkelünk ellened
Tiszánál, Dunánál
Rendek, hajdúk, papok
Végvári vitézek
Nincstelen jobbágyok
Adják a sereget


Rákóczi fogadalma:
Bujdosó hazátlan
Érkezik e földre
Hercegi családban
Egykor fejedelme
Zrínyieknek vére
Ömlött a hazáért
Rákóczik hûsége
Kiált szabadságért
Bennem apám, anyám
S bár nincs velem sereg
Verecke oltárán
Haragom sistereg
Rabnak nincs hazája
Csak a szabad igaz
Elõre, hû népem
A gyõzelem vigasz

Bercsényi
Gyõzünk, ne félj uram,
Míg élünk, van remény
Mert újra értünk van
Napkelte Vereckén
Hej, hej, hej,
Hej, hajrá
Rajta fiam, kuruc
Rajta sereg, rajta!

-Regõs
Ingek alatt kések
Szekercék villannak
Hõsei születnek
A szent szabadságnak
Harc támaszt holtából
Bátor fejedelmet
Harc támaszt holtából
Bátor fejedelmet
UGYANEZ A KÉT VERSSZAK KÉTSZER ELÉNEKELVE RUSZIN NYELVEN-CREDO együttes
Kórus
MINDEN SZÍV
ÉRTED VER
                                   RÁD TEKINT
MINDEN SZEM
TÉGED HÍV
A HAZA
NÉPEDNEK
HÛ FIA!
LÁZADÁS!
LÁZADÁS!
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
MINDEN MÁS
ÁRULÁS
ZÁRÓKÉP
Kórus, regõs – közben tárogató finálé, együtt minden hang! – hatalmas, áradó zene!:
Harc támaszt holtából
Bátor fejedelmet
Hej, hej, hej,
Hej, hajrá
Rajta fiam, kurucom
Rajta sereg, rajta!
Harc támaszt holtából
Bátor fejedelmet
Hej, hej, hej,
Hej, hajrá
Rajta fiam, kurucom
Rajta sereg, rajta!

Rákóczi
Rabnak nincs hazája
Csak a szabad igaz
Elõre, hû népem
Gyõzelem a vigasz
Rabnak nincs hazája
Csak a szabad igaz
Elõre, hû népem
Gyõzelem a vigasz