LAUDÁCIÓK 2010-2012
Laudációk 2010-es MM-díjakhoz
Kaiser Ottó
A kitűnő fotográfus folytatta egész életen át tartó utazását a határainkon
túl élő magyar írók, költők, alkotók élete, érzéseik, körülményeik
megismertetése céljával. A legjobb magyar művészek kapnak portréhelyet gyönyörű
köteteiben, s interjúk olyanokról, akik valamilyen okból véglegesen
választották Magyarországot lakóhelyüknek. Állomásaiból, arcképcsarnokából: Anglia: Stephen Barlay, Gömöri György, Határ
Győző, Sárközi Mátyás, George Szirtes - Ausztria:
Bujdosó Alpár, Monoszlói Dezső - Németország:
Borbándi Gyula, Ďsa Schneider, Török
Imre - Norvégia:
Kovács Katáng Ferenc, Sulyok Vince - Románia:
Bogdán László, Farkas Árpád,
Jánosházy György, Kányádi Sándor, Markó Béla, Selyem Zsuzsa, Szilágyi István, Vida
Gábor - Svédország: Domonkos István,
Gergely Tamás, Gulyás
Miklós, Tar Károly - Szlovákia:
Tóth László. Azaz magyar kultúrtörténet a világban.
Kaiser Ottó A Magyar várak című képes albuma a Magyar kastélyok című
kötet sorozatszerű folytatása. A fotóművész mintegy 200 - részben légi -
felvétele látványosan illusztrálja a kötetben szereplő 40 várat, várkastélyt és
várromot. Ezzel az albummal a magyar történelem egyik "látleletét"
adjuk át a tisztelt olvasónak. A kötet tanulmányával és látványos képeivel azt
mutatja be, hogyan épültek váraink a korai Árpád-kortól a XVI. század derekáig,
miként védték királyainkat és a földesurakat házuk népével egyetemben. Láttatja
a magas falak védelmében zajló életet és azt a művészeti környezetet, amely
hiteles tükre az építtetők ízlésvilágának. Kaiser Ottó most Franciaországban
folytatja a szépség feltárását és megörökítését: Provence vezetői hívták meg
egy évre, hogy mutassa be nekik a világhírű térség művészetét.
Makoldi Sándor levele
2012 novemberében: A magyar művészetért egy életen át
K 2010-ben, 65 évesen
kaptam meg A Magyar Művészetért Díjat, aminek örültem. A kiállításokon kapott
szakmai díjak mellett más kitüntetést eddig el sem fogadtam volna (az ismert
történelmi helyzet miatt). A magyar művészet létrehozásáért viszont egész
életemben küzdöttem, önerőből – mondhatnám: magányosan. Így festői utam is
egyedire sikeredett, nem csatlakoztam társaságokhoz, irányzatokhoz,
galériákhoz. Csak tanítványaim és barátaim ismerik azt a küzdelmet, amit
széllel szemben – mind a mai napig – folytatok.
A szocializmusba születtem – de kezdetben absztrakt
festőként, fogalmilag próbáltam képben megfogalmazni a XX. század érzéseit.
Debrecenben be is tiltották első kiállításomat. Nem ez változtatta át fokozatosan
a világlátásomat, hanem, hogy a Tanítóképző tanáraként, és apaként felismertem
az emberrel született vizualitás természetes fogalmi kifejezését, ami
anyanyelvi szinten él a gyermekben – és a hagyományos magyar népművészetben
egyaránt. Felnőttként az egyetemen elvégezve a néprajz szakot is, átíródott
bennem a magyar művészet mibenléte. A vizualitás terén megfogalmazódott bennem
– és környezetemben – amit Bartókék a zenében már megalkottak: nemcsak
magyarországi, de magyar művészetet kell létrehozni (fogalmilag: tehát
absztrakt és figurális szinten is, képírásként). A nemzeti művészetet őrző
értékes, évezredes hagyatékot kell a mai képzőművészetbe visszaemelni, az
egyetemes jelképrendszer segítségével Európának is felmutatni értékeit,
mondandóját – hogy mai életünket is jobbá tegye! Törekvéseim elismeréseként
értékeltem tehát a magyar művészetről elnevezett díjat, melyet Debrecenben, a
Belvárosi Galéria termeiben rendezett életmű- kiállításon vehettem át Gubcsi
Lajostól. A laudációt Földi Péter festőművész és Pap Gábor
művészettörténész tartotta.
Laudációk a MM
2011-es díjakhoz
Petrás Mária
A Bákó megyei Diószénben született, Romániában, édesapja, édesanyja
mindketten tősgyökeres, moldvai csángó földművesek. Nyolcan vannak testvérek.
Iskoláit hat évesen, Diószénben kezdte. Ekkor találkozott először a román
nyelvvel. Ott elvégezve a tíz osztályt, Hétfaluban folytatta tanulmányait egy szakmunkásképzőben,
amelyet kitűntetéssel végzett, mint elektroműszerész. Munkába állt, és mellette
a brassói népfőiskolán, a grafika szakon tanult három évig. Esti tagozaton
elvégezte a gimnáziumot, sikerrel tett érettségit. Egy hétfalui gyárban
dolgozott mint dekoratőr. Színházi plakátjai országos első helyezést kaptak.
1988-ban kényszerűségből önálló lett, és kizárólag festésből, rajzolásból
tartotta fenn egyedül az akkor már 8, illetve 10 éves gyermekeit Hétfaluban.
1990 nyarán jött először Magyarországra egy csángó küldöttség tagjaként, Domokos Pál Péter
születésnapi köszöntésére. Az ünnepségen többen meglátták Péter bácsinak
készített rajzait. Meghívták a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe tanulni. Ekkor
kezdett írást-olvasást tanulni magyarul. 91 szeptemberében már a Magyar
Iparművészeti Egyetem (akkor még főiskola) hallgatója volt kerámia szakon.
95-ben jelesen diplomázott. Azonnal felvételt nyert a mesterképzőre is, amelyet
azután kitüntetéssel végzett. Három és fél méter magas, két méter széles, közel
életnagyságú, ötalakos, mázatlan kerámia diplomamunkája a dévai Ferences
Kolostor kerengőjében áll ma is.
1997-ben volt az első önálló, jelentősebb kiállítása Zuglóban, ezt
követően Százhalombattán, amelyet eddig több mint 90 követett a fővárosban és
szerte az országban. Százhalombattán ez év augusztus huszadikán ötödször nyílt
kiállítása. Ezeken túl kiállított Olaszországban öt alkalommal,
Franciaországban két alkalommal, Torontóban, Rómában és az Egyesült Államok
több városában érdeklődnek munkái iránt. Budapesten négy, vidéken, határon
belül és túl legalább nyolc köztéri munkája, Sitkén, Százhalombattán és Száron
egy-egy Keresztutam áll. 1990 óta folyamatosan és aktívan vesz részt a csángó ügyeket
szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek munkájában. Csángó népdalokat
énekel hihetetlen erővel és szépséggel különféle kulturális és nemzeti
rendezvényeken, rádió- vagy televíziós stúdiókban.
Hajdu Szabolcs
Az új magyar filmes generáció egyik tagja. Rendező,
forgatókönyvíró, színész, aki fiatal kora ellenére már négy nagyjátékfilmet
készített, és legalább egy tucatban játszott. Színészként is, rendezőként is
vitt már el fődíjakat különböző nemzetközi fesztiválokon. Fehér tenyér
című alkotását Magyarország nevezte az Oscar-díjra.
1972-ben született Debrecenben. 5 éves korától 8 éven át tornázott. 13 éves
korában a kötöttségek és a - Fehér
tenyér című filmjében is megjelenített - bánásmód miatt abbahagyta az
edzéseket. A Színház- és Filmművészeti Egyetem
Simó
Sándor vezette osztályában tanult, a 90-es évektől színészként dolgozott.
Két kisfilmjét követően 2000-ben
készítette el Macerás ügyek címmel első
játékfilmjét, mely 2003-ban
a Magyar Filmszemle legjobb első film díját nyerte
el, majd Kijevben
a MOLODIST Filmfesztivál zsűrijének különdíját is.
A 2004-ben készült Tamara
című játékfilm az egységes képi látvány megteremtéséért kapott különdíjat a
Magyar Filmszemlén, majd 2005-ben a portugál Avanca filmfesztiválon kapott első díjat a
mozifilmek versenyében.
2006-ban készítette
el a tornászok világában játszódó részben önéletrajzi elemekre épülő Fehér
tenyér című filmet, mely számos fontos hazai és nemzetközi díjat nyert el,
köztük például a 37. Magyar Filmszemle legjobb rendező,
legjobb operatőr, aranyolló, és közönségdíját. A film főhősét Dongó Miklóst a
rendező testvére, Hajdu Miklós alakítja, akinek
életútja, karrierje szintén megjelenik a filmben.
Feleségével, Török-Illyés Orsolyával a
főszerepben készült az Off Hollywood című produkció 2007-ben. A film Garaczi László Április című novellájából íródott,
Bódi Adél magyar
rendezőnő egy napját mutatja be, benne szakmai és magánéleti problémáival,
kapcsolataival, nehézségeivel. A 2010-es Filmszemlén
Bibliothèque Pascal című
alkotása kapta a fődíjat. Hajdu
Szabolcs
ars poeticája, saját szavaival így foglalható össze: „Ez a történet, és a történet
az minket különösebben nem érdekel. Minket a színészek, a jó helyzetek, az
izgalmas filmnyelvi megoldások érdekelnek, és ha ezen keresztül sikerül még a
történetet is elmesélni, akkor azt mondjuk, hogy ügyesek vagyunk.”
A Mirage-ról a rendező azt nyilatkozta, hogy western lesz, a Térkép szélén
című Tar Sándor-novella szabad adaptációja. Kovács Gábor, a
Filmpartners producere elmondta, hogy bár a történetről nem sokat mondhat, egy
idegenlégiós futballista viszontagságaira épül a cselekmény. A filmterv szerepelt
Rotterdamban, a Cinemart koprodukciós vásáron, most pedig Szarajevóban fejlődik
tovább a projekt, ahová Lovas
Nándor asszisztens, Taschler Andrea producer és Hajdu Szabolcs fog
kiutazni. A forgatókönyvírásban részt vesz az a Jim Stark is, aki olyan
Jarmusch-filmekben dolgozott producerként, mint a Mystery Train (ebben
szerepelt is), a Törvénytől sújtva, a Kávé és cigaretta vagy az Egy éjszaka a
földön. Hajduval a TIFF-en, Transylvania International Film Festivalon
ismerkedett meg, és most együtt írják a forgatókönyvet, amelynek nyár végére jó
lenne elkészülnie, ennek érdekében is megy most a produkció Szarajevóba. A
projekt iránt nagy az érdeklődés, amit nyilván elősegített a Bibliothéque
Pascal magyar és berlini sikere.
Kása Béla
1979-ben diplomázik a Kölni Művészeti Szakfőiskolán,
művészeti fotográfusként. A főiskola idején készít fotókat Erdélyről meg
Budapestről a Stern magazin felkérésére, a Geonak pedig nagyszebeni és
macedóniai cigányokról csinál képriportot.
1983-ban 31 évesen, amikor sokan úgy érezték, el kell menniük
hazájukból, ő már visszafelé tart, úgy érzi, haza kell jönnie
Nyugat-Németországból, ahová 13 évesen szüleivel költözött. Azt hitte:
"Itthonról közelebb lesz neki mindennél kedvesebb erdélyi muzsikusaihoz,
és így többet tud járni fényképezni is majd."
1993-ban Somogyi Győző alföldi festőművész környékén készít fotókat. 1994-től a
MAG népzenei magazin fotósa és képszerkesztője. 1995-től a letelepedni nem
akaró vándorcigányok útját követi rendszeresen gépével. 1996-ban az "Ikerkönyvek"
sorozat publikál róla "Kása Béla fotográfus" címen egy
kötetet. 1996-tól tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1997-ben jelent
meg az Erdélyi zenészek című fotóalbuma magyar és angol nyelven, mely az
erdélyi cigány és parasztzenészek öröklétig tartó panteonját alkotta meg.
Nélküle már lehetetlen a XX. század végi parasztzenében érdemi dolgokat
megállapítani. Galériái címének és kiállításai helyszíneinek felsorolása
önmagában elmond mindent munkásságáról: Erdélyi
zenészek, Csángóföld, Kalotaszeg-Méra, Szék, Magyarpalatka, Magyarszovát.
1997-től két éven keresztül 45 erdélyi zenekart fényképez le
az Utolsó óra című népzenei gyűjtés részére.
A népi kultúra elkötelezett kutatója, megőrzője és továbbadója. Zenél,
népzenét gyűjt és fényképez Erdélyben, Moldvában és Gyimesben, de járt Indiában
a félnomád életmódot folytató tevepásztor Rabari törzseknél is.
(IDE 4-6 oldalon: főcímmel: Kása Béla – Kása Béla 8
örökérvényű fotója az erdélyi nép-, cigányzenészek életéről
- gyurka 3a - Gyurika Marlborova, kezében a kontra,
Szék, Mezőség, 1976
- istvan5 26/a - István Sándor és
Babos néni, Szék, Mezőség, 1976
- mulatok 12/a - Mulatók bonchidai brácsással, Szék,
Mezőség, 1976
- szovatiak - Szováti zenészek munka
közben , Magyarszovát, Mezőség , 1981
- Timar_V - Tímár Viktor Trifán, Gyimes,
Hidegségpataka, 1993
- Todor Bogdan - Todor Bogdán moldovai
prímás feleségével, Stejaru, Moldova, 2001
- Virrasztas – Virrasztás a koporsóban
fekvő zenésztárs mellett Magyargyerővásárhely,Kalotaszeg, 1992
- Zeneszek 021 - Zsenika, moldvai prímás,
Radoaia, Moldova, 1996
Lukács Miklós
1977-ben
született Törökszentmiklóson. Édesapja szintén cimbalmos, édesanyja tíz évig
hegedült. Zenei tanulmányait a Tóth Aladár Zeneiskolában kezdte, Szakály Ágnes
keze alatt. Kilencévesen a Rácz Aladár Cimbalomverseny serdülő korcsoportjában
már második helyezést ért el. 1990-ben került sor első külföldi fellépésére:
Brüsszelben az UNICEF szervezésében adott szólókoncertet. 1991-től ’95-ig a
Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, ahol
ugyancsak Szakály Ágnes volt a tanára. A dzsessz – s azon belül főleg az
improvizáció – iránti érdeklődése akkoriban kezdett kibontakozni. A
szakközépiskola elvégzése után felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolára, 1999-ben diplomázott. A főiskolán G. Szeverényi Ilona irányításával
képezte magát. 1997-ben megalakult a Cimbalmos Baráti Kör Alapítvány, melynek
kuratóriumi tagja lett. Az alapítvány rendezte fesztiválokon nemcsak
előadóként, hanem zeneszerzőként is bemutatkozott. Hazám címmel 2003-ban a
Krétakör Színház számára, Divertimento kamarazenekarra és cimbalomra címmel
pedig az ELTE Kamarazenekar felkérésére írt darabot. Számos művét játszották,
köztük a – kamarazenekarra és cimbalomra komponált – Cimbalomversenyt, amelyet
Szakály Ágnesnek ajánlott.
1997-ben szólistaként szerepelt a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt: Hat magyar
rapszódia című lemezén. 1998-ban az Egyesült Államokban a Concertante di
Chicago kamarazenekar szólistájaként lépett fel. A nagy sikerre való tekintettel
a zenekar következő évadjára is meghívást kapott. 2000-ben Artisjus-díjban
részesült. Főiskolai tanulmányait követően – a klasszikus zene mellett –
többféle zenei műfajba is belemerült, elsősorban a dzsesszbe és az etnozenékbe.
A mai napig számos ilyen formáció – többek közt a Kvartett B, a Borbély Műhely,
Lovász Irén,
a Tűzkő Csaba Septett, az East Side Jazz Company, a Dresch Mihály Quartet s az
Improvokation – volt vagy jelenlegi tagja, illetve állandó vendége. 2005-ben
Check It out, Igor címmel teljesen improvizatív duólemezt készített a magyar
jazz meghatározó alakjával, Szakcsi Lakatos Bélával. Eötvös Péter Atlantis
című művét előadta a Varsói Ősz Fesztiválon 2006-ban, a hamburgi
Filharmonikusokkal a következő év januárjában, márciusban pedig a torinói RAI
zenekarral. 2008-ban fellépett szólóban, és duóban szerepelt a
Menuhin-fesztiválon, Gstaadban. Ugyancsak 2008-ban portréfilmet forgattak róla
és hangszeréről, Mano Camon rendezésében Cimbalom Legacy – The soundscape of Miklós Lukács
címmel.
Szabadi Vilmos
hegedűművész
(Budapest, 1959. március
10.). Hangszere egy cremonai mesterhegedű, melyet Laurentius Storioni
készített 1778-ban, s mely a Magyar Állam kollekciójából való. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolán Halász Ferenc irányítása alatt 1983-ban fejezte be és
egy évvel később, már ezen intézmény legfiatalabb tanáraként tanított.
Posztgraduális tanulmányait Ruggiero Ricci, Végh Sándor és Fenyves Lórántnál végezte. Már
kezdettől különböző versenyeken végzett első helyen. 1982-ben a Magyar
Rádió által rendezett Hegedűverseny győztese. 1983-ban a Hubay
Jenő Hegedűverseny első díjasa, illetve mindkét versenyen elnyerte a zsűri
különdíjait is. Karrierje 1988-tól teljesedett
ki: a Royal Festival Hall Bartók
Béla tiszteletére rendezett gálakoncertjén Bartók 2. hegedűversenyét játszotta Solti
Györggyel. Ezt a BBC
és a Decca rögzítette, majd a Philips
világszerte megjelentette. 1990-ben a londoni Royal Philharmonics
Orchestrával, 1992-ben
a BBC Philharmonic zenekarral, majd az Ír Koncert Zenekarral lép fel. Október
23. előestéjén egyetlen magyar állampolgárként játszott Solti
György 80-ik születésnapi koncertjén a Buckingham
Palotában, a teljes brit uralkodóház jelenlétében.
1995-ben a spanyol uralkodóház Stradivari-hegedűjén játszott. Ugyanebben az
évben, mint művészeti vezető, megalapította a nyaranta megrendezett Kastély
Kamara Koncertek hangversenysorozatot. 1996-ban a HUNGAROTON
Classic – egyetlen magyar hegedűművészként – exkluzív szerződést kötött vele.
Amúgy eddig 29 CD/LP/CDV jelent meg nevével fémjelezve. 1999-ben megalakította
a Wiener Belvedere Trio
kamaraegyüttesét. Az elmúlt évek folyamán számtalan mesterkurzust adott
világszerte. 1992–ben
Liszt-díjat
kapott, 1999-ben és 2002-ben Midem
nagydíjat Cannes-ban,
1999 – Hungaroton díjat.
2006-ban elnyerte A Magyar Művészetért által alapított Bartók-emlékdíjat, majd
2011-ben a marosvásárhelyi gálán átvette A Magyar Művészetért díjat.
Kovács
Géza szobrászművész
visszaemlékezése a marosvásárhelyi gálára:
K
Tisztelt Kuratórium!
Gubcsi Lajos Marosvásárhelyt
a Kultúrpalotában azt mondta, hogy „Nem jöttem üres kézzel’’, mert elhoztam a
Magyar Művészetért díjait. Nagyon boldog voltam 2011-ben, amikor megtudtam,
hogy Ex Libris Díjat kapok. Először hirtelen nem jött, hogy higgyek a szememnek.
Ezért megkérdeztem, hogy tényleg én vagyok-e a díj várományosa. Örömmel töltött
el az is, hogy Marosvásárhelyt a szülővárosomban a gyönyörű szép
Kultúrpalotában volt a díjátadó ünnepség. Ez a díj megerősített abban a
hitemben, hogy jó az út, amit választottam, és hogy ezen kell továbbhaladjak.
Őszinte szeretettel köszönöm, hogy érdemesnek tartottak erre a
díjra.
Engedjék meg, hogy elküldjem
Önöknek az ottani szavakat idéző új alkotásomat: „Nem jöttem üres kézzel” címmel 24x40x13 cm nagyságban acélból készítettem
2011-ben a díjátadás ezen momentumát idézve.
2012. november,
Sepsiszentgyörgy K
Varga
Miklós díja
Munkácson, a várban
Kivételes alkalommal adtuk át A Magyar
Művészetért Díjat Varga „Mikinek”. A díjátadás percében ő már Rákóczi volt, a
fejedelem az Ismét Vereckénél című balladában, mélyen magába szállva készült
lelkileg az ősbemutatóra. Eléggé „ős” volt. Még soha nem látta, nem hallotta,
nem játszotta senki. Még csak próba sem volt. Az énekesek, a stáb úgy állt fel
a munkácsi várban a bemutatóra, hogy ott és akkor először hallották-látták
egymást. Olyan volt ez, mint amikor Rákóczi és pici hada – szétszórt szegény
talpasai – mégis lezúdultak Vereckéről, lesz, ami lesz, a hazáért. Miklós
hihetetlen személyes átéltséggel és erővel formálta meg Rákóczi fejedelmet, a
zenetörténetben először énekelve Verecke dilemmáját: Kié az ország, kié az a
föld ott lent? Nem tudok mást mondani, Miklós azonosult fejedelmével, hangja
egyszerre volt fenséges erejű, vérző szívű, könnycsalogatóan fájdalmas – és
győztes. Mivel Rákóczi „ruhájában” nem vehette át a díjat, két gyermekének
nyújtottuk át a várfal tövében, a „színpadon”. A laudáció gondolatait összegzem
most:
Varga Miklós oly szívből énekel, hogy a szívünkből
énekel egyszersmind. Talán nem véletlen, hogy az európai megújulásra szomjazó,
vágyakozó akkori Magyarországon egyszerre és éppen az ő hangja révén csendült
fel a magas égig, s vált saját szobánk legmeghittebb dallamkincsévé a „Vén
Európa” a 80-as évek közepén, s ekkor a Magyarországot Európához kötő István, a
király. Varga Miklós
nemcsak énekben, hanem szóban is gyönyörködtetően fejezi ki
magát, mert ő maga egyenlő a hitvallásával. Így, ha jellemezni akarjuk őt,
válasszuk az ő szavait e hitről, idézzük tehát honlapja általa írt „Előszavát”:
„A trikolór, Nagy-Magyarország, a Szent Korona
látványa (honlapom jelképei is egyben) – mindig arra törekedtem, hogy ezek a
szimbólumok összekovácsoljanak bennünket e hazában. Az együvé tartozást fejezik
ki az én olvasatomban. Bármerre is jártam a nagyvilágban, mindig nagyon
megörültem, ha bárhol váratlanul magyar szó ütötte meg a fülemet, s ez az
együvé tartozást erősítette bennem, hogy van egy hely, a Kárpát-medencében,
ahová hazatérek, s olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiknek hasonlóak a
gondjai, örömei, mint az enyémek. Mert itt élünk együtt - Ady szavaival élve -
magyarok és nem magyarok, közös problémáinkkal, gyötrelmeinkkel, amit - ha
tetszik, ha nem - nekünk kell együtt megoldanunk. Én a magam módján próbáltam
eddig is, ezután is tenni a dolgomat legjobb belátásom szerint, lehetőleg
mindenki örömére. Pályámról, hitvallásomról, sikerekről szól ez a honlap, a
kudarcaimat, ha nem haragszanak meg érte, megtartom magamnak. Ez az egész nem
akar több lenni, mint ami. Egy történet, s egy hang Európa szívéből.”
Laudációk a 2012-es MM-díjakhoz
Kósa
Ferenc MM-díjához: A kiemelkedő magyar filmrendező
1937-ben született. A tízezer nap című diplomafilmje 1967-ben Cannes-ban
elnyerte a legjobb rendezés díját, azóta számos hazai és nemzetközi
elismerésben részesült. Filmjeit több mint 50 országban vetítették. Korszakot
teremtett a magyar filmgyártásban kortársaival együtt. Kiemelkedő művei:
Ítélet, Nincs idő, Öngyilkosság, Hószakadás, A mérkőzés, Küldetés, Az utolsó
szó jogán, Guernica, A másik ember. Legközelebbi alkotótársa Csoóri Sándor és Sára
Sándor. A Magyar Mozgókép Mestere, Kossuth- és Balázs Béla-díjas érdemes
művész, Prima Primissima Díjat kapott 2012-ben. Kósa Ferenc alapító tagja
volt A Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának, mely 1987-ben alakult, s melyben
– Sára Sándorral együtt – a filmszakmát képviselte.
Dévényi Sándor
MM-díjához: Azon kevés magyar építészek egyike, akinek van saját stílusa,
személyisége. Szerencsés módon alapkaraktere egyezik Pécs életvidám, ízes,
délies bájával. Házai a Mecsekben gyökerezők, kedvesen ironikusak, mára a város
szerves részei. "Érzékenyen igazodunk a környezethez, a történeti
élő szövethez... csak az nyúlhat bele egy ilyen szervezetbe, aki annak élettani
vonatkozásaival tökéletesen tisztában van... épületeink... élőlények"
írja az építész. Házai úgy illeszkednek, hogy felismerve a városi
szövet lényegét, azt folytatják. A pécsi belváros és a Mecsek oldala
szegényebb, szomorúbb lenne nélkülük.
Az európai kulturális főváros építésekor durva hibát
követett el a város akkori vezetése, mikor ezt a gyöngyöző tehetséget nem
ismerte fel, és a belvárosi szövet fejlesztése helyett egy "szép új
város" megalomán tumorát hozta létre. Dévényi és Pécs helyzete
kísértetiesen hasonlít Makovecz és Budepest viszonyához. Az elszalasztott
lehetőség szégyen mindkét városra.
Remélem, hogy Pécs
új vezetése még idejében felismeri az építész originális
tehetségéből és beágyazottságából adódó páratlan lehetőséget, és a város a
következő években újra egészségesen fejlődik, gazdagodik.
Főbb
állomásai:
1985-86 Az év lakóháza díj: Pécs, 1988 Ybl Miklós-díj,
1994 Pro Architectura-díj, 1989 Kós Károly Egyesülés egyik alapítója, 2009-től
igazgatója, 1991-95 Budapest, Rákóczi híd, 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia
tagja, 1997-2008 Budapest, Gellért Szálló felújításának terve, 1999
Kossuth-díj, 2004 Príma Díj, 2012
a Magyar Művészeti Akadémia elnökség tagja, 2012
egyetemi tanár Írta Nagy Ervin országos
főépítész
Mihály Gábor
A Dési Huber Körben Laborcz
Ferenc volt a mestere. 1969-1974 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolában
tanult. Mesterei: Mikus Sándor, Somogyi József. 1975-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas,
1977-ben Állami Ifjúsági Nívódíjat kapott, majd 1979-ben Munkácsy-díjat. 1985:
Gyermekekért Érdemérem; 1991: NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) művészeti
díja. Köztéri és murális munkái a magyar történelem és az olimpiai gondolat, a
sport mindenhatóságának megismertetését szolgálják. Sport tárgyú plasztikáin az
erő, a dinamika jut kifejezésre. Polírozott kisbronzainak gyakori témája a
sport, az ember és technika új viszonya (Új magvető, 1985). Reliefjein a
síkok és a nagy, pozitív formák váltakozó ritmusa izgatja (Pannónia fríz,
1978, Zánka). Kővel, vassal, bronzzal dolgozik, a vörösréz lemezt maga munkálja
meg. A Magyarország hírnevéért harangját 1997-től díjként adja ki. Mint
a Sport a szobrászatban alapítvány szervezője, sokat tesz a NOB
céljaiért is. 1999-ben a Százados úti
művésztelepen létrehozta a Kék daru galériát és művészeti műhelyt, ahol
kortárs kiállításokat szervez, kollégáival szimpóziumokat tart külföldi és
hazai érdeklődőknek, tanítványainak. Ő az alkotója a Hamvas-fürt borművészeti díjnak is.
Nagy érzéke van az
elvonatkoztatásokhoz, melyet plasztikáiban érthető szobrászi köznyelvvé avat.
Ezt példázza a 8 méter
hosszúságú Olimpia című műve, mely festett acél, és a ceglédi sportcsarnok
homlokzata elé került. Csongrádon Kapcsolatok című plasztikáját helyezték el,
az egymásba fonódó hajlított hengerek a barátságra, testvériségre utalnak. Kő
és vas egyesítéséből jött létre különleges jelképe, az Eke című szobor, mely a
Föld és a Munka apotheózisa.
Hallatlanul ízléses és újszerű Paradicsomi oszlopfője és a Medgyesegyházán
látható Ádám-Éva kútja. Remekel Mihály Gábor abban a harangra komponált Magyarság
Hírnevéért Díjban, melyet a Magyar Kormány elismeréseként kiválóságoknak ad át.
Tótkomlósra került Szent István megkoronázása és Vésztő-Mágorra Szent László lovas szobra, mely a
győri Szent László-herma továbbteremtése. A mű kisplasztikája is meggyőző
változata az Árpád-házi király megálmodott egyéniségének.
Csornán, Münchenben, Bonyhádon,
Szöulban, Budapesten és Brüsszelben láthatók művei. Mihály Gábornak két fő
témája van: a történelem és a sport. 1993 óta Lausanne-ban, az Olimpiai
Múzeumban áll acélból és vörösréz lemezből mintázott 3x2 méteres Kerékpárosok
című szobra, ez kiváló, maradandó alkotás, amely azért különösképpen jelentős,
mert Myron Diszkoszvetője után
viszonylag kevés az igazán jó sportszobor. Budapesten 1996-ban felállított 5 méteres kő-
és bronzszobra a Széchenyi rakparton látható: ennek az Olimpiai emlékműnek az
az érdekessége, hogy görög oszlopfője immár nem csigavonalakra és
akantuszlevelekre összpontosít, hanem emberi formákra, birkózókra,
kocsihajtókra. Mihály
Gábor
művészetének jelentősége abban összegezhető, hogy
leleményeivel, hallatlan tudásával és munkabírásával képes folytatni és
továbbteremteni azt a világot, melyeket Medgyessy Ferenc és
köre állított eszményként a magyar szobrászat elé.
Horváth Ádám (Miskolc, 1973) magyar
operaénekes (bariton), zenei producer, a Magyar Állami Operaház volt miniszteri
biztosa. Az érettségi után a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába
(Konzervatórium) járt. Mentora Polgár László volt, aki saját
énektanárát, Mircea Breazut ajánlotta énektanulmányainak folytatásához. Az ő
javaslatára jelentkezett a Grazi Zeneművészeti Egyetemre, ahol sikeresen
felvételt nyert, itt Ernst Dieter Suttheimer, majd Claudia Rüggebergg növendéke
volt a magánének és opera tanszakon. 1995-ben I. díjat nyert a grazi American
International Music Studies (AIMS) Nemzetközi Énekversenyén. 1996-tól a
versenygyőzelemnek köszönhetően, tanulmányokat folytatott New Yorkban Jerome
Hinesnál, majd a Juilliard Schoolban, Marshall Williamsonnál. 1997–98-ban
énektanulmányokat folytatott a San José-i Egyetem Opera Tanszakán. 2000-től
vendégszerepel Ausztriában, Németországban, Olaszországban és az Egyesült
Államokban. 2003-ban a Grazi Zeneművészeti Egyetem Opera szakán magiszter
diplomáját kitüntetéssel vehette át, majd 2008-ban az Ének, dal és oratórium
szakon ugyancsak kitüntetéssel végzett. 2009 óta ugyanitt folytatja doktori
tanulmányait. A Magyar Állami Operaházban 2006-tól lép fel
rendszeresen.
Zenei
producerként az első saját produkciója Bartók
Béla A kékszakállú herceg vára című operájának stúdiófelvétele volt,
amely 1999-ben készült Sinkovits Imrével regösként, Lukin Márta és, a Budapesti Filharmóniai Társaság
Zenekarának közreműködésével. Szervezésében 2000-ben a diósgyőri várban Mozart Don
Giovannijával indul el a Nyári Operafesztiválok sora Miskolcon. Ezt
követően 2002-ig minden évben folytatja a zenei/opera fesztivál megszervezését.
A fesztivállal egy időben jelenik meg az általa alapított a Vox Artis Kiadó három új CD-je. 2002-ben harmadszor
került megrendezésre a Vox Artis
Nyári Opera Fesztivál, amelynek keretében Verdi A trubadúr című operáját
mutatták be, amelyet színpadra álított a New York-i Metropolitan rendezője,
Yefim Maizel. 2005-ben szervezi meg első budapesti rendezvényét a Művészetek
Palotájában: Mozart A varázsfuvola című operáját állítja színre.
2006-ban Solti György halálának 10. évfordulóján bemutatja a
Művészetek Palotájában Mozart Don Giovanni című operáját. 2006-ban a Magyar Kultúra Napján
ismét a Művészetek Palotájában szervez koncertet, amelyen Dohnányi Ünnepi
nyitánya is elhangzik. A hangversenyen közreműködött Dresch Mihály, Szalóki
Ágnes, a beregszászi Illyés Gyula
Magyar Nemzeti Színház művészei. A gálaest rendezője Vidnyánszky
Attila volt. 2007-ben a Kodály-év tiszteletére a Művészetek Palotájában Kodály
kórusműveiből szervezett hangversenyt, amelyen a Budapesti Filharmóniai
Társaság Zenekara mellett a nyíregyházi Cantemus Kórus lépett föl Szabó Dénes vezényletével. Főbb szerepei: Kékszakállú, Anyegin,
Papageno, Don Giovanni, Figaro, A Hollandi, Wolfram.
Rófusz Ferenc
Lehet-e valami érvényest megtudni
az életről, a korról, az emberről, ha pusztán rajzfilmekből tájékozódunk? Habár
rendezőnk legnagyobb filmjei egy nagyon is meghatározott korszaknak, a
nyolcvanas évek vasfüggönyön inneni Magyarországának a dokumentumai, mégsem
vesztettek érvényességükből, hiszen a korhoz és helyhez nem kötött ember
mitikus portréját képesek felvillantani egy apró bogár, egy arctalan fogoly
vagy egy érett alma képében.
Rofusz Ferenc az első magyar
Oscar-díjas rendező. A légy című
filmjében a nézőnek egy vesztébe rohanó légy szemszögével azonosulva egy
pusztulásra ítélt rovar sorsát kell vállalnia. A szubjektív kamerába bevillanó
ablaktábla egy ideig talán szebb sorsot sejtet, menedéket a pusztító tél elől,
aztán bent, az eleve esélytelen küzdelem legfőbb tragikuma nem is a biztos
pusztulás, hanem az, hogy az ellenfél személytelen marad, legyőzőnk kilétét meg
sem ismerhetjük. Holtpont című filmjében
szintén egy halálraítélt utolsó perceit kell magunkra vállalnunk a sortűz
előtt. Az emberi szabadságot, mint megkerülhetetlen sorskérdését körüljáró
teoretikus trilógia harmadik darabjában, a Gravitációban
egy ambiciózus és energikus alma próbál megszabadulni az őt fogva tartó fáról,
a rabságába belenyugvó, sőt azt boldogságként megélő társaktól, ám a
viszonylagos szabadság, a szabadesés jelentette röpke eufória után a földre zuhanva
összezúzódik. Letisztult művek, és mindegyikből, akár a legújabból, a külföldi
„szerencsepróbálás” után újra itthon forgatott Tikettből is, valami összegző szándék olvasható ki. Bár tudjuk,
hogy ez a műfaj sajátossága is, hiszen épp a jelképekben való fogalmazás, az
emblematikus sűrítés, a helyzetek és tettek esszenciális magjának a megragadása
az animáció lényege és ez az, amihez Rófusz Ferenc a legeslegjobban ért.
Ismervén őt anekdotázó vidám
barátként, és sorskérdéseken tépelődő elmélyült alkotóként, bizton állíthatjuk,
a szabadság keresése, és hiányának, majd fátumos, kegyelmi pillanatainak átélése nem csak filmjeit,
személyes sorsát is motiválták, művészi eszközeit is alakították, világképét is
formálták -, és formálják folyamatosan. Írta Orosz
István
Misztrál együttes
„Szín a különség,
különség az élet” (Babits Mihály)
– a Misztrál együttesnek ajánljuk
Jövőre immár tíz esztendeje lesz
annak, hogy Huzella Pétertől egy addig ismeretlen együttes nevét hallottam:
MISZTRÁL. Őket ajánlom – mondta. Nagyon tehetségesek. Ők a jövő. Irodalmi
szerkesztőként kerestem versmegzenésítéseket egy munkához akkor. Aztán ettől
teljesen függetlenül versmondóként is összehozott a Misztrállal a sors:
Balassi-év. 2004. Közös fellépés: Úristen hogyan énekelnek! Honnan énekelnek?
Honnan tudják már? A művészi formáról beszélek. Azt honnan tudják
már… Mi történik? Ez itt most a
teljesség. Te történsz, Uram. S aztán
számtalan koncerten, Misztrál-klubokban s Nagymaroson, a fesztiválon – tudom,
sokak számára ugyanez az élmény: színes zenei köntösökbe öltöztetett versek
ihletett interpretációja. Lelki közösség. A hiánytalanság felszabadító ereje. A
versek és az együttes tagjai is: markáns,
egymástól elütő színek, s együtt – a fehér fény, a teljesség.
A költészet a Misztrál zenéjével és előadásában ajtókat,
ablakokat nyit ki kicsiknek és nagyoknak. Majd ötszáz éves Balassi-sorokat
énekel általuk s velük az óvodás és a kamasz, s egy kilencvenen túli idős úr,
aki korábban – mint mondja – egy lyukas kétfillérest sem adott volna az efféle modern zenéért, lelkesülten
magyarázza, hogy milyen kár lett volna, ha nem hallotta volna a koncertet. S a
versértő, a versolvasó is sokszor rácsodálkozik, hogy általuk hogyan szólal
meg, nyílik meg jobban: mondjuk Dsida Nagycsütörtöke, Ady Párizsban járt az ősz című verse, Janus Pannonius Békéért című epigrammája vagy éppen Nagy László Varjú-koszorú című
költeménye.
A Misztrál tagjai a szűk ösvényen járnak. Azok közé az
áldottak közé tartoznak, akik a szakadozó hajszálereket varrják össze.
Áldottak. S fontos, hogy a szűk ösvényen járva tudatosítsák, amit Thomas Mann
így fogalmazott meg a József és
testvéreiben: „…hitvány babona azt hinni, hogy az áldáshordozók élete
fenékig boldogság és merő gazdagság. Az áldás tulajdonképpen csak alapszíne
lényüknek, amely bőséges fájdalmak és sorscsapások szövedékén mintegy aranyosan
átcsillog.” A Misztrál tagjai egyenként is egész estét betöltő, különböző színű
előadók és szerzők: „Szín a különség,
különség az élet”. Mostanában –
olykor csipeszkedve a robosztus életmű soraihoz – épp Babits, a poeta doctus, a
tudós költő verseit öltöztetik új, színes zenei köntösökbe. Áldás legyen ezen a
munkájukon is! Írta Sudár Annamária
