Gubcsi Lajos
Hírek A MM Élőtárlata Albumok Díjak Gálák Gubcsi Lajos életrajza - A MM Laudációk Mecenatúra MM-díjazottak Hangoskönyvtár
A trianoni árulók
Zseniális megemlékezés, több, mint írás: vallomás a lényegről. Ki is emelem magamnak is: "Mi magyarok gyászt ülünk e napon és nem tudunk megbocsájtani, a többiek öröme sem felhőtlen, mert mohóságuk következményeként olyan területeknek is gazdáivá váltak, amelyeket talán ők sem éreznek teljesen sajátjuknak.
Mostohán bánnak velük, átírják történelmüket, néprajzi viszonyaikat és közben sokan még mindig attól tartanak, hogy e tollvonásokkal véglegesített állapot talán mégsem végleges… "

Fazakas Zoltán József: 101. éve.
A legelemibb ősi hadviselési szabályokat félresöpörve a győztesek a vesztesek meghívása nélkül, szivarfüstös szobákban, áporodott szagokat terjesztő félig üres konyakospoharak mellett döntöttek a legyőzött államok új határairól.
Millió embert tették hontalanná, évezredes kötelékek finom szöveteit szaggatták szét kegyetlen tollvonásokkal.
Úriemberek álarca mögött sötét lelkű Brennusok támasztották fel a már elveszett elvet: jaj a legyőzötteknek!
Különösen akkor jaj, ha az ítélet aláírására azért mégiscsak meghívott vádlott az utolsó szó jogán konok, hideg, tiszta és érzelemmentes érvekkel csak feltárja maga igazát. Nem fellebbez. Mert álarc ide vagy oda, nem ítélőszék ez, hanem valójában frakkokba bújtatott kivégzőosztag. A civilizáció leple mögött barbárok elvtelen csoportjának süket vezetőivel áll szemben.
A szokásosnál ezért valamivel mélyebben karcolt Benárd Ágost miniszter tolla a díszesen előkészített dokumentumon, mert állva hajolt az ítélet felé, hogy kézjegyével ellássa azt.
A várt évezredes rendezés a történelem szemétdombjára került két évtized alatt.
Mert meg sem hallgatták a vádlottat. Milliók jajveszékelését és ezért az ostobaságért hamarosan gázkamrák, vérrel teli sáncok, elvtelen izmusok, atombombák hamuivá vált emberi áldozatok váltották fel az örök békét.
A trianoni palota falai között néma csendben álltak a cilinderes hóhérok, a toll sercegését félvállról vették. Számukra olyan volt, mint a közönséges ítéletvégrehajtók számára a pallos fenésének érces hangja, nem törődtek vele. A flamand származású Drasche- Lázár Alfréd rendkívüli követ már ülve írta alá… Pár percig tartott mindössze és az ezeréves Magyarország e kézjegyekkel igaztalanul és kegyetlenül szétszakíttatott. A cilinderes, zsakettes hóhérok pedig dolguk végeztével tartottak tort felette a megbánás legkisebb jele nélkül... Koccintottak, a poharak kiürültek, a szivarvégek leestek.
Áporodottság maradt azóta is.
„Multunk gonosz volt, életünk pogány,
rabsors ma sorsunk s mégsem átkozom:
jó, hogy nem ültem győztes-lakomán
s hogy egy legázolt néphez tartozom.” (Áprily Lajos: A legyőzöttek strófája)
A tollvonások megerősítették a függelékként csatolt térképeken vastag tussal kijelölt új határokat. Kíméletlenül és visszavonhatatlanul. Ekkor még nem is voltak új nevei városainknak, folyamainknak, hegyeinknek, erdeinknek. A térkép minden négyzetcentimétere magyarul, legfeljebb németül íródott. Hungáriából jutott Olaszországnak, Ausztriának, az újonnan létrejött Csehszlovákiának, Lengyelországnak, Romániának és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak. Ekkor eltört valami és azóta sem forrtak be a sebek és szűntek meg a félelmek. A békének nevezett diktátum egyik legnagyobb bűne talán éppen ez.
"Valahol aláirtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit ; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen, az zárva örökre.
Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk és
minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk
vérével öntözött irdatlan szikláb : onnan dobtak le minket.
Tudjuk : miért.
Régi zászlónk összetépve, fegyverünk csorba, -lelkünkön bilincs." (Kós Károly: Kiáltó szó)
Mi magyarok gyászt ülünk e napon és nem tudunk megbocsájtani, a többiek öröme sem felhőtlen, mert mohóságuk következményeként olyan területeknek is gazdáivá váltak, amelyeket talán ők sem éreznek teljesen sajátjuknak.
Mostohán bánnak velük, átírják történelmüket, néprajzi viszonyaikat és közben sokan még mindig attól tartanak, hogy e tollvonásokkal véglegesített állapot talán mégsem végleges…
Azt gondolom és töretlenül hiszem, hogy 101 esztendőt követően itt lenne az ideje és a lehetősége József Attila szavait megfontolni és akként cselekedni:
„A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
A mi feladatunk Kós Károly szavaival töretlenül állandó: ”Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.”
A mai nap tehát részben erről szól. A konok, töretlen megmaradás mindennapi csendes munkájáról.
Ma gyász napja van, az emlékezés napja van és ez helyes, ugyanakkor intő feladat is. Gyászolom én is elszakított falvainkat, őseim falvait Bágyot és Erdőcsinádot, városainkat, szülővárosommal Marosvásárhellyel az élen, hegyeinket, különösen a Hargitát, erdeinket, fenyveseinket, ligeteinket. De a megmaradt kis Hazát is, hisz a határ évezredes lehetőségeket szakított szét, fojtogatva a vidéket és lett túlzottan egyközpontú az ország.
Gyászolom testvéreinket, őseimet, háborúba, munkatáborba, sötét kihallgatószobákba, vérgőzős vesztőhelyre, frontok hidegségébe, vasízű sebek vörös sírkamráiba hurcolt nemzettársaimat, kitelepített testvérnépeinket, lerombolt múltunkat, ellopott temetőinket… de:
Dédapáink nem is álmodhattak azokról a lehetőségekről, légies határokról, nemzetközi szervezetekről, Európai Unióról, amelyek ma léteznek. A feladat pedig alapvetően az, hogy szavunk legyen, hogy jogunk legyen, hogy az évszázados küzdelem ne vesszen el és ha tökéletlenek is ezek az intézmények, népeink fennmaradása érdekében tökéletesítsük azokat!
Lassan őrölnek a történelem malomkövei, de ma példaértékű, hogy bizonyos jogok minimuma garantált és nem képezheti vita tárgyát, terjesszük azokat tehát ki és kérjük is őket számon. Járjunk jó példával elől és ezt követeljük meg az utódállamoktól is, példánk legyen tiszta és megalkuvást nem tűrő, mert így kérhető számon az a másik féltől, de így is lesz követendő.
„Vigyázzunk! A könny drága, és — ne lássa azt senki idegen, ami nekünk fáj.”
Igenis fáj, mert Trianon hontalanná tett milliónyi magyart, földönfutó menekültté többszázezer hazánkfiát…de „az Élet nem vár, az Élet rohan.” és nemzetünknek csak ez a Kárpát-medence adatott hazának, bölcsőnek és sírnak, életnek.
Itt élned, halnod kell. Rendületlenül.
Hazádnak, gyermekednek, szüleidnek, jövendődnek, gyermekkorod tücsökciripeléssel kísért nyáresti dallamainak, ezer évnek, nem feledve százat.
Ne felejtsük el, testvér minden minden magyar és inkább ez legyen a döntő, nem a mindenkori hatalmak által generált megosztottság és gyűlölet... Egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalók és mi tényleg csak egymásnak vagyunk. Ha a határok meg is osztanak minket, higgyünk egymás jószándékában és magyarságában...
Nézzünk a fényképre: a Gondviselés nem ismeri a határokat, csak az általa kijelölteket…Az ember mulandó, az igazság örök.
A két költő együttes szavával az emlékezés könnyeivel sós ajkammal ma én is ezt üzenem:
„A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés”
„Kiáltó szómmal ezt kiáltom"Lehet, hogy egy kép erről: szabadtéri
További hírek

 HAJRÁ BEKE, HAJRÁ SZŐCS, HAJRÁ ERDÉLYI HVIM!

TI NEM ADTÁTOK FEL SOHA!
A minap történt kiszabadulás utáni interjúból:

"... sokan mondják, hogy a tüntetéseknek nincs értelme, nem lehet vele eredményt elérni. Szerinte az ő esetük bizonyítja, hogy nem így van. A kiállás, az összefogás, a tiltakozások rajtuk segítettek. Legalábbis végig lelkierőt adtak nekik: „Igenis, annak ereje volt. Mert a keresztet, amit ránk akasztottak, azt könnyebb volt így elviselni. Mert a súlya nem csak engem nyomorított és a családomat, hanem úgymond Háromszék népét, Erdélyt, az egész Kárpát-medence magyarságát(...) Ilyenre példa azért a világon nincsen: Terrorizmussal vádolnak valakiket és ennyi ember, a város, a Háromszék, Erdély, a Kárpát-medence magyarsága és még azon kívül is kiállnak idézőjelesen két terrorista mellett. Ez csak itt létezhet Székelyföldön.”

2014-ben a kézdivásárhelyi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak átadott Ex Libris Díjam ezt honorálta akkor is, ma is. 



NAGYON KÁR, KIVÁLÓ VOLT!
Elhunyt Riecke Werner kiemelkedő pénzügyi közgazdász, úgy volt német, hogy magyar volt.
Hihetetlenül szorgalmas volt. A 80-as évek legelején ő fordította németre Tarafás Imrével írt könyvünket, A láthatatlan pénzt. Már akkor tudtam, milyen mély pénzügyi ismeretekkel rendelkezik. Talán sokan azt mondják, hogy a liberális vonal híve - nekem nagyszerű szakember.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20210721/elhunyt-riecke-werner-493438riecke werner

 

Szabadon engedték Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, akiket 2018-ban ítéltek el gaz módon Romániában, képtelen indokkal: terrorizmus vádjával. Hogy ilyen lehetséges ma egy EU-országban? Iszonyat.
MÁTÓL SZABAD a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két erdélyi vezető személyisége.
Büszkén mondom, hogy 2014-ben az Ex Libris Díjunkat nyújtottam át Kézdivásárhelyen Beke Istvánnak és az ottani HVIM-nak éppen mindig is megtörhetetlen, bátor magyarságukért.

 szőcs zoltán


ÓVATOSAN BÁR, DE MERJÜNK, KEZDJÜNK SZÁRNYALNI A NAGY BAJOK UTÁN.
Gubcsi Lajos: Az ég felé...
Erre az érzésre biztatok mindenkit, nem könnyű az átállás a vissza- és elfojtottság másfél éve után.
Gubcsi Attila grafikája Az ég felé című verskötetemből, másfél évtizeddel ezelőtt.Lehet, hogy műalkotás

AZ ÖSSZEHANGOLT LMBTQ-AGRESSZIÓHOZ.
Mit is idéznek elő? Amit az agresszorok szoktak.
Én ezzel a kérdéssel nem nagyon foglalkoztam, utáltam a Pride-önmutogatások közönséges, tolakodó voltát, és nagyon nem tetszik, nem tetszett soha, ahogyan bizonyos - nyilván részben érintett - sajtótermékek és munkatársaik mára naponta témaként tolják az arcunkba ezt az egész terjeszkedő magatartást.
De nem akartam foglalkozni vele különösebben, és most láthatóan azt teszem, főleg, amióta tudom, mit kezdeményeznek ellenünk Brüsszelben és sok más nemzetközi síkon.
Az agresszió elérte, hogy most már foglakozzak vele. Legyen - elutasító, haragos - álláspontom, kikérjem magamnak, hogy úton-útfélen és minden percben ezt nyomják az arcomba (RTL-adások megállás nélkül, digitális "újságok" szüntelenül, nemzetkozi bandák összehangoltan és ravaszul).
Unom, és nem szeretem, hogy és ahogyan behúztak ebbe a témakörbe.

LMBTQ-agresszorok. Hagyjatok békén. Ne vonuljatok be se a magán-, se a közgondolkodásunkba ilyen röhögő hévvel (gondolom, nektek nagyon tetszik szerepelni): Le. LESZEREPELNI. Éljétek magánvilágotokat, ahogyan akarjátok, s örüljetek annak a többségi intelligenciának, beleértve a konzervatív, nemzeti érzelmű többséget, amely magánjogotoknak tekinti a ti nemi .... (nem találom a megfelelő szót). Mindegy, azt, ami.

Az pedig, hogy gyurcsányok kapaszkodnak belétek politikai hasznot keresve - külön üdvözítő lehet nektek. 

Ez a brutális, egybehangolt, frontális közönségesség és hatalmi terjeszkedési vágy vissza fog ütni. Mondta annak idején Cassandra.
Szokásaimtól eltérően fotómat használom illusztrációnak: legyen eléggé személyes minden fenti szó.

 AZ EGYIK NAPI ŐSBŰN: AZ ÉPÍTÓANYAG ÁRAK BRUTÁLIS, MAFFIA-VEZÉNYLÉSŰ EMELKEDÉSE.

Amit a kormány ad támogatásokban, azt azonnal átcsatornázzák maguknak, szervezetten és sötéten - mondtam egy barátomnak keseregve áprilisban.
Most Orbán Viktor jelentette ki végre: a kormány által adott támogatásokat a gyártók és a forgalmazók azonnal átszivattyúzzák a saját oldalukra. Ezzel lényegében a támogatások 100 százaléka nem ott landol, ahova a kormány szánta.
A kormány még a héten tárgyalja, mit tehet ez ellen.
Ne legyen kétségünk: a brutális áremelések az építőanyagárakban maffiaszerűek.

 Álarc festhető