2012. február 2-i ülésén A Magyar Művészetért Díj-rendszer kuratóriuma jóváhagyta idei programunkat, melyet tisztelettel mellékelek szíves tájékoztatásodra – eddig is élveztük megbecsülő figyelmedet.

Átfogó döntéseket hoztunk, melyek tartalmazzák a különböző díjakban részesülő díjazottak személyét is. Ezeket a díjazottakra vonatkozó döntéseket csak későbbi időpontokban, megfelelő alkalommal hozzuk nyilvánosságra, de erről is szívesen tájékoztatlak, mint tettem eddig is.

A Magyar Művészetért Díj 25 éves. Egyik adottsága az, hogy magunk finanszírozzuk, támogatjuk, nem veszünk igénybe állami, önkormányzati forrásokat, nem pályázunk. Ezért mindig minden helyzetben végre tudjuk hajtani azt, amit elhatároztunk. Ez így marad most is. Természetesen nem zárkózunk el soha az önként nyújtott támogatástól.

A MM másik adottsága, hogy 25 éve minden évben többet vállal, mint az előzőben. Idén az immáron 3 különböző kiállítás Kárpát-medencei vándorlása, az Ex Libris Díj 8 régióra történő szervezett kiterjesztése, A Színész Díj, A MM Szoborkert további gyarapodása mellett arra is kísérletet teszünk, hogy segítsük a tavaly általunk is támogatott „Ismét Vereckénél” c. Rákóczi ballada bemutatását különféle helyszíneken.

Ez utóbbihoz viszont szívesen kérünk támogatást. Magát a balladát, annak 4 bemutatóját, a róla készült DVD-filmet és CD-t tavaly önerőből valósítottuk meg, ennél többet nem vállalhatunk saját forrásból. A további Kárpát-medencei bemutatók külső támogatására tehát nyitottak vagyunk. Ezzel nem A Magyar Művészetértet, hanem magát a produkciót támogatja, aki megteszi: az adott helyszínt, várost, az ott történő előadást. E kérésemet szerzőtársam, a zeneszerző Benkő László nevében is megfogalmazom.

A fentiek szellemében, és a fenti „adottságok” megőrzésével magam arra is kötelezettséget vállaltam, hogy A Magyar Művészetért Díj-rendszer a következő 10 évben mindenképpen működni fog, s erre magam akkor is garanciát teremtek, ha másra nem számíthatok. Szeretek azonban másra is számítani, 5 több, mint 1, sőt 2 is több, mint 1.

Baráti tisztelettel kérjük további figyelmedet, a nemzet önkéntes szolgálatában állunk, a legjobbakat kívánjuk,

 

Gubcsi Lajos 2012. 02. 06.

Makovecz Imre:

„Örömmel fogadtam, hogy A Magyar Művészetért Díj Kuratóriumába választottak. Az a véleményem, hogy feltétlenül szükség van ilyenfajta ösztönző, sarkalló díjakra. Szerintem a mai Magyarországon nemcsak azok gyakorolják az úgynevezett magas művészetet, akik főiskolát végeztek, felsőfokú intézményben szereztek diplomát, hanem az amatőrök is. Nem túlzok: a képzőművészek jelentős csoportja közéjük tartozik. Olyanok, akik óriási erőfeszítések árán küzdötték fel magukat. Az a véleményem, hogy díjosztáskor rájuk kell figyelnünk elsősorban. Nem a Nyugat felé orientált, megkésett irányzatokat, áramlatokat kell ezzel az alapítvánnyal támogatni, hanem azokat a művészeti-művészi törekvéseket pártfogolni, amelyek lokális értékeinket képesek európai színvonalra emelni. A nemzetközi művészetet egyébként sem az érdekli, hogy Magyarországon ki tudja  a legjobban utánozni a nyugati művészetet, hanem az, hogy ki tud innen olyan értékeket felmutatni, amelyek gazdagítani-színesíteni tudják az európai és az egész világ művészetének palettáját.” (Magyar Ifjúság, 1988/40)

Csoóri Sándor:

Akármilyen jó ítéletű és elfogulatlan tagjai vannak is A Magyar Művészetért Díj bírálóbizottságának, nem hiszem, hogy minden döntésük tökéletes lesz. De szándékunkat talán nem kezdheti ki és nem árnyékolhatja be semmilyen részrehajló elfogultság. A zsűri mindenekelőtt olyan művészeket igyekszik kiválasztani és jutalmazni, akik – akár hagyományos, akár újmódi eszközökkel – eredetiek akarnak, mernek és tudnak lenni. Eredetiek és magyarok, akiknek nemcsak művészetük, de erkölcsi tartásuk is kimunkált műalkotás. A bírálóknak egyik legsugalmazóbb példája éppen Bartók. (Magyar Ifjúság 1988/48)

Gubcsi Lajos: A Magyar Művészetért Díjról, vissza a történelembe, 1988

(A MM Kuratórium tagjaival az interjúkat egykoron Brassai-Sipos András készítette a Magyar Ifjúság számára)

 Szokolay Sándor

„Némi elégtétellel veszek részt az alapítvány kuratóriumának munkájában, mert úgy érzem, hogy akik ránk és rám szavaztak, nagy bizalommal voltak irántunk. És nagyon bízom ebben a díjban. Ma nagy lehetőségekre semmiképpen nincs esélyük fiatal művészeknek. Még bizonyításra sem. Ennek az alapítványnak a szárnybontást kell segítenie. És ami még ennél is fontosabb: ennek a díjnak is – becsületes kezelésével – hozzá kell járulnia az ifjúsági mozgalom rehabilitációjához. Olyan kezdeményezés, amelyre nagyon kell vigyázni, és a díjakat úgy kell kiosztani, hogy az éppen nem díjazottak számára is vonzó maradjon.” (Magyar Ifjúság 1988/41. sz.)

Sára Sándor:

„Hogy mit támogatok majd döntéseink meghozatalakor? Azzal kezdem inkább, hogy amikor megtudtam, kikből állt össze a zsűri, megörültem annak, hogy én is tagja lettem. Tudja, manapság különféle fórumok különféle díjakat osztanak ki. Az a tapasztalatom, hogy mintha devalválódnának ezek a díjak. Sokszor az sem derül ki, hogy milyen szempontok alapján és kik osztják ki. A Magyar Művészetért Alapítvány zsűrije nyílt testület, mindenki tudja, hogy kik a tagjai. És ez nagyon fontos. Mert nem lehet a személytelenség mögé bújni. Meggyőződésem, hogy mi – ha lesznek is nézetkülönbségek – kizárólag az értéket, a tehetséget tekintjük mérvadónak. És vállaljuk majd minden döntésünket” (Magyar Ifjúság, 1988/43. sz)

 

Olvasóink szíves tájékoztatására az alábbi hír, s mellékelve az Ex Libris Díj Emléklapja, mint alapító okirat (a fotón a díjat fogadó református gyülekezet Bánffyhunyadon)

Ex Libris Díj Kuratóriumok

Az elmúlt hónapokban, hetekben kialakult az egyes nagy régiók önálló kuratóriumainak névsora, ezzel megalakultak a felkért kuratóriumok, elnökkel, társelnökkel, tagokkal. Tavasszal elkezdjük a díjak átadásának tényleges előkészítését a világon élő magyarság javára, a fő hangsúly Erdélyen lesz. A 625 tervezett díjból 2009-2011-ben átadtunk 125-t, maradt ötszáz, adományozási keretterv ezen belül

Magyarország 120

Partium 70

Közép-Erdély 70

Székelyföld 100

Felvidék 50

Délvidék 25

Kárpátalja 20

A nagyvilág magyarsága 45

          díj évekre előre megtervezve és végrehajtva az önálló regionális kuratóriumok által.

 

E

Az első pillanatok*

Dobos László felvidéki író köszöntő szavai a Nemzeti Színház színpadáról 1988. nov. 11-én – ő kapta első ízben az akkor még különálló, „a határon túli magyar művészetért” megítélt díjat. Később a magyar művészet egysége jegyében már nem tettünk ilyen különbséget.

„Életem s munkám első ilyen szintű elismerése ez a díj. Ilyen érzésű pillanat csak egy van az életben, az egyszeri, az első.

Olyan megbecsülés ez, amely magaslatot ad, másféle rálátást emberi környezetemre.

Az ilyen megbecsülésé biztonságot is ad, segít legyőzni az egyedüllét, a hiábavalóság szorongó érzéseit; nem vagyok egyedül. A civilizáció és a közép-európai környezet idegenítő markában ma ez nagyon sok.

Jelenti ez a díj azt is, hogy számon tartanak. S igazabb ez többes számban is: a magyar társadalom, a nemzeti kultúra s annak legjobbjai számon tartanak bennünket – az ország határain kívül élőket. S hiszem, hogy ez a figyelem nem csak gesztus, hanem értékeinket ügyelő gond is.

A mi emberi és szellemi értékeink a többség és a kisebbség együttélésének sajátos terepén születnek. Olyan emberi-szellemi közegben, amelynek ható tényezői: az állandó szembesülés, a két, illetve több kultúrából való feltöltődés lehetősége, az alkalmazkodás kényszere, a tolerancia, de ugyanúgy meghatározó jelenségei: az állandó feszültség, a súrlódások, a sérelem- és konfliktus-helyzetek sokasága.

A dráma, a komédia és a szomorújáték itt jelen van mindnyájunk életében.